Most nem Beer Miklós püspök és az alkohol kapcsolata kerül előtérbe, hanem Ferenc pápa és a szabadkőművesek "együttműködése".
A Magyar Idők című kormánypárti lapban ezúttal Fricz Tamás, a Fidesz által támogatott CÖF ismert arca fejti ki vészjósló gondolatait a katolikus egyházfőről. A szerző olyan szoros párhuzamot von az úgynevezett szabadkőművesség és Ferenc között, hogy bár közvetlenül nem írja le, nehéz nem úgy érteni, hogy szerinte a pápa a szabadkőművesek beépített embere. Ezzel szintet lépett az a sugalmazás, amely liberálisnak, Soros György emberének, avagy ezekhez képest szinte visszafogottnak hatóan demens vénembernek nevezte a katolikus egyházfőt. A fehér reverendát viselő közellenség immár belépett – a fondorlatos tollforgató képzeletében – az ultraliberálisok klubjába.
Írásában szépen sorakoznak a gondosan kiválogatott analógiák, s ha elhinnénk, ami ezekből logikusan következne, félelem és rettegés keríthetne hatalmába minden katolikus hívőt. Hiszen a pápát megvették amazok kilóra, az egyháznak annyi, végünk van.
Szerencsére Fricz Tamás politológusként szignálja gondolatmenetét, így véleményét is a SZEMlélek szerzője, Máté-Tóth András legutóbbi írása fényében érdemes értelmezni: itt bizony politikai keresztény megközelítésről van tehát szó, ami nem azonos a hitvalló kereszténység szemével és szívével.
A "civil" politológus szándéka nyilvánvalónak tűnik, ehhez pedig "hiteles" forrást is talált. Egy olyan honlapra hivatkozik, amely nevében szerepel ugyan a "katolikus" kifejezés, ám egyetlen ember szerkeszti, aki magát "hagyományhű" jelzővel illeti, a tridenti rítus iránti elkötelezettsége is átsejlik az adott honlapról. Jó ideje ezek a "hagyományhű" "katolikusok" a fő ellenzői, ellenségei Ferenc pápa ténykedésének, lelkesen táplálják a kétkedés hevét az erre fogékonyakban. Személyesen kértem a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia titkárát, hogy legalább a katolikus név használatát tiltsák meg az ilyen pápaellenes oldalak számára. Mohos Gábor megerősítette, hogy a név használatára csak ők adhatnának engedélyt, de szerinte a világhálón nehezen lehetne érvényesíteni ezt a jogot. Elvileg jogtalan, de praktikusan nincs akadálya.
Itt van tehát ez a forrás, amely a történetben csupán az olaj szerepét jelenti – a pápaellenesség tüze érzékelhetően ég nélküle is. Fricz Tamás azonban láthatóan nem olvasta végig azt a cikket, amire hivatkozik, vagy próbálja elhallgatni az általa felvázolni szánt párhuzamba nem illő tényeket. Merthogy az adott cikk végén olvasható az is, hogy Ferenc pápa elődje, Benedek munkáját folytatja. A honlap alkotója persze kifejezi, mennyire szomorú, hogy ilyet mer egy katolikus újságíró, ráadásul teológus (!) állítani. A magyar politológus már nem volt ennyire korrekt, avagy nem kívánta olvasóit, híveit ilyen tényekkel összezavarni. Azt a cikket sem idézi a szerző arról a bizonyos honlapról, melynek címe így hangzik: "A szabadkőművesség első számú ellensége a pápa". Kivéve a mostani, nyilván... Sőt, a magánhonlap arról is ír, botránkozva, hogy szabadkőművesek számára tartottak misét. Ott bukik a párhuzam, hogy erre 2012-ben került sor, Ferencet pedig 2013-ban választották meg (a pápaválasztó bíborosok, nem mások).
A forráselemzés után már nem is olyan bonyolult megérteni, amiről Fricz Tamás ír. Mondjuk ki: Ferenc pápa ellenség. Vádat találni ellene nem nehéz. Európát akarja lerombolni, a "migránsok" jogait az európai emberek jogai fölé helyezni. A vészes vezényszavak pedig úgy hangzanak: szolidaritás, humánum, ökumenizmus. Aki ilyesmikkel szimpatizál, a szabadkőművesek szekerét tolja, Európa sírját ássa.
A cikk szerint Ferenc pápa ultraliberálisságához kétség sem férhet. Intő jel lehet e tévhit követőinek, hogy a kormánykörökben mintakatolikusként emlegetett Henri Boulad is egyetért immár vele, noha a jezsuita erre vonatkozó közlése után azt sem rejtette véka alá, hogy az iszlám vallás képviselőjében ugyanakkor csalódott a két egyházi vezető egyiptomi találkozása után.
Ferenc pápa nem pártpolitikai logika szerint gondolkodik és nyilatkozik, hiába próbálják ilyen kelepcébe beszorítani néhányan. Őt az evangélium vezérli, s például a népvándorláshoz kapcsolódó megnyilatkozásaiban is fejlődés fedezhető fel, nem épp az említett ultraliberális irány felé. Idézzük fel egyik vonatkozó nyilatkozatát, amely szerint "minden szuverén országnak megvan az alapvető joga arra, hogy ellenőrizzék a határaikat, ami leginkább azokban az országokban létfontosságú, melyek a globális terrorveszélyben érintettek"! A forrás pedig, hogy Fricz Tamás is megértse, a 888.
Nem érteni Ferenc pápát, szíve joga bárkinek. De hát ezt már annyiszor leírtuk. Vitázni vele illő stílusban, az igazságot keresve? Miért ne? Az ilyen cikkek azonban nem a meg nem értésről szólnak. Újabb ellenség kell, az "illiberalizmus újabb elveszejtője" karakter felépítése pedig segíthet, hogy a választások közeledtével a félelemben élők tudják, kire kell majd szavazni.
Fricz Tamásnak már csak azzal kell megküzdenie, vajon milyen titkos összeesküvés állhat Semjén Zsolt azon kijelentésének hátterében, miszerint "új rendet" kívánnak életre hívni. Valószínűleg semmi komoly, de az ilyen beszédes, szabadkőműves terminológiákat alkalmazó utalások kapcsán sosem lehet biztosat állítani. A zavarosban felelőtlenül halászni annál könnyebb, és bizonnyal kifizetődőbb is.
Azon olvasók számára, akik szeretik félreértelmezni a leírtakat, külön jelzem, hogy ez a bejegyzés nem pártpolitikai megfontolásból született, hanem a katolikus egyház vezetőjének megtámadása kapcsán, hitvédelmi szándékkal. Ha Fricz Tamás valóban az általa elvileg fontosnak tartott értékekért aggódna, olyasmit írt volna, mint például ez az ugyanebben a témában, de egészen más stílussal megalkotott cikk. Annak a tartalmával is lehet vitatkozni (például a párbeszédet illetően), de az irányvonala korrekt, megalapozott, és nem ellenséget keres, hanem megoldást.
Miért van az, hogy a magát kereszténynek valló kormány környékéről sorra érkeznek az egyházellenes üzenetek? És miért van az, hogy e gyakorlat ellen következetesen nem emelik fel szavukat egyházunk képviselői?
Gégény István
(Kép forrása: hirado.hu)
