A szájtól a kezekig olyan hosszú az út, hogy gyakran eltévedünk.

Ez a kijelentés a II. Világháború utáni évekből származik – a 65 éve pappá szentelt Pásztor Károly idézte fel, aki 127 társával járt együtt szemináriumba. 89 évesen sem bánta meg, hogy nem hallgatott a vészmadarakra.

Nagy kísértés, hogy Istent is megfeleltesd az elvárásaidnak. Elégedetlenséged és szomorúságod jelzi, hogy megint az ő akarata teljesült!

Hodász András legújabb videójában kérdéseket fogalmaz meg az egyházat elhagyó pap ügyében.

Találhatunk a Bibliában szép számmal olyan prófétákat, kiknek társadalmi érzékenysége, tisztánlátása, mit sem veszített aktualitásából.

A német Alkotmánybíróság még februárban fogalmazta meg "az önrendelkezéses halálhoz való jogot" vagyis  úgy döntött, nem egyeztethető össze az alaptörvénnyel a kegyes halál  - az eutanázia tilalma. 

Milyen nehéz lehet azoknak, akik kristálytisztán emlékeznek arra, hogy a másik, mikor, mit mondott. Kénytelenek mindig igazat adni maguknak, így magukra maradnak. 

Amíg ők a miénken - dörrentené erre milliónyi honfitársam.

Az egyházkritikus, Eugen Drewermann egyre növekvő hitválságot lát a nyugati világban.

A szentek történetei arra késztetnek minket, hogy keményebben dolgozzunk az egyházban és a világban is a rasszizmus elleni küzdelemben.

Dario családja együtt él a tragikus diagnózissal. "Mi nem tervezzük, hanem csináljuk".

Ma este a Szemlélek klubban ezt a kérdést tette fel Gégény István, a Szemlélek főszerkesztője Fabinyi Tamásnak és Hodász Andrásnak: Milyen utakra vitte a járvány az egyházat? A járvány, a hiány, a beszűkültség lépésről lépésre vezetett bennünket különböző, forrásnak vélt helyek felé.