Olvasói levelet kaptunk egy lelkipásztori munkatárstól, aki úgy gondolja, ki kellene lépni a monitor mögé szorult, bezárkózó kereszténységből a járvány idején is kreatív, szolgáló hitélet felé.
"Add Istenünk, ahogy vasárnap reggel a zárókő elmozdul, és a sír megnyílik, úgy mozduljon szívünkről minden nehéz és mozdíthatatlan kő."
Azért vagyunk a világon, hogy a hamuból az élet felé haladjunk. Tehát ne zúzzuk porrá a reményt, ne hamvasszuk el Isten rólunk szőtt álmát!
Az elmúlt napok bőségesen szolgáltattak példát arra vonatkozóan, hogy miként álljunk ki egy vallás értékei mellett, és miként ne.