Stadionépítésben jók vagyunk: az egy főre jutó stadionok számában a Nemzeti Stadionfejlesztési Program végére minden bizonnyal világelsők leszünk. Hála Istennek?

Nem feltétlenül azzal van baj, ami épül, hanem azzal, ami nem. Ennek ellenére most ne állítsuk párhuzamba az egészségügyi és oktatási intézmények állapotát, vagy a bérlakásprogramot és a közel egy évtizedes stadionépítési mizériát! Létezik ugyanis ezeknél beszédesebb történet.

Adott egy város, egy megyeszékhely, az ország harmadik legnépesebb települése. Szegednek jelenleg két NB III-as és két Csongrád megye I. osztályában játszó csapata van. Stabil utánpótlás bázissal rendelkeznek, de az utolsó NB I-es labdarúgó mérkőzést húsz éve rendezték a Tisza partján. A legutóbbi városi rangadóra tavaly novemberben került sor: a Szeged-Grosics Akadémia - SZEOL SC mérkőzést (1-2) a Szegedtől légvonalban is több mint száz kilométerre fekvő Gyulán rendezték.

Ha létezik olyan magyar nagyváros, amely szükségszerűen megérdemelne egy stadiont, az Szeged.

Ha minden a (módosított) tervek szerint halad, erre már nem sokat kell várni: idén nyáron az új stadionban az olasz Serie A-ban a dobogóért küzdő Lazio játszik nyitómeccset az NB III-ban bajnoki címért harcoló, a tavaszi idényt 3 pontos hátránnyal a második helyen kezdő Szeged-Grosics Akadémiával.

Az épülő, 8000 fő befogadására alkalmas egyházi (nem)stadion sok mindenben hasonlít a többire: többször módosított átadási határidő (február helyett július), többször módosított kivitelezési költség (nettó 9,3 milliárd helyett nettó 12,7 milliárd Ft), sosem módosulóan bennfentes kivitelező (itt és most Garancsi István, Market Zrt.). De van, amiben egészen unikális ez a stadion!

Mondják rá, hogy "a püspök stadionja" – az építtető ugyanis a többi stadionberuházástól eltérően nem az önkormányzat (Szeged városa "valamiért" nem kaphat stadiont), hanem a Szeged-Csanádi Egyházmegye. Hogy ez a külsőségekben mennyire lesz tetten érhető, nem tudjuk (noha bő nettó 1,5 millió Ft/székre jön ki az összköltség átlaga), viszont kápolna állítólag lesz benne.

Imahely van például a barcelonai Camp Nou-ban, vagy a Schalke04 stadionjában, Gelsenkirchenben is, de ha Torgyán Józsefre hallgattak volna a Ferencváros Üllői úti stadionjának tervezői, ott is lenne. Szegedi informátorunknak a kápolnával semmi baja ("ezen a focin csak az ima segíthet, hátha..."), de több kérdés is felvetődött benne.

– Imádkozni fogunk meccs előtt? Belülről ismerve a lelátók hangulatát, ez lehetetlen! És ha szidjuk a bíró felmenőit, a hármas sípszó után mehetünk gyónni? És mi lesz a más felekezethez tartozókkal? Vagy csak katolikusok járhatnak majd meccsre? Netán a más vallásúak is kapnak külön stadiont?

Hogy ne kelljen tovább magyarázni az egyik miért-et, említsük meg, hogy a Szeged-Grosics Akadémia labdarúgó klubjának vezetője Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke, mellesleg a legjobb kapus az egyházi vezetők között. Továbbá büszkén vállalja, hogy Orbán Viktor egyetértő barátja...

A sajtóban megjelent cikkekben és azok kommentjeiben ugyan többen fogalmazták meg ellenérzéseiket, nekünk csak olyan szegediekkel sikerült beszélnünk, akiknek ha vannak is fenntartásaik, kíváncsian várják a stadion átadását.

– Mint minden sporttal kapcsolatos eredménynek, ennek is örülök, látom benne a lehetőséget. Csak a foci mindenekfelett-állóságát nem értem... Az első tervek a SZEOL-pályára szóltak, az sokkal észszerűbb és olcsóbb megoldás lett volna, de ott más sportágaknak is helyet kellett volna biztosítani. De úgy tűnik, csak a foci számít, még ha emiatt a költségek megsokszorozódtak is.

– Mi lesz, ha a következő püspök számára nem lesz ennyire fontos a labdarúgás? Mi lesz akkor a stadionnal, mi lesz a csapattal...

Költői kérdés, de talán nem is annyira az.

Az új stadion a tervek szerint hétköznapokon az utánpótlás nevelés színtere lesz, hétvégenként pedig itt játssza hazai mérkőzéseit a Szeged-Grosics Akadémia. Bár a csapatot a megrögzött Szeged-drukkerek nem érzik a magukénak – a Grosics Labdarúgó Akadémia ugyanis a nem éppen szomszédos Gyulán működik –, ennek ellenére mégis bíznak benne, hogy 1-2 (3-4) éven belül magasabb osztályba kerülhet a gárda. Ez a remény azonban nem tűnik megalapozottnak: tárgyilagosan nézve a stadionépítések száma és a focieredmények alakulása között egyelőre semmilyen összefüggést nem lehet felfedezni, sem klub, sem válogatott szinten.

Pedig ha ez a történet valóban a sport szeretetéről szólna, akkor nem stadionépítésben, hanem a pályán kellene végre jónak lenni.