Bokszban bronzérmes, emberségből aranyérmes.

– Evá Kszi…o…ni? Kszioni? – próbálják a kórházban a nevét kisilabizálni egy francia kisvárosban. A magyar gyógytornász már a keresztnévre fölkapta a fejét, otthon mondják Évának és nem Eve-nek, lássuk csak a többit… Csihony! Csihony Éva, így kell ejteni.

Az idős hölgy örül a magyar szónak, amikor az ágya mellé telepszem, szívesen mesél arról, hogyan jött el '56-ban otthonról, de hamarosan nekem szegezi a kérdést: szeretem-e a sportot? Ha igen, talán hallottam a testvéréről, "Pacalról", a bokszolóról… Papp Lacival volt, és Torma I-gyel, Torma II-vel... Hiába, így sem emlékszem Fehér Lajosra, az európa-bajnoki bronzérmes, váltósúlyú magyar bajnok balkezes ökölvívóra.

Nagy szegénységben éltek az Auguszta-telepen (Mária Valéria lakótelep), a négy gyerek anya nélkül nőtt föl. A legkisebb, Éva, a szomszéd nénitől megtanult pacalt főzni, ahhoz olcsón hozzá lehetett jutni. S mivel a krumplilevesen kívül ez volt az egyetlen étel, amit el tudott készíteni, a bátyja, Lajos, az akkori péklegény ezt vitte magával kis lábosban ebédre. Ott pedig a "mit hoztál enni" kérdésre a válasz minduntalan csak az volt „pacalt”, így ragadt rá ez a név. A piszkálódók persze megkérdezték, miért hoz minden nap pacalt, amire azt felelte: mert ki nem állhatom a libamájat és a kaviárt.

– Hajrá, Pacal, üssed, Pacal – biztatták a nézők a bokszmeccsen, Éva pedig büszke volt a testvérére a csarnokban. Ám a sportsikereknél sokkal nagyobb az, amiért a nevét nem szabad hagyni a feledés homályába veszni. A hatalmas nyomorból jövő fiú különösen is érzékeny volt mások szenvedésére.

A háború alatt a pékségből elcsent kenyeret olyan üldözötteknek, szökevényeknek adta, akiknek helyzetükből adódóan nem volt kenyérjegyük, sőt, a zsidó gettóba is rendszeresen vitt, ahol az embereknek nem volt mit enniük.

– Ezzel az életét kockáztatta – vetem föl, s Éva néniben rögtön fölidéződik a kislánykorában érzett aggodalma, s a féltő kérdése, amit föltett a bátyjának: amikor bemész a gettóba, nem félsz, hogy nem fogsz tudni kijönni? Mire Lajos csak fölfelé mutatott az ujjával: a jó Isten segít.

Bár a túlélők annak idején rögzítették vallomásukat, a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete pedig 1996-ban minden szükséges dokumentumot összeállított, hogy a Yad Vashem Intézet kitüntetésére előterjesszék, valahol elakadt az ügy menete. Fehér Lajos a vészterhes korszakban számtalan zsidó megmentője volt. Ha a földi életében nem is kapta meg ezért az elismerést, a jutalma odaát biztosan nem maradt el.

A képen Fehér Lajos a református iskola tanévzáróján szájharmonikázik.

Május 12-én lenne 93 éves Fehér Lajos, Pacal bácsi (később is ezen a néven szólították), az 1990-ben bejegyzett Magyar Szkander Szövetség három alapítója közül a legismertebb.

(Madocsai Bea; fotó forrása: Gárdonyi Református Hírek)