Szlovákia első női államfője elgondolkodtató, megfontolásra érdemes beszédet mondott beiktatásakor.

Az új szlovák köztársasági elnök beszéde ide kattintva olvasható teljes egészében magyar nyelven, az alábbiakban néhány részletet idézünk.

Szakértelmet, érzékeny odafigyelést és egészséges civil érdeklődést kínálok. Értelmet, szívet és segítő kezet. Az eskütétellel vállalom az összes felelősséget, ami a közszolgálattal jár. Nem irányítani akarok, az embereket, Szlovákia polgárait akarom szolgálni. Az esküvel összhangban, melyet pár perce tettem le, a szlovák nemzet, a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok javát fogom szolgálni.

A Szlovák Köztársaság és polgárai megérdemlik, hogy mindenki, aki a közigazgatásban dolgozik, a polgárokért dolgozzon, semmiféle más érdeket ne szolgáljon ki, bármelyik oldalról érkezzen is az igény. Ellenkező esetben nem érhetjük el, hogy Szlovákia olyan országgá váljon, milyen valóban lenni szeretne. Mert úgy vélem, a polgárok túlnyomó többsége azt akarja, országunk a lehető legjobb legyen.

Néhány évvel ezelőtt azt kellett néznünk, ahogy az egyik közbeszerzést a másik után nyerik meg ismeretlenek tulajdonában lévő offshore-cégek. Ma törvényünk van erre, amely feltárja a vállalatok tulajdonosi struktúráit. Megbirkóztunk vele!

Tisztelt vendégek, kedves polgártársak, országunk már tizenöt éve tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak. A szabad és demokratikus országok szövetségének. Olyan szerencse és kiváltság ez, amiről az előző generációk csak álmodhattak. Történelmünk során sokszor estünk a nagyhatalmi politika áldozatává, voltuk birodalmak részei, ahol nélkülünk döntöttek rólunk. Az EU- és a NATO-tagság a novemberi forradalom utáni szabad választásunk eredménye. Nem is történhetett volna jobb dolog egy közép-európai kis országgal, mint az, hogy egy olyan közösség része lehet, melyet összeköt a gazdasági fejlődés, a szociális szolidaritás, és amely minden tagállamtól elvárja, hogy tiszteletben tartsa a nemzetközi jogi normákat. Az a tény, hogy az unió részei vagyunk, nemcsak jólétünkhöz járul hozzá, hanem nemzeti szuverenitásunk fontos hozadéka is.

ha arról kell beszélnem, mi akadályoz bennünket abban, hogy az állampolgárok számára a lehető legjobbá tegyük Szlovákiát, elmondom azt, amit a legfontosabbnak tartok. Bár 1989 novembere óta már harminc év telt el és sok minden jobb lett, az állampolgár méltósága még mindig nem az első és legfontosabb.

Véget kell vetni annak, hogy olyan intézmények működnek, bennük olyan emberekkel, akik nem tudják felszámolni a korrupciót és nem tudnak mit kezdeni az úgynevezett érinthetetlenek körével. Mert ez sérti az emberek alapvető igazságérzetét. Sikerült jókorát előrelépnünk az átláthatóság terén, de a felelősségre vonás ügyében nagyon lemaradtunk. Az átláthatóság csak az egyik eszköz, de az igazságszolgáltatást meg kell erősíteni a hatalom képviselőinek nem csupán látszólagos, hanem tényleges felelősségvállalásával. Jogvédő intézményeinknek sajnos nincs meg a kellő autoritásuk, nem bírják az állampolgárok bizalmát és gyakran nem tudnak ellenállni a politikai nyomásnak.

Örömteli, hogy emelkedik az átlagbér és dinamikusan növekszik a nemzetgazdaság, de még örömtelibb lesz, ha majd ugyanilyen dinamikusan növekszik azoknak a száma, akik a bérükből valóban tisztességesen meg tudnak élni. És ha ugyanilyen ütemben fog csökkenni azok száma, akik egymaguk, segítség nélkül képtelen kitörni a szegénységből.

Ha képesek vagyunk a családunkban tisztelni mindazt, amiben különbözünk egymástól, akkor társadalomként is képesnek kell lennünk erre. Tiszteljük az idősek bölcsességét, élettapasztalatát, de a fiatalok szabadságát és felfedezővágyát is. És persze a kultúrát, az alkotást, ami ehhez a szabadságvágyhoz társul és egyedi megnyilvánulása minden egyes generációnak. Ne becsüljük alá ennek fontosságát. Az időseknek szükségük van az odafigyelésünkre, a megértésünkre, a fiataloknak pedig arra, hogy színvonalas iskolákban színvonalas oktatásban részesüljenek, lehetőséget kapjanak kreativitásuk megmutatására, az utazásra, az érvényesülésre. Kötelességünk megadni ezt nekik.

Le kell küzdenünk a társadalmi szakadékokat is, amelyek az elmúlt években egyre mélyültek a különféle nézeteket valló csoportok között. És amihez mi, politikusok is nem kis mértékben hozzájárultunk. A szakadékot a konzervatívok és a liberálisok, a város és a vidék, a régi és az új, a többség és a kisebbségek között.

Ma ismét ébredezik a társadalom – politikai és polgári szempontból ébredezik a sokszor láthatatlan, észrevétlen csendes többség. Minden spontán kezdeményezés örömmel tölt el, tegyük azt a szomszédunkért, a városunkért, a társadalomért.

A jobb Szlovákia felé vezető utat azonban nem lehet lerövidíteni. Ezt őszintén ki kell mondanunk, ilyen pillanatokban is. Ha el akarjuk érni, hogy egy jobb országban éljünk, az utat becsülettel végig kell járni, lépésről lépésre, az állampolgároknak, a lakosságnak, a társadalomnak is.

(Forrás: parameter.sk, nyitókép: dalito.sk)