Újabb olvasói levelet kaptunk a papi szolgálat elhagyásának témájában, amelyet a párbeszédre hívás jegyében közlünk.

A válás ma egy hétköznapi esemény a társadalomban. Sokféle magyarázat van rá, egy dologban többnyire mindenki egyetért. Mindkét fél valamilyen formában okot szolgáltat rá. A válás legtöbbször egy folyamat vége, ritkán történik hirtelen felindulásból. A válás közösségben fordul elő, a családban. Két ember közösségében, vagy már gyermekeket nevelők körében. Vannak, akik mediátorhoz fordulnak, ahol kísérletet tesznek az elrontott dolgok megjavítására, az eredmény azonban mindkét érintett félen múlik. Legtöbbször az a tennivaló, hogy változtatni kell az eddigi dolgokon. Változtatni nehéz. Ha sikerül mindkét félnek változtatni, akkor nagyobb esély van az eredményre. A mediáció általában arra hívja fel a figyelmet, hol rontottuk el. Amikor világossá válik, hol a hiba, ki lehet jelölni a javítás útját.

Lényeges különbség van a mediáció és a bíróság között. Utóbbi általában az egyik félre keni a bélyeget: te rontottad el.

Mostanság, amikor a közbeszédet Ádám atya története foglalkoztatja, bennem az a gondolat merült fel: hol rontották el... Hol a hiba? A jog azonnal ragasztja a bélyeget Ádám atyára, aki nyilván elrontotta, de aligha egyedül. A papok közösséget alkotnak. Akkor is, ha a világi papság szerteszét él plébániákon, gyakran több kilométeres távolságra egymástól. Alighanem ez a közösség is elrontott valamit. Változtatni kell. Mielőtt bárki arra gondol, most a szokásos magyar orrlógató sorok következnek, szeretném jelezni, hogy vannak biztató jelek. Van már olyan papi mikroközösség, amely egy nagyobb földrajzi terület ellátásáért felelős. Vannak elkötelezett, képzett világi munkatársak, akik képesek különböző egyházi intézményeket menedzselni, ahol a papi tevékenység multidiszciplináris team keretében fejti ki hatását. Van olyan egyházmegye, ahol már nem terhelnek egy papot 4-5 olyan munkával, amely egyenként is teljes embert kíván, ahol odafigyelnek, támogatják az aratásban dolgozó munkásokat. Mert

minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a pap is ember. Az eredményes munkához támogatásra van szüksége. Motiválni, segíteni, észrevenni ha elindul a kiégés útján. Szeretni, törődni vele...

Dolgozni csapatban jó. A csapat tagjai szorosan összedolgoznak. Van csapatkapitány is. A főnököt a csapatkapitánytól az különbözteti meg, hogy maga is tagja a csapatnak, együtt dolgoznak a kitűzött célért. A jó csapatnak vannak szurkolói, akik mellettük állnak.

A hasonló esetek elkerülése érdekében mindannyiunknak el kell gondolkoznunk: hol rontottuk el? A hibát minden érintettnek meg kell találnia, azonosítani kell. Feltételezem, hogy Ádám atya egykori közössége megtalálja az utat a szükséges változtatásokra. Nekünk, világi híveknek ugyanakkora a felelősségünk.

A történet üzenete: saját plébániánkon kell papjaink mellé állnunk.

Olyan csapatot kell alkotnunk, ahol mindenki szeretetteljes otthonban érzi magát. Ez a mi közös felelősségünk.

Adányi László
programvezető
Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület

(Illusztráció: cruxnow.com)