A szájtól a kezekig olyan hosszú az út, hogy gyakran eltévedünk.

A minap vittem le egy hatalmas doboz szelektív hulladékot magamhoz ölelve, éppen csak a lépcsőt láttam a lábaim előtt. Nem volt olyan nehéz, a koncentráció kívánt nagyobb erőfeszítést tőlem, „figyelőizmaim” megfeszültek. Éppen az egyik lépcsőfordulóhoz értem, sikeresen tartva az irányt, amikor is a szomszéd néni hangját hallottam a hátam mögül hirtelen: Vigyázzon, nehogy leejtse!

Mint a villám, úgy sújtott belém az ijedtség, mert én nem vettem észre, hogy épp (szokás szerint) szkenneli a lépcsőházi forgalmat. Ő meg nagy valószínűséggel szívből drukkolt nekem. Nos, több dolog jutott eszembe abban a pillanatban és mind távol esett a keresztény értékektől. Először, már megint leselkedik (aminek van haszna is), nem igaz, hogy nem vette észre, mennyire összpontosítok. Miért kell kéretlenül hozzá szólnia bárkihez is…a többit nem írhatom le.

Van már gyakorlatom kereszténységből, immáron tíz éve, hogy megtértem. Sokszor viseltem nehezen a prédikációkat, elmélkedéseket, mert nem tudom őket megfogni. Jólesik hallgatni, még ha néha nagyon unalmasak, de a mindennapokban – nekem legalábbis – nem egyszerű aprópénzre váltani. A gyónások sokkal kézzelfoghatóbbaknak tűnnek, ott többször kap az ember gyakorlati tanácsokat.

Egy átlagos napon is sok olyan helyzet van, amikre „lehet készülni” imával, Bibliaolvasással, lelkigyakorlatokkal. A hátunk mögül hirtelen felszólaló néni egy „vizsgahelyzet”.

Minden embernek van olyan gyenge pontja, ami nyomásra nagyon gyorsan növeli a belső feszültségét és ezzel az ajándék-energiacsomaggal kezdeni kell valamit.

Ilyenkor vagy visszadobjuk a küldőnek és mindketten rosszabbul leszünk, vagy lenyeljük (az sem a legjobb, de legalább nem növeljük). Vagy kenyérre váltjuk és szeretettel, nyugalommal reagálunk. Ez egy folyamatos, élethosszig tartó tanulási folyamat, mert mindig van egy helyzet, ami váratlan.

Valahogy így reagálhattam volna a doboz mögül: Köszönöm, hogy drukkol, így már biztos nem fogom leejteni! Persze ilyenkor érhet újabb meglepetés, amikor azért, mert odafordulok, mindent kiejtek a kezemből. Majd legközelebb.

A rendszeresen edzett lelki izomzat könnyebben ellenáll a váratlan ingereknek és minél többet erősítünk, annál rutinosabbá válunk.

A szeretet gyakorlata a szürke hétköznapok színezése és ezt folyamatosan csinálhatjuk. Nincs olyan nap, amit ne lehetne szebbé, jobbá, szerethetőbbé tenni még egy kis odafigyeléssel.

Az egyik, ha nem a legjobb módszer a „lelkitükrözés”. Minél részletesebb, annál jobb. Elolvasni egy lelki tükröt reggel, felkelés után és este, lefekvés előtt és ha még délben is, az már biztosan nagyon haladó szint. Ez nagyban segíthet tisztán és frissen tartani a szeretetünk fókuszát.

Minden ember egyéni és sajátos módon tud szeretni. Ha akar. Ha megfeszíti magát, akkor igenis képes arra, hogy kapcsolatait, javait, szavait, környezetét megvilágítsa, és cselekedetei által az egész világot egy jobb hellyé tegye. Ami ebben a csodálatos, hogy minden ember képes erre és a szeretetnek egy olyan árnyalatával képes gazdagítani az életet, ahogy senki más.

Ha mindez soknak tűnik (nem egy könnyű műfaj), érdemes egyetlen kérdést tenni életünk középpontjába:

Hogyan tudok többet és jobban szeretni?

(Hogyan építem Isten Országát?)