Harmath Károly: A templomok ledöntése nem tragédia
SZEMlélek 2018. február 21.

Harmath Károly: A templomok ledöntése nem tragédia

A ferences szerint könnyebb a téglákkal foglalkozni, mint az emberekkel.

harmathkaroly1.jpg

Idehaza is ellenkezést váltott ki, hogy több országban templomokat romboltak le a közelmúltban. A SZEMléleken próbáltuk árnyalni a helyzetet mind a francia, mind a németországi eset kapcsán, rámutatva, hogy létezik valódi támadás a kereszténység ellen ilyen téren, de az napjainkban a távoli Kínában zajlik.

– Templomok emeltetnek, és templomok válnak romhalmazzá – mutat rá írásában a "történelmileg beigazolódott" tényre a vajdasági misszióban szolgáló szerzetes, akit saját szavai szerint épp a német és francia eset indított arra, hogy megfogalmazza gondolatait a témában. Nem kizárólag a templomok építéséről és lerombolásáról ír, hanem a Nagyböjt ideje által kínált lehetőségről. A teljes írás ide kattintva érhető el a Vajdaság Ma felületén, az alábbiakban néhány részletet közlünk Harmath Károly gondolataiból.

A templomok ledöntése, vagy azok átadása a hely szellemiségéhez illő profán használatra számomra nem jelenti a kereszténység tragédiáját. A templom ott születik, ahol legalább ketten-három összejönnek Krisztus nevében. Ezért számomra az az elsődleges kérdés, hogy vannak-e, és mennyien, akik manapság a templomokban gyülekeznek? Meggyőződésem, hogy az emberek a fontosak, és nem az épületek. A falakra gyakran nagy pénzeket különítünk el. Vajon így van-e ez az evangelizáció elősegítését hivatott kezdeményezésekkel? Mennyi pénzzel támogatjuk a lelkigyakorlatos házak programjait vagy a nyomtatott és elektronikus egyházi médiát? Ha nem fektetünk az emberekbe, akkor fölösleges minden templom. Ha pedig annyira ragaszkodunk a templomi épületekhez, akkor hamarosan majd azon kell elgondolkodnunk, hogy csak templomépítésre és templomfelújításra szakosított (az evangélium hirdetésében megcsömörlött) papokat alkalmazzunk az egyházban. Mert minden jel arra mutat, hogy könnyebb a téglákkal foglalkozni, vagy megfelelő stólapénz fejében halottakat temetni, mint élőkkel foglalkozni – kitartóan, napról napra, az Úr napszámosaiként.

Nagyböjt ideje kitűnő alkalom lehet az elkötelezett keresztény számára, hogy maga is templomépítővé váljon. Mert van egyfajta templom, amelynek az állapotára mindig oda kell figyelnünk. Ezt a templomot nem hagyhatjuk el, ennek a templomnak a fenntartásához nem kell kőművesek után szaladgálni. A fenntartása mégis sokba kerül. A testünk templomáról van szó.

Ha önmagunkban sikerül kiépíteni a lelki templomot, akkor lesz csak igazi létértelme az anyagi templomnak. Ha nincs lelki templom, akkor fölösleges minden más templom.

Nem csupán rombolás zajlik a világban templomok táján, erről ide kattintva, esetleg ezt a cikket elolvasva, ennek az embernek a művére rácsodálkozva, vagy akár ezt a történetet megismerve bizonyosodhatnak meg olvasóink.

(Kép forrása: vmpe.org.rs)

süti beállítások módosítása