Sokan bekapcsolódtak az elmúlt napokban felszínre került közéleti párbeszédbe, amely látszólag a jógázás megítéléséről szól. Egy kicsit mélyebbre evezve igazán érdekes felfedezéseket tehetünk, leginkább saját démonainkat illetően.

Levelet kaptunk egyik olvasónktól, aki jógaoktatóként szól hozzá az elmúlt napokban a közbeszédben felszínre került vitához. Írását a párbeszéd jegyében közöljük.

A Keresztény–Zsidó Tanács társelnöke az iszlám értékeiről, a vallások közötti dialógusból fakadó együttcselekvés erejéről nyilatkozott.

Mi az, amit a halálos ágyunkon leginkább sajnálnak az emberek?

Keresztény hite gyerekkorától formálta őt. Szent Ferencet választotta példaképül. Pályafutása során keresztény értékei miatt olyan szerepeket is elutasított, mint például Rambo, az akcióhős.

Megtörtént-e már Önnel, hogy csaknem fél évszázad elteltével találkozott valakivel, akinek kedvéért 50 év eseményeit kell átengedni a beszélgetés kereteinek szűrőjén, elengedve a jelentéktelent, s ami fönnakadt, szép vagy fájdalmas, azt a keveset elfogadni és ajándékul megőrizni?

Kipróbáltuk, nem is titkoljuk a kísérlet eredményét.

Különös módját választották a fiatalabb generációk megszólításának Japánban, egy 400 éves buddhista templomban.

Nem vitatkozni, nem a többieket győzködni járnak össze, hanem egymást jobban megismerni és gazdagodni a másik által.

Ez derült ki a dora et labora és az Üvegplafon blogok kutatásából.

Komolyabban kellene venni itthon is a vallások szerepét a nyilvánosságban.

A szervezet tisztújító közgyűlésén újra Heisler Andrásnak szavaztak bizalmat az elnöki poszton: a 106 jelen lévő küldött közül 74 támogatta, 32 szavazat érvénytelen volt.