Egyik legfontosabb feladatomnak tartom azt, hogy minél több embert rávegyek arra, hogy szeresse bátran önmagát. Hedonista világot élünk, minden vágyunknak száz utat találhatunk, mégis, önmagunkat igazán szeretni azért nem is olyan egyszerű.

Romakérdésben – és szinte minden témában – igen nehéz valamit úgy írni, hogy az embert ne harapdálják meg a politikafüggő virtuális farkasok. A középre írás az egyik legnagyobb kihívás, egyben a párbeszéd megteremtésének lényege.

Nem múlik el nap fájdalmas események nélkül, és ha esetleg nem akarnánk rájuk figyelni, akkor valaki biztos az arcunkba tolja.

A "hogyan és mitől működik" boncolgatása helyett kivételesen azt mutatjuk be, hogy mi az, amitől biztosan tönkremegy egy kapcsolat. Aztán gondold át, hogy tényleg ilyesmire vágysz-e...

Nem csupán intézményesült a virtuális lopás a világhálón, de még büszkék is rá a kattintásvadászok, hogy milyen hatékonyan tulajdonítják el mások szellemi alkotását. Jól van ez így? Ugye, nem?

13 évesek véleményáradata következik öregségről, saját leendő öregkorukról. A Szentírás fényében igyekszünk felfedezni a fiatalos gondolatokban rejlő értékeket.

Ismerjük az érzést, amikor valaki, vagy valami felbosszant. Aztán elhessegetjük, de csak visszaszáll, mintha élne, és megint elénk-belénk férkőzik. Persze mi hívjuk életre, mert azért, ha már jött, egyen szegény. Még rá is zendítünk, hogy jó kövérre hízzon bennünk.

Atyaég, ki akarná Jézust vásárolni vinni, hiszen pont Ő hozza majd az ajándékokat! Még a gondolat is kellemetlen - de annál fontosabb őszintén belegondolni.

Na, vajon melyik volt előbb? És ha van mindhárom, kit érdekel?

Olyan jó volna látni, ahogy szeretetet sugároz magából egy politikus! Ez nem valami cukros-tejszínhabos elképzelés, hanem valódi létszükséglet. Erre talán még honatyáink is vágyakoznak.

Leltél-e már ölet, vagy Ő lelt meg Téged?

"Ha minden ember csak egyvalakit boldogítana életében, a világból Paradicsom lenne. Ez evangéliumi gondolat. Kevés ember osztja, a többi gyűlölködik. De akik értik, azok tudják, hogy ez a világ boldogulásának útja.” /Prohászka Ottokár/