Persze, hiszen a szokások követése ellenére valójában minden évben egy kicsit másként éljük át az ünnepet. De mindig van, amiben érdemes fejlődni, növekedni.

Azok közé tartozom, akiket inkább zavar, semmint örömmel tölt el a karácsonyt megelőző hetek forgataga. Szeretem látni a találkozásokat, a forralt bor melletti beszélgetéseket, de ez a csúcsra járatott kereskedelmi adalék megfekszi a lelkemet. Mivel ebben az időszakban bármit el lehet adni, az erre szakosodottak meg is próbálják még a bármit is eladni, minden négyzetméternyi felületet leuralva közösségi életterünkből.

Keresztényként, karácsony igazi értelmét ismerve/kutatva, békés, csendes ádventre vágyakozva még nehezebb elviselni ezt az előre hozott karácsonyozást, érthető okokból.

Valamiért mégis azt érzem, ez a karácsonyelő más, mint a többi. Nyitott szemmel araszolva, botladozva az utcai árusok között ugyanis egyre több szeretet-lenyomattal találkozhatunk országszerte. Cipősdoboz gyűjtőpont itt, mikulásgyár (micsoda borzasztó kifejezés, ezt még nem bírtam megszokni) ott, adományvonal tárcsázására buzdító hirdetések amott.

Mintha a nagyvilág is kezdené felfedezni, hogy valami hiányzott eddig az ajándékokban tobzódó vásározásból. Konkrétan a lényeg az, ami háttérbe szorult. A felkarolás, jófejség, együttérzés, másokra figyelés, saját gazdagságunk felfedezése és elismerése a nálunk szegényebbekhez képest, majd ennek nyomán szeretetből való cselekvés.

Eddig is akadtak szép számmal ilyen kezdeményezések, de 2017 adventjén mintha áttört volna valamiféle gát. A sok nemes kezdeményezés, jótékonysági akció mécseslángja a szemünk láttára terebélyesedik fáklyává, és az a helyzet, hogy aki adakozni szeretne, annak lassan keresnie sem kell a lehetőséget, mert az különféle formákban úton és útfélen, még a világháló keresztül is elénk ugrik. A kérdés már csak az, hogy mi elugrunk-e ezen lehetőségek elől, vagy egy kicsit más úton közeledünk a szent este felé, mint eddig.

Felmerült a SZEMlélek szerkesztőinek körében, hogy összegyűjtsünk néhány adományozási lehetőséget, de az a tapasztalatunk, hogy erre aligha van szükség. Ez a karácsony igenis lehet más, szebb, örömtelibb személyes és társadalmi szinten is, mint a korábbiak, amiket eddig átéltünk. Ennek esélyét már nem foghatjuk a zajra, a forgatagra, a vásározókra. Ők eddig is ott voltak, sokáig ott lesznek még.

Velük együtt azonban a jó szándék által feldobott labdák is egyre nagyobb teret nyernek, tengernyi lehetőség, tucatnyi kinyújtott kéz vár ránk. Ezek a lehetőségek mind azt kérdezik tőlem, tőled, tőlünk: lehetne ez a karácsony más, mint a többi?

Gégény István

(A nyitókép a budapesti Deák Ferenc téren készült.)

 

 

* * *

 Még több karácsonyi készülődős cikket olvashatsz a Toptalq témaoldalán, akár az alábbi idővonal elemeire kattintva...