A WHO adatai alapján minden negyvenedik másodpercben valaki megöli magát a világon. Az öngyilkosság globális jelenség, ráadásul bármelyik korosztályt érintheti. A Képmás magazin cikkében nagyon fontos gondolatokat fogalmaz meg az öngyilkosság okairól és a kezelés lehetőségeiről.

A 15–29 éves korosztályban a közúti balesetek mögött az öngyilkosság a második leggyakoribb halálozási ok.

Az öngyilkosságért nem csak egyetlen esemény vagy körülmény tehető felelőssé, mivel ez egy több összetevős, ún. multifaktoriális jelenség.

„A fiatalok csoportja azért érdemel kiemelt figyelmet, mert az öngyilkossági kísérletek 90%-ának hátterében valamilyen kezeletlen pszichés zavar, többnyire depresszió áll.”

Nemcsak rizikó-, hanem védőfaktorok is befolyásolják, ki mekkora valószínűséggel fog öngyilkosságot elkövetni. A gyakorló vallásosság, a jó egészségi állapot valamint a stabil, érzelmi, családi és szociális háttér egyaránt védőhálóként funkcionál.

Kiemelt szerepük van társas kapcsolatainknak, vagyis minél több figyelmes, együttérző családtag és barát veszi körül az embert, annál inkább csökken az öngyilkosság rizikója. Talán nem is gondolnánk, de életet menthet, ha odafigyelünk egymásra, erősítjük a kapcsolatunkat azzal, aki magányos és izolálódott.

Ha valaki öngyilkosságra készül, azt többféleképpen is kommunikálhatja a hozzá közelállók felé. Megkülönböztethetünk direkt szóbeli („Nekem már mindegy, úgyis megölöm magam.”) vagy indirekt szóbeli jelzéseket („Nincs semmi értékes az életemben.”)

„Ne féljünk rákérdezni arra, hogy az illető öngyilkosságot fontolgat-e! Ez a kérdés nagyon fontos, és nem ettől fog valaki öngyilkosságot elkövetni”

Ha valaki életéért aggódunk, ne hagyjuk egyedül; ha azt érezzük, nem vagyunk urai a helyzetnek, hívjunk mentőt! Nyilvánvalóan a mentő vagy pár nap egy pszichiátriai osztályon nem old meg mindent, de elindíthat egy hosszú segítő folyamatot, és az akut életveszélyt is elháríthatja.