Ritkán látott döntést hozott egy magyar fiatalember.

Elvileg létezik egy sajátos "kiskapu" azok számára, akik úgy szeretnének papok lenni, hogy eközben meg is házasodhassanak. Diákkoromban magam is hallottam olyan esetről, amikor valaki azzal kereste meg az akkor még egyetlen hazai görögkatolikus püspököt, hogy bár ő (latin rítusú) római katolikus, de szeretne görögkatolikus pap lenni. A valósnak tűnő, ám nem bizonyított történet úgy folytatódik, hogy a főpásztor "vette az adást" és örömmel fogadta (volna) a jelentkezőt, de csak a cölibátus vállalásával.

Ha így történt, ha nem, kétségkívül érdekes belegondolni, hogy milyen különleges helyzetben vagyunk mi, magyarok.

Kevés olyan ország létezhet ugyanis, ahol ennyire testvéri szimbiózisban él két olyan rítus közössége, amelyek például a papi cölibátus terén eltérő hagyományt gyakorolnak.

Létezik azonban átjárás a másik irányba is, noha ilyenről eddig még nem hallottam. Egészen mostanáig. Az egyik hazai római katolikus egyházmegye papi szolgálatára készül ugyanis egy fiatalember, aki olyannyira tősgyökeres görögkatolikusként nevelkedett, hogy még az édesapja is pap. Ő valamiért mégis úgy érezte, a római katolikus lelkipásztori hivatást szánta neki a Gondviselés, így jelenleg is ezen az úton halad előre a papszentelés felé.

Érdemes felfedezni a különleges út kapcsán, hogy amint Ferenc pápa papi nőtlenséggel kapcsolatos állásfoglalása és Hodász András atya gondolatai is alátámasztják: nem önmagában a cölibátuson – annak kötelező voltán vagy választhatóvá tételén – múlik a papság, különösen a jövő papságának sorsa.

(Illusztrációk forrása: emag.hu)