Felmérést készítettem 15-30 év közötti, egyedülálló, katolikus felekezetűek körében. Arra kértem őket, fejtsék ki véleményüket az egyházról, amelyben élnek. Kérésemre olyan bőséges válaszcsokor gyűlt össze, hogy még szerkesztett formában sem tűnt célravezetőnek egyetlen bejegyzésben közreadni a reflexiókat. Ide kattintva érhető el a válogatás első része, amelynek bevezetéseként bővebben írtam a felmérés céljáról, módszeréről. Úgy vélem, érdemes elgondolkodni ezeken az őszinte, gyakran nem csupán a felszínt kapargató véleményeken, s levonni a tanulságokat.

* * *

A közösségről

"Az a jó az egyházban, hogy közösséget teremt, menedéket nyújt."

"A legjobb a katolikus egyházban az, hogy van kiben hinnem. Hogy megoszthatod gondolataid, örömöd, bánatod, amik nem csak üres fülekre találnak, hanem megértésre, együttérzésre és olyan érzésre, hogy tudod, hogy rád vigyáz valaki. Jó dolog közösséghez tartozni. Olyan emberekkel találkozni, imádkozni, zenélni, akikkel együtt imádhatod az Istent, ennél nincs jobb dolog a világon."

"Pozitívumnak tartom azt a hihetetlen sok barátot, akiket az egyház által tudhatok magaménak."

"Kevés a normális közösség, nem vagyunk elég összetartók."

* * *

 Az egyház intézményrendszeréről

"Túlzottan régimódi, előítéletes, hatalmi rendszeren alapszik."

"Az egyház megtanít élni! Túlélni és megélni mindent, ami bennünket ér és körülvesz."

"Ez a szeretet egyháza. Attól, hogy ez elsőre nem jön át, még így van."

"Kevésbé fiatalos, néha túl szomorúnak tapasztalom. Élet és vidámság kell bele."

"Jó, hogy van Ferenc pápa."

"Az egész egyház alapja rendben van: "Szeressétek egymást!", 10 parancsolat... akik tényleg eszerint élnek – az egyház segítségével –, azokon azt látom, hogy rendben vannak, és korrekten élik az életüket."

"Anyagias!"

"Biztonságot ad."

"A nagyságából adódóan és az "útfüggőségtől" lassan reagál a modern kori társadalmak új kihívásaira, új kérdésekre régi válaszokkal szolgál."

"Sokszor beszűkültek a vezetők, és nem a lényegre tanítják az embereket, hanem próbálják elfogadtatni a dogmákat."

"Mint intézmény, jól felépített, ebből adódóan sok lehetőség nyílik a jó "felhasználására", ha a helyi hívek és vallási vezető pozitívan áll hozzá."

"Jó, hogy nálunk nincs dzsihád."

"Nagyon zárt és belterjes, nem nyitott."

"Nekem minden megfelel a katolikus egyházban."

"El vagyunk kényelmesedve."

"Túl merev, laikus ember szerint megközelíthetetlen, van, mikor meghazudtolja önmagát (erkölcstelen elöljárók)."

"Nem jó a sokszoros bűntudatkeltés."

"Hiányzik a folyamatos megújulás."

"Régen sok embert kitagadtak az egyházból vegyes házasság miatt. Emiatt sokan nem kaptak semmilyen vallásos nevelést. Az egyház nem tud mindenkihez szólni."

* * *

 A papi nőtlenségről

"Nem jó, hogy a papok nem házasodhatnak, mert így egy csomó mindenben nincs tapasztalatuk."

"Nem tetszik, hogy a papok nem nősülhetnek. Nem egy ismerősöm mondta már, hogy szívesen elmenne papnak, ha megszűnne a cölibátus."

* * *

 Az elnéptelenedő templomokról, a liturgiáról

"A misében keveset hallunk a Bibliából. Mintha Isten szavát háttérbe szorítanánk, pedig ez lenne a legfontosabb."

"Véleményem szerint sok ember azért nem jár misére, mivel nem vonzza őket a szomorúság. Vagy mert talán nem találják a helyüket ebben a közösségben."

"Nem relevánsak a prédikációk a legtöbb templomban."

"Ezeregy más program, elfoglaltság, inger éri az embereket, amik ránézésre sokkal élvezetesebbnek és hívogatóbbnak tűnnek, mint a templom."

"Formaiságok túlzott hangsúlya, amelyek a lényegről elvonják a figyelmet. Betanult, elhadart imák a legtöbb misén, a saját megfogalmazások helyett. Öröm hiánya: a papok nagy részének arcáról mise közben nem az örömhír olvasható le."

"Zömében az idősebb korosztály vesz részt a miséken, ami a fiatalok számára nem vonzó. Kicsit régies szertatások, kevés a motiváló ember."

"Az embereknek nincs idejük hinni és szeretni."

"A keleti kultúra nagyon előtérbe került napjainkban, és ők valahogy jobban "előadják" a dolgaikat, és az emberek hasznosabbnak látják."

"Talán azért is üresednek a templomok, mert sokszor azt gondolják az emberek, egyedül is megtalálják Istent. Nem kell hozzá templom, meg olyan pap ne prédikáljon nekik, aki nem is olyan életet él, mint amit hirdet."

"Ha bemész egy templomba, nem azt látod, hogy: ejj, ezek az emberek milyen jól érzik magukat, hanem mint egy gyászmisén. Az öröm és a szeretet egyháza vagyunk – kicsit jobban úgy is lehetne viselkedni."

"A gyerekek a szüleik miatt hanyagolhatják, mert ők sem járnak, és akkor a gyerekek fölöslegesnek tarthatják. Igazából minden a szülőktől függ, mert ők a példaképek."

"A mai, rohanó világban nincs ideje az embereknek beszélgetni. Mise után rohanás haza, főzés, hogy kész legyen az ebéd, a pap siet a következő misére... Talán ezért is van az, hogy nem járnak az emberek misére: rohannak, és nincs idejük semmire. Nem tudják, mibe is lehetne kapaszkodni."

* * *

 A végére hagytam egy 16 éves válaszadó integratív véleményét, amelyet teljes egészében közreadok:

"Az egyház nem elkülöníthetően jó vagy rossz, persze inkább a jó irányába hajlik. Igazából teljesen emberfüggő, hogy kinek mi a jó. Van, aki szereti a külsőségeket (értsük most jól ezt a szót). Van, aki a falra mászik mindenféle ilyentől, sokkal jobban szereti, ha nincsenek ilyenek. Van, aki szereti és érti a szimbólumokat, tiszteli az egyház által kinevezett példaképeinket (szenteket), de van, akinek ez egyáltalán nem fontos. Mások vagyunk, s ez így van jól. Katolikusnak lenni jó dolog. Persze itt is, mint mindenhol a világban, meg kell találnunk a saját helyünket, egy-egy kisebb közösségben. Örömmel látom, hogy egyre több a katolikus ifjúsági közösség, több helyen is szerveznek találkozókat. A cél most talán egy kicsit az kéne legyen, hogy a fiatalokat megszólítsa az egyház, hiszen a mai világból elveszett az, hogy a kisgyerekek megtanulják a szüleiktől, mit jelent hinni – Istenben, és saját magunkban egyaránt. És ezt nem 12 éves kor felett kéne elkezdeni, hanem már alatta. Gyerekklubok megszervezése, ahol a gyerekek olyan kötődést fognak szerezni az egyház és a hit iránt, hogy növekvő kamaszfejjel sem fogjuk őket úgymond elveszíteni. És így nem ürülnének ki a templomok...."

 

Szerkesztette: Gégény István