Vajon miként lehet egy több ezer éves értékrendet a 21. század kihívásaival összehangolni? Egy szociális otthon vezetője segít a válasz megtalálásában.
– Nemrég olvashattuk a hazai sajtóban, hogy elég kaotikus a helyzet az egyházi fenntartású idősotthonok körében – nem lehet például könnyen megtudni, pontosan mennyi ilyen intézményről beszélhetünk. Ön épp most vette át egy ilyen otthon irányítását. Valóban annyira rendezetlen lenne ez a vidék, amennyire a híradásokból kitűnik?
– Magam is olvastam ezeket a híreket, s habár személy szerint híve vagyok az egyházak szociális szférában, különösen az idősellátásban való fokozottabb jelenlétének, azt is látnunk kell, hogy egy fenntartóváltás levezénylése nem megy egyik napról a másikra. Az általam vezetett intézmény, a budapesti Időskorúak Árpád-házi Szent Erzsébet Szociális Otthona azonban nem illeszthető ezen fenntartóváltással érintett intézmények sorába, ugyanis megalakulása, 1992 óta a Magyarok Nagyasszonya Társaság fenntartásában működik. Ez a kiszámítható fenntartói háttér a kiegyensúlyozott szakmai működésünk egyik záloga. A társaságot Lékai László bíboros alapította 1986-ban, amolyan "belföldi missziós" céllal.
– Amennyi ilyen intézetben jártam, többségüket idős szerzetesek, leginkább apácák irányították. Az, hogy most egy hozzájuk képest fiatal vállalkozó, menedzser érkezik az igazgatói posztra, a változás szelét ígéri. Jól gondolom?
– Vezetőként meggyőződésem, hogy egyik legnagyobb előnyünk és erőnk azon stabil értékrendben rejlik, amelyet törekszünk dolgozóinkban is tudatosítani és zsinórmértékül szolgál működésünk során. Az a megtiszteltetés ért, hogy az intézményt Kontra Éva testvértől, a Magyarok Nagyasszonya Társaság egykori általános főnöknőjétől vehettem át, aki az otthon megalakulása óta vezette azt. Számomra az ő életútja, szakmai munkássága és emberi tartása az egyik legmeghatározóbb példaként, igazodási pontként szolgál az intézmény további működtetését illetően. Mindehhez pedig igyekszem hozzátenni saját szakmai múltamat és személyes kvalitásaimat azzal a meggyőződéssel, hogy ezen ötvözet megfelelő muníciót szolgáltat majd a 21. század kihívásainak való megfeleléshez.
– Egy idősotthon nem kizárólag az ott lakókról, hanem részben a családtagokról, részben a fenntartóról is szól - az egész érintett kör egy nagy családként működik ideális esetben. Elérhető ez az ideális állapot?
– Törekszünk rá. Intézményünk jelenleg 104 fős ellátotti létszámmal rendelkezik, fő szabály szerint 80 éves kortól fogadunk ellátottakat, lakóink jelenlegi átlagéletkora a 90 évhez közelít. Egy ekkora szociális otthon irányítása nagy és komplex feladat, rendszerben való gondolkodás szükségességét igényli. Hatalmas felelősség hárul tehát arra a közel 60 fős munkavállalói csoportra is, akik munkája nélkül nem tudnánk az intézményünket működtetni. Vezetőként célom, hogy az eddigi ápolási és gondozási szakmai színvonal megtartása mellett növeljem a munkavállalóink elégedettségét is. Emellett pedig kiemelt fontosságot tulajdonítunk az ellátottakkal, valamint a hozzátartozóikkal való kapcsolattartásra, hiszen mindnyájunk közös érdeke a ránk bízott idősek nyugalmának biztosítása, mindennapjaik megszépítése. Mindez hatalmas felelősség.
– A megújítás szándékával kezd bele új munkájába. Mi lehet egy idősotthon jövőképe, hogyan lehet egy ilyen intézményt a konkrétumok szintjén megújítani?
– Immáron közhelyszerűnek hangzik, hogy társadalmunk elöregedő tendenciát mutat, így az idősellátásnak a szociális ellátási rendszer keretein belül fokozott jelentőséget kell tulajdonítanunk. Mint azt korábban már említettem,
értékrendünk adott, ha úgy tetszik, már több ezer éves, így az nem szorul megújulásra, örökérvényű.
A megújulás inkább a tárgyi eszközökben, illetve az esetleges módszerekben lesz tetten érhető. 2018-ban egy pályázatnak köszönhetően intézményünk teljes nyílászáró-cserén és fűtés-korszerűsítésen ment keresztül, de jelenleg is folynak különböző belső munkálatok, amelyek mind a lakóink komfortérzetének növelését szolgálják. Az eddigieknél nagyobb szerepet szánok a digitalizációnak, valamint az informatikai eszközök használatának, jelenleg éppen egy új honlap elkészítése van folyamatban. Munkavállalóink részére pedig számos olyan továbbképzési lehetőséget kívánok biztosítani, amely segíti szinten tartani szakmai ismereteiket.
– Van-e valami sajátos jelleg, amiért érdemes egyik idősotthont választani a másik helyett akár saját magunk, akár szerettünk számára?
– Egy intézmény kiválasztásánál több szempontot kell mérlegre tennünk, hiszen az idősellátásban dolgozó szolgáltatók között hatalmas különbségek tapasztalhatóak. Megkülönböztetünk állami, nem állami, illetve egyházi fenntartásban működő intézményeket. Meghatározó lehet egy intézet elhelyezkedése, az akadálymentesítés foka, az ápolási-gondozási szükségletek kielégítésének képessége, a szakmai végzettséggel rendelkező munkavállalók aránya, az étkezés és egyéb szolgáltatás biztosítása, az orvosi jelenlét mértéke, a térítési díj nagysága és még sorolhatnánk. Fontosnak tartom, hogy elsőként az ellátotti igények legyenek világosak, ehhez igazítsuk a célintézmény jellegét.
Annyi bizonyos, hogy az idősellátás is egyfajta piaci jelleget öltött magára, ahol a kereslet és a kínálat szabályai az irányadóak. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”, s olykor a vonzó tárgyi feltételek egyes intézmények esetében háttérbe szorítják az idős korban kiemelt igényként jelentkező lelki szükségletet.
Intézményünk egyedisége például ezen lelki háttér kiemelt preferenciaként való kezelésében rejlik, így akinek erre van igénye, bátran ajánlom a velünk való kapcsolatfelvételt.
Beszélgetőtárs: Gégény István
