Mi hiányzik a Felházról?
SZEMlélek 2017. május 11.

Mi hiányzik a Felházról?

Annyi dicséretet olvashattunk már erről a fiatalos, trendi imatalálkozóról, hogy próbáltunk újítani, és valami kritikát megfogalmazni. Előre szólunk: nem igazán sikerült.

felh1.jpg

A legutóbbi összejövetel különleges alkalom volt. Az egész Akvárium Klub Felház-lázban égett, a helyiség mindhárom terme a miénk volt. Így volt program-alternatíva is; ha például meguntad a nagyteremben zajló gyógyítást, átmehettél egy másik terembe, ahol épp dicsőítés folyt. A kisterem igazi chill szoba volt; egy lány énekelt gitár és cajon kíséretében, miközben mások ott beszélgettek, ettek-ittak, vagy épp imádkoztak.

Hallhattunk tanúságtételeket, egy amerikai vendég is érkezett, aki csodálatos gyógyulásáról mesélt. Ezután kezdődött a gyógyítás. A felház önkéntesei imádkoztak, többüknek képekben jelent meg, hogy az alkalmon jelenlévők közül épp milyen betegséggel, fájdalommal küzd valaki. Ezt megosztották velünk, majd kihívták a színpad aljához a betegeket, hogy ott imádkozzanak értük, majd Jézus erejével meggyógyítsák őket. Ez olykor kellemetlenségekhez vezetett, például mikor egy meddőségben szenvedő nőt akartak kihívni. – Gyere ki, kérlek, nem lát téged senki, nem rád figyelnek! Ne félj, gyere ki – ezekkel a szavakkal próbálták az illetőt csalogatni. Hát, végülis csak kb. 300-an voltunk a teremben, egyáltalán nem feltűnő, ha te úgy random elindulsz a színpad felé... Nyugi, senki nem tudja meg, hogy te meddő vagy… Ugyan... Később, tanulva az iménti esetből, elmondtak egymás után 10 betegséget, és utána egyszerre hívták ki azokat, akik az elhangzottak közül valamelyikben szenvednek, így nem látott bele mindenki a másik személyes problémájába.

felh2.jpg

Egyébként ez volt a harmadik alkalom, amin részt vettem, ezért merem venni a bátorságot, hogy kicsit általánosabban írjak a Felházról. Őszintén azt érzem, hogy én nem itt tudom Isten jelenlétét a legmélyebben megtapasztalni. Valószínűleg az is nehezíti az elmélyülést, hogy a dalok nagy részét nem ismerem, csupán egy-kettő cseng ismerősen. Ez nyilván a saját hiányosságom, bár azért csodálkozom, hogy ennyire ne haladnék a korral, figyelembe véve a tényt, hogy vasárnaponként nem orgonás misékre járok és jó pár dicsőítésen, imaesten megfordulok.

Persze nemcsak azért járok Felházra, hogy Istennel találkozzak, hanem azért is, hogy élvezzem a Felház-feelinget: sok velem egykorú fiatal együtt dicséri az Urat! Minden alkalommal, amikor ott vagyok, ledöbbenek. Mii? Komolyan?? Ilyen sok keresztény értelmiségi fiatal van Budapesten? És az érzés, hogy hű, ha tényleg ennyien vagyunk, akkor van „hatalmunk”, pozitív befolyásunk a városunk felett. Ez mosolygásra késztet, ahogy az is, amint látom, Isten milyen vonzó minden korosztály számára!

felh3.jpg

Összességében: a Felház egy iszonyat zsírkirály kezdeményezés, de nem ez a stílus áll hozzám a legközelebb – szerintem sok katolikus van ezzel így. Ugyanakkor mindenkinek ajánlom kipróbálásra (megjegyzem: aki a karizmatikusokat hardcore-nak tartja, valószínűleg nem fog csütörtökönként felházazni). Már csak egy alkalom lesz ebben a félévben, ezért ne sokáig gondolkodjatok! :)

süti beállítások módosítása