Másként, de folytatjuk tovább.
Néhány napja szomorúan voltunk kénytelenek hírül adni, hogy ellehetetlenült a SZEMlélek szerkesztése.
Úgy tűnik, sikerül olyan megoldást találni, amely mentén hamarosan tiszta lelkiismerettel folytathatjuk a párbeszédre, gondolkodásra hívás szolgálatát.
Hálásan köszönjük olvasóink bátorító, támogató üzeneteit, amelyekkel elárasztottak bennünket! Jó megtapasztalni, hogy milyen fontos támpontot jelentenek a körülöttünk kialakult közösségnek írásaink, videóink, hírleveleink.
Nem szeretnénk visszafelé mutogatni, nem kívánunk szócsatákban részt venni. Békésen folytatjuk tovább tevékenységünket, egy ideig várhatóan önkéntesen.
Amint lesz olyan forma, amin keresztül támogatást tudunk fogadni, jelezzük majd, hogy aki fontosnak tartja a SZEMlélek létét, hozzájárulhasson a fennmaradásunkhoz.
Most, a böjti időszak kezdetén próbára tettek bennünket, a következő időszak várhatóan további próbatételeket tartogat számunkra. Ezzel kapcsolatban született egy tanúságtétellel felérő írás a SZEMlélek műhelyében, amelyet azzal a reménnyel adunk közre, hogy olvasóink megértéssel fogadják az elmúlt napokban felszínre került esendőségünket, hibáinkat, törékenységünket.
a SZEMlélek csapata
----
C’est la vie – az isteni gondviselésről
Az élet hozhat megpróbáltatásokat. Hozhat nehézségeket. Kívánhatja, hogy elhagyjunk, elveszítsünk dolgokat, melyekhez a végtelenségig ragaszkodunk. Melyekben évek munkája van, lelkiségünk, szellemiségünk gyümölcsei teremnek. Igen. Elveheti tőlünk. Próbára tehet, mit tudunk veszíteni. Hogy tudunk veszíteni.
De minden megharcolt nehézség során többé válunk. Erősebbé válunk. És nemesebb feladatot kapunk.
Visszatekintve látjuk csak igazán az izzadtságcseppek értékét, a veszteség fájdalmának diadalát.
Ha Isten valahol becsuk egy ajtót, valahol máshol kinyit egy ablakot. És mi bemászunk azon az ablakon. Be ám.
Takács Ágnes Emília
(Illusztráció: freeimages.com)
