Mindannyian tehetünk a vészesen fogyó beporzók megmaradásáért.

Ki ne bosszankodott volna még vasrudakban, postaládában, villanyóraszekrényben, ablakpárkány szélén fészket építő darazsak, rovarok miatt – pedig örülnünk kell, hogy még vannak és fészkelnek. Ezek a kis szárnyasok ugyanis létfontosságú beporzók, ahogy mostanában egyre gyakrabban halljuk. Nyilván kevéssé hiányoljuk a nyári szúnyogokat, velük együtt azonban ezernyi más rovart is kipusztítunk, sajnos pont nem a poloskákat, hanem például a méhféléket.

Lassan azért ébredezünk, itt-ott tudatosan tarka mezei virágokat ültetnek városi parkokba, hogy egész szezonban „legelőt” biztosítsanak a döngicsélő mézgyártóknak,

másutt óvják az utakat szegélyező zöld sávokat, hogy maradjon még élőhely a rovarok, madarak számára.

A városban is van módunk segíteni, nem csak a méhészek petíciójának aláírásával, amelyben megfontoltabb, méhbarát növényvédelmet sürgetnek, hanem például a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ajánlása szerinti fészkelőhelyek, méhecske-hotelek kirakásával ablakpárkányra, erkélyre.

Készen is kaphatók ilyen bölcsőkamrának berendezett dobozkák, virágcserepek, de könnyen készíthetünk magunk is hasonlót növényi szárakból, fadarabokból, és február végén, március elején a téli rejtekükből előbújó kis bundás rovarok várhatólag igénybe is veszik, hogy utódokról gondoskodjanak az idei nyárra.

Összeállította: Herbert Dóra

(Nyitókép: pixabay.com)