Életünk tánca címmel rendhagyó vallásközi napot szervezett a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesülete (MTÖE).

A szervezet jó ideje rendez tanulmányi napokat, ám ezeket jellemzően zárt ajtók mögött, maguk között tartották meg a teológusnők. Elhatározták, hogy az ilyen alkalmakból szerzett tudást, tapasztalatokat és élményeket másokkal is meg szeretnék osztani így immár nemcsak a különböző keresztény felekezetek, sőt nem-keresztény vallások (zsidó, iszlám) képviseltették magukat a programon, hanem a különféle alternatív spirituális hagyományok előtt is megnyílt az ajtó. A teológusnők célja az volt, hogy a spiritualitás különböző formáit egy sokarcú, nyitott közösségben éljék meg, így megtapasztalják, vajon sikerül-e ilyen körülmények között a harmonikus együttlét?

A nők helye és szerepe a vallásokban

Nyitó előadásában Hrotkó Larissza zsidó vallástudós, az MTÖE vezetőségi tagja az istennő-királynő mítoszának kialakulásáról és e mítosznak a monoteista vallásokban fellelhető nyomairól beszélt. Elmondta: a nők minden időben, de főleg a prepatriarchális korszakban nagy spirituális hatással voltak a vallási gondolatok megfogalmazására. Feltevéseinek bizonyítására az előadónő felhasználta az apokrif és a pszeudo-epigráf gnosztikus, a korai keresztény, sőt, a kumráni iratokat is.

Tűz, szenvedély

Ezt követően a SZEMléleknek korábban nagyinterjút adó Perintfalvi Rita lépett a mikrofonhoz. Szerinte Isten nem a megsárgult szentképek, de nem is a moralizáló ítélkezés és megszégyenítés Istene, hanem maga a szenvedély. Ehhez olyan bibliai képeket használ fel, mint az égő csipkebokor, vagy a frigyláda előtt táncoló Dávid.

A csipkebokor jelenetéhez kapcsolódóan a katolikus teológusnő elsőként az Örökkévaló belső, titkos nevének Mózes előtt való felfedését emelte ki, mint a „felszabadító akarat” megnyilvánulását (Leszek Istened, amikor kivezetlek és szabad leszel, Izrael!). Rámutatott: a szabadítás erőteljes cselekedete párosul Isten irgalmával. – Isten maga az irgalom – mondta, majd hozzátette, hogy ez az Örökkévaló a nép anyja és atyja egyszerre.

Ezt a gondolatot egy középkori misztikus, Magdeburgi Mechthild (1207-1294) írásából idézve a szenvedély és szeretet vonatkozásaival egészítette ki. Mechthild meg volt győződve arról, hogy nemcsak ő szerelmes Istenbe, hanem Isten is szerelmes belé. – Micsoda bátorság kellett ahhoz, hogy vízióját papírra merje vetni egy olyan korban, amikor a nőket, akik írni, tanítani mertek, rögtön boszorkánysággal vádolták és nagyobb teketória nélkül máglyára hajították – hívta fel a figyelmet Perintfalvi Rita.

Dávid tánca kapcsán az Istenét szenvedélyesen szerető emberről beszélt. – A tánc felér egy imával, mert alázatosabbá teszi az embert Istene előtt, és éppen ezért fel is magasztalódik – fogalmazott.

Víz és szó

Varga Gyöngyi evangélikus lelkész, az MTÖE tagja előadásában hangsúlyozta: szereti azokat a magyar szavakat, amelyek a „-ség” főnévképző segítségével hozhatóak létre. Az egyik ilyen szó az emberség. Ez a kifejezés magában foglalja az egyszerű embereket, akik sokszor útra kelnek. Átkelnek a sivatagokon, a kutaknál találkoznak egymással (a Facebook helyett). A kút létesítéséhez fel kell kutatni a forrást, el is kell jutni hozzá. Ilyenkor tapasztaljuk meg a vizet, mint az energia forrását.

A továbbiakban a forráshoz és a kúthoz kötődő bibliai képekről szólt, amelyek elvezetnek a Názáretihez, aki negyven napig várt a Szóra a pusztában. A Szó szólt Ábrahámhoz és ígéretet tett, hogy megsokasítja családját és bőséget hoz neki, de ugyanaz a Szó közvetített ígéretet Hágárnak is, aki pedig nem volt zsidó, sőt, alacsony társadalmi helyzetű rabszolga volt (Teremtés könyve 16).

Varga Gyöngyi érintette a házasság és válás mindmáig létező társadalmi problémáit, de reagált a szentírási szövegekben gyakran előforduló versengés jelenségére is. Amíg Jákob és Ézsau versengése a meggazdagodás és a társadalmi pozíció elnyerése körül forgott, addig Sára és Hágár a családon belüli helyért versengett, amely a megélhetést, sőt, néha a túlélést jelentette.

Kairosz és Ikarosz találkozása

Az előadások után testet-lelket megmozgató műhelyeken vehettek részt a jelenlévők: képmeditációra, spirituális bibliaolvasásra is lehetőség nyílt. Az egyik teremből valósággal kihallatszott a mozgás. Az ott tartózkodók érdekes jeleneteket formáltak a halkan szóló, ám folyamatosan változó zenére. A „Létbátorságunk rejtett erőforrásai – Kairosz és Ikarosz találkozása” elnevezésű műhely munkáját Vajdics Anikó pszichodráma-vezető kísérte. Úgy fogalmazott: míg Kronosz a külső idők ura, Kairosz utat nyithat számunkra a belső világ mélységei és magasságai felé. S hogy ez miként jelenik meg a XXI. század mindennapjaiban? Érdekesen. A résztvevők például képzeletben egy metrószerelvény után futottak, siettek, de miután felszálltak, a szerelvény lelassult, nem száguldozott tovább, pedig ez kellett volna ahhoz, hogy ne késsenek el a munkahelyükről. Végül mégis sikerült időben megérkezniük, és a munkahelyen egy sereg feladat várt rájuk – olyan sok, hogy ezt egyszerre képtelenség teljesíteni.

Mindezt a testükkel kellett kifejezniük, megélniük a jelenlévőknek. Később olyan furcsa mozdulatokat is kellett produkálniuk, mint az udvaron szaladgáló tyúkét, amelyet a partnere próbált elkapni, kevés sikerrel. Volt olyan együtt-mozgásos feladat is, amikor az egyik partner az „orránál fogva” vezette a másikat. Érdekes volt megfigyelni, hogyan követi az érzelmeket az emberi test.

Sokféleség, nyitottság

Számos további programpont gazdagította az együttlétet, amely során a szervezők meggyőződése szerint ténylegesen megszületett a harmónia a résztvevőkben és a részvevők között. Sokféleség, nyitottság – ezek voltak a tanulmányi nap „sikerének” pillérei, az esmeény pedig stílusosan, a címhez igazodva valamennyi jelenlévő körtáncra perdült. Aki szívesen részt vett volna a programon, de nem sikerült eljutnia rá, ne aggódjon: az egyesület vezetői már a folytatáson, újabb hasonló rendezvény megszervezésén gondolkodnak!