Többször hallottam már, hogy ha megpróbáltatások érik az embert, akkor igazából nem az Isten tesz próbára, hanem az ördög. Én pedig ilyenkor mindig tiltakoztam: ne keverjük ebbe ezt a vitát, mert az élet nem fekete-fehér játék!
Manapság elég gyakran emlegetik az ördögöt. Számomra nagyon furcsa, ha azt hallom, hogy az ördög mintegy cselekvő alany szerepel az életben.
Amióta a földön az emberek Istenről gondolkodnak, amióta megfogalmazzuk a hitünket, ez egy örök kérdés: Honnan a gonosz? Ha túlságosan nagy erőt tulajdonítunk a gonosznak, akkor megkérdezhetjük, mekkora az Isten hatalma? Talán nem is terjed ki mindenre? Lehet, hogy Ő csak a világ jobbik részének az ura? De ha nem számolunk azzal, hogy létezik Isten ellenében erő, akkor pedig semmiképpen sem tudjuk elhelyezni a rosszat: mit keres Isten teremtményében? Ezek a kérdések meghaladják az ember logikai kereteit. Szép kerek dogmatikai tételeket lehet idézni, de az ember érzi, hogy vagy itt, vagy ott tátong a rendszerben egy lyuk.
Pedig milyen szépen hangzik: Volt egy tábla búza, amelyben termett konkoly is, és búza is. (Máté evangéliuma 13,24-30) A konkoly vetője az ördög, az aratók pedig az angyalok lesznek. De ez csak egy adott időpontban megállapított helyzetjelentés. Senki sem tudta a vetéskor, hogy mi történik. Nem állt éjszaka senki sem a kalászok mellett, hogy megnézze, mi fog történni. Titok ez. Mint ahogyan az egész élet az. Amikor a vetés zajlik, nem tudjuk még, hogy minek mi lesz a vége. Utólag persze már minden világos.
Ezért óvnék mindenkit attól, hogy túlságosan biztosan mondja: Ez Istentől van, az pedig az ördögtől. Megdöbbentő tapasztalataim vannak arról, hogyan lett egy angyalinak hitt emberből olyan valaki, aki sokaknak tudatosan kárt okozott. Arra is van tapasztalatom, hogy valaki, akit a legtöbben olcsó nőnek tartottak hogyan lett a legodaadóbb munkatárs.
Az élet látszata sokszor csal. Olyan, mintha a káposzta külső levele lenne. Azt gondolom valakiről, hogy erőszakos. De kiderül, hogy fél. Leválik egy-egy levél az életéről, majd kiderül, hogy otthonról hozott rossz emlék mindez. De a szülők is már hozták ezeket a rossz érzéseket valahonnan. Mire minden indítékot lehámozok, nem marad semmi sem. Valahogy így van az ördög minden rossz dolog mögött.
Karl Barth úgy mondta németül, hogy az ördög "das Nichtige", a Semmi. Az ő kiléte és munkája az, ami mögött a nihil van. Nincs értelme és célja, csak egy személytelen, önmagát lebontó folyamat. Isten nem ad oda minket semmiféle gonosznak. Viszont életünk egy-egy pontján megállva utólag felfedezhetjük, mint egykor azon a vetésen, hogy valami gonoszság van a sorok között.
Isten azonban egy. Őbenne minden egységre jutott. Ő nem ad külön esőt a jóknak és a rosszaknak, hanem ezt az egész mindenséget átöleli.
Az ember azonban nagyon szeret vitatkozni. Ezt pedig csak úgy lehet, ha két tábort állítunk fel. Vannak a mi oldalunkon, és vannak velünk szemben. Ebben a világban mindig pontosan meg lehet határozni a dolgokat. Az agyunk szétválaszt. Megállapítjuk, hogy ez ide tartozik, az pedig oda. Vannak azonban olyan dolgok, amelyekhez így nem lehet közel jutni. Létezik az az emberi tapasztalat, amikor nem a tudásból, hanem a "nem tudásból", a sötétségből értünk meg valamit. Az élet igazi mélységeiben csakis ezzel a különleges megértéssel juthatunk előre. Itt nincs már érvénye a "nekem van igazam", "neked van igazad" játéknak. Nincs kettő világ, nincs küzdelem, csak elmélyedés, csak imádság, Isten várakozása van.
Ezek azok a helyzetek, amikor igazán találkozunk Istennel. Nem én vagyok már az, aki megért, hanem engem ért meg az Isten. Nem én vagyok, aki harcol és megkülönböztet, hanem tapasztalom Istent. Nem gondolkodom, és teszek, hanem létezek. Ebbe a világba nem tud behatolni semmiféle ördög. A létezésnek e mélysége csakis az Istené. Egyszerűen nem érjük el szokásos lelki- és szellemi csatornáinkon keresztül. Bárcsak Isten jelenléte otthonos lenne a szívünkben, akár a jóban, akár a rosszban!
(Kép: Predis Kodex)