Egy pap vallomása cölibátusról, közösségről, s arról, hogy a lelkipásztorok számára nem lehet luxus a pihenés.

Mit gondol három fiatal pap a cölibátusról – úgy, hogy egyiküknek felesége és két gyermeke van?

Nem lankad a párbeszéd a papság élethelyzete témájában. Újabb olvasói levelet közlünk, amelynek szerzője megoldási javaslattal is előáll.

Újabb olvasói levelet kaptunk a papi szolgálat elhagyásának témájában, amelyet a párbeszédre hívás jegyében közlünk.

Az elmúlt hetekben papi sorsok kerültek a médiaérdeklődés homlokterébe. Szaftos és kevésbé szaftos történetek, kommentárok jobbról balról, felülről, és többnyire alulról, a genitáliák tájékáról. Szerintem nem a papokról van szó, hanem a közgondolkodásról. Lássuk, hogyan!

Ez a kijelentés a II. Világháború utáni évekből származik – a 65 éve pappá szentelt Pásztor Károly idézte fel, aki 127 társával járt együtt szemináriumba. 89 évesen sem bánta meg, hogy nem hallgatott a vészmadarakra.

Hodász András legújabb videójában kérdéseket fogalmaz meg az egyházat elhagyó pap ügyében.

Dr. Füzes Ádám maga jelentette be döntését a közösségi médiában, indoklásként a családalapítási szándékot nevezte meg.

Két katolikus lelkipásztor és egy leendő pap elindít egy olyan közösségi modellt, ami új fejezetet nyithat a hazai egyházi életben.

Jelentős segítséget nyújt a járvány kényszere ahhoz, hogy felfrissüljön a számos tekintetben megmerevedett egyházi struktúra.

A SZEMlélek szerzője cölibátusról, társadalmi kérdésekről, az egyházi kommunikáció kihívásairól fejtette ki a véleményét.

Ritkán látott döntést hozott egy magyar fiatalember.