A megdöbbentő felvetés hűen illusztrálja, hogyan is állunk emberség tekintetében 2018 karácsonyán Magyarországon.

Könyvbemutató beszélgetést szerveztünk december 20-án, amelyet bár egy budapesti keresztény intézményben tartottunk, két püspök és egy szerzetes is részt vett a programon, ennek ellenére a magukat kereszténynek tituláló médiumok jelenléte könnyen megszámlálható volt – a hozzám eljutó jelzések alapján mindössze a Miskolci Keresztény Szemle képviseltette magát. Akár itt be is lehetne fejezni a beszámolót, annyira beszédes ez a ki tudja, hányféle indokból forrásozó távolmaradás, pedig témák, kérdések, dilemmák, közvetítésre méltó üzenetek bőséggel felszínre kerültek.

Az iménti, adatszerű tény hű visszaigazolása az "Emberséges Magyarországot!" gondolatkört érintő diskurzusnak, amelyről egyébként igen hiteles beszámolót közölt például a Népszava munkatársa. Őket valamiért érdekelte az emberség és az erre vonatkozó keresztényi párbeszéd, a cikkük ide kattintva olvasható.

Mi magunk videófelvételen rögzítettük a teljes beszélgetést, amely itt érhető el.

Most a beszédes képek közzététele mellett csupán arra a fájdalmas felismerésre szeretnék visszautalni, amelyet Fabiny Tamás evangélikus püspök tett, miszerint a politika mindenféle oldalról megpróbálja – igencsak sikeresen – eszközként használni, kihasználni, szolgaságba kényszeríteni az egyházakat. Erre vetette fel betoldásként Várszegi Asztrik katolikus püspök, hogy ha ma élne a Megváltó, akár még a Soros-ügynök címkét is megkapná bizonyos köröktől, másoktól meg talán az ellenkezőjét.

A jelen "nemzeti érzelmi katasztrófájából" – ismét Asztrik püspököt idézem – az a hozzáállás vezethet ki bennünket, amelyre Gundel Takács Gábor helyezte a hangsúlyt, Arany Jánost idézve: Van hallgatód? Nincsen? Te csak mondd, ahogy Isten adta mondanod!

Szóba kerültek a hitükért üldözött keresztények is, akiktől rengeteget tanulhatnának a sok esetben elkényelmesedett európai hívők. E témát is alaposan bemutatja az interjúkötet, megszólaltatva az üldözöttek megsegítését szívügyeként kezelő Hölvényi György EP-képviselőt és Joseph Tobjit, Aleppo maronita érsekét.

S hogy a címbeli felvetésen esetleg megbotránkozók is szembesüljenek azzal, ami sok más olvasó számára sajnálatos evidencia, az előző gondolatok megértéséhez javasoljuk ennek a cikknek és ennek az írásnak a hozzáolvasását.

A küldetés egyértelmű: maradt bőven feladatunk a jövőre vonatkozóan, amennyiben emberséges társadalmat szeretnénk magunk körül kialakítani. A jó hír pedig az, hogy nem vagyunk magányosak: bátran, elkötelezetten segíthetjük egymást ezen a küzdelmes úton, ráadásul Isten szüntelenül küldi üzeneteit felénk, s általunk embertársainknak is. Nekünk mindössze az a feladatunk, hogy mondjuk, amit Ő ad mondanunk.

Gégény István

(Fotók: Lambert Attila)