Új könyvének megjelenése kapcsán beszélgettünk a református lelkésszel, egykori miniszterrel arról, hogy miként lehet a bajból erőt meríteni.
Szeptember 22-én nyilvános párbeszéd keretében mutatták be Balog Zoltán "Nem csak kenyérrel..." című kötetét. Az eseményről készült helyszíni beszámolónk ide kattintva olvasható. A szerzővel fennálló barátságunk okán közvetlen hangvételben beszélgettünk a kiadvány témájáról és küldetéséről.
– Idén tavasszal bekövetkezett az, ami az egyházak legrosszabb forgatókönyvében szerepel: kiürültek a templomok, a lelkipásztorok üres padok előtt prédikáltak. A közösség, a gyülekezet ugyan nem szűnt meg, de a fizikai kapcsolatok időlegesen eltűntek. Hogyan élted meg ezt az időszakot?
– Az első élmény a sokk volt. Az üres templom látványánál akkor, amikor együtt kéne lennünk, valóban nincs ijesztőbb. Bár én sokszor térek be esténként egymagamban az üres templomba, elénekelni egy zsoltárt, imádkozni – tehát egyáltalán nem féltem ettől a helyzettől. Aztán mégis felfedeztük, hogyan lehet megtalálni, megszólítani egymást, miként lehet itt, az üres templomban úgy imádkozni, hogy tudom, sok százan, még többen is annál, ahányan el tudnának személyesen jönni, együtt imádkoznak velem. Ez új felfedezés volt számomra.
Az online tér, amit annyit kritizálunk mi, keresztény emberek, hogy milyen sok hamis kínálattal teszi tönkre a fiatalokat, bennünket is, egyszer csak Isten eszközövé vált, hogy az ő üzenetét közvetítse.
– A koronavírus járványának első hulláma idején született írásaidat, beszédeidet tartalmazó friss köteted bemutatóján elhangzott egy érdekes kijelentés részedről. Valahogy úgy fogalmaztál, hogy sajátos módon egyfajta öröm van benned, mivel a nehézségek elmélyítették a hitet sokakban.
– Amikor az ember pörög a napi feladatokban, abban a világban, amelyben él, akkor a figyelme nem csupán megoszlik, hanem el is sorvadhat arra vonatkozóan, ami nem azonnal használható, ami nem feltétlenül szükséges. És egyszer csak leállított bennünket valami. Nem tudjuk, pontosan mi: a vírus, a rendelkezések, a médiakampány… Le kellett állnunk, és ebben a helyzetben az ember elkezd arra figyelni, ami igazán fontos. Így fogalmaz az evangélium: az „egy szükséges dolog”. Az az egy, ami nélkül nincs sok, ami nélkül nincs semmi. Ezt a felfedezést az ember társakkal tudja igazán megtenni. A lelkipásztori munka nem one man show, közösség van a lelkész körül. Ez egy egészen különleges lehetőség, mi ezt az ajándékot kaptuk a járvány idején. A vírus első hulláma sok bajt okozott, ám jó is származhatott ezáltal belőle.
– Az említett könyved olyan különleges gyűjtemény, amelyben például a Facebook felületén közzétett gondolataid is helyet kaptak. Gyakran mondjuk, várjuk, hogy jó lenne, ha megújulna az egyház, s most itt egy olyan kötet, amiben egy egyházi vezető közösségi médiában megjelent írásai is helyet kaptak. Ez már egyfajta kilépés a megszokott formákból?
– Vagy inkább visszalépés a könyv világába. A Facebook bejegyzés valóban új formának számít. Nem tagadom, részben büszkeséggel töltött el, ugyanakkor meg is döbbentett, hogy a járványhelyzet legelején, március 13-án, amikor a sokk élménye még nagyon erős volt, részben már maszkot hordva, a magyar szabadság ünnepére készülve közzétettem egy általam írt imádságot, s azt 330 ezren olvasták el. Nem akartam elhinni. Azért is szerettem volna beletenni a könyvbe, hogy megnézzem, egyszeri, különleges dologról van-e szó, vagy tényleg választ találtak általa az emberek arra a lelki éhségre, hogy
valaki mondjon már valamit azon túl, hogy maszk, meg távolságtartás, fertőzések számai.
Úgy éreztem, hogy ebbe a várakozásba beletalált az a néhány mondat, ami a saját érzéseimet és az Isten felé fogalmazott kéréseimet fejezte ki.
A képre kattintva galéria nyílik a könyvbemutatón készült fotóinkból
– Mi a célja a könyvednek, és kiknek ajánlanád?
– Szerettük volna a gyülekezetünkkel dokumentálni, hogy hogyan lehet a bajban, a bajból megerősödni, hogy egy kicsi közösség miként éli át a nehézséget, hogyan készültünk ilyen körülmények között egy német-magyar házaspárral hónapokon keresztül a felnőtt keresztségre, a konfirmációra úgy, hogy a gyülekezet csak interneten létezett. Azt akartuk dokumentálni, hogy
a gyengeségből is lehet erőt kapni, ha az ember elég nyitott hozzá.
A célcsoportot azok jelentik, akik az ilyen nehéz körülmények között az Isten akaratát keresik, és azok is, akik még nem keresik, de szeretnék keresni.
Beszélgetőtárs: Gégény István
