December 29-én valószínűleg utoljára szerepelt színpadi felállásban a Rapülők együttes. Nem terveztem, hogy elmegyek a programra, ám végül így alakult, és nem is bántam meg.

Mária jegyese látszólag csendes mellékszereplője a karácsonyi történetnek, pedig nélküle ez a csoda aligha jött volna létre.

Nem Franciaországban, vagy egyéb nyugati országban történt az eset, hanem egy magyar faluban. A fatolvajlás akár ünneprontás is lehetne, de csak akkor, ha hagyjuk.

A helyszínen próbáltam kideríteni, van-e okuk aggodalomra a történelmi egyházaknak az új vallási kezdeményezés növekvő népszerűsége okán. Szerintem igenis van, de nem azért, amitől sokan tartanak.

Persze, hiszen a szokások követése ellenére valójában minden évben egy kicsit másként éljük át az ünnepet. De mindig van, amiben érdemes fejlődni, növekedni.

Ki az az őrült, aki télidőben reggel 6-kor már ott van a templomban? Senki. Aki ott van, nem őrült, hanem olyan kereső, aki tudja, hogy van keresnivalója.

A szombathelyi megyéspüspök tájékoztatta a SZEMléleket Németh Zoltán dispozíciójával kapcsolatban, amelyet az alábbiakban közlünk.

Botrányos belga installáció képe járja körbe a világot – az elkövetőnek nyilvánvalóan épp a botrányokozás volt a célja. Mit kezdjünk a jelenséggel?

Ilyen még nem volt: a világháló segítségével a világ bármely pontjáról bekapcsolódhat bárki a különleges vallási eseménybe.

Ma délután mutatták be a Gyermekáldás természetesen című könyvet, amely végre nem a bűnt és a tudatlanságot hangsúlyozza.

Egy furcsa áthelyezésről értesültünk, amelynek részletei arra utalnak, mintha politikai igény alapján mozdították volna el a plébánost.

Miközben Várszegi Asztrik épp Ferenc pápával találkozik, idehaza egyesek félreértelmezik egyik beszédének üzenetét.