A sivatagon keresztül megfáradt utazó érkezik egy házhoz. Leül, tekintetét az ablaka szegezi, ahol két keresztbe tett bot osztja meg a keretet. A helyszín a Júdeai sivatag, Krisztus után 33-ban.

A Risen című film kezdőképei ezek, melynek történetét egy római katona, Clavius visszaemlékezése és nyomozása vezeti egy eltűnt holttest után. A „názáreti” kivégzésének felügyeletét bízta a tribunusra a helytartó, Pilátus. De nem a megszokott módon alakul az eset: a holttest eltűnik, a zsidó vezetők háborognak, a császár közeledik. Pedig a harcokban megfáradt Clavius csak egy napra vágyik halál nélkül, de ez most mind a vállára szakad, a nyomozás megszállottja lesz.

Kevin Reynoldsnak korhű képi világot sikerül teremtenie, ami köszönhető annak is, hogy mellőzi a különleges effekteket és a túlzott, naturalista képeket (pl. a keresztre szegezésnél), inkább az Isten alkotta gyönyörű tájakkal köti le a nézőt. Izgalmas film, ami végig fenntartja a kíváncsiságot a nézőben. Már csak a főszereplő, Clavius (Joseph Finnes) – a nyomozás és Jézus megismerésével párhuzamosan történő – jellemváltozása miatt is érdemes megnézni a filmet! A történet több tanítványt is megmutat, akiket rendre tébolyult jelzővel illetnek a római katonák – nem értik, miért mennének boldogan a kereszthalálba, miért mondják, hogy szabadok?! Talán legemlékezetesebb Bertalan apostol, aki egy lökött hippire emlékeztetheti a nézőt, ám mély hitéről és hűségéről tesz tanúbizonyságot.

Clavius száján még nem gyógyult be a seb, amit a zsidókkal vívott harcokban szerzett, de a filmnek már vége is. Messziről jöttél? – hangzik a kérdés a film legelején. Hová tartasz most? – tesszük fel a kérdést a legvégén.

Talán a történetet ismerjük, de a Risen segít abban, hogy még jobban mögé lássunk, elképzeljük az embereket, a történeteket, hogy még jobban a magunkévá tegyük a kétezer éve történteket.