Itt a bizonyíték, hogy tánczenei stílussal is lehet Istenről szóló, Istennek szóló dalokat alkotni.

Hosszúra nyúlna ez a cikk, ha mindent le szeretnék írni arról, hogy kicsoda Kindelmann Győző. A nemzetközi Szeretetláng mozgalom tevékenységéről és annak kapcsán az ő személyes küldetéséről ezt az interjút ajánlom az olvasók figyelmébe. Emellett a főváros szívében található munkahelyének irodája – saját megfogalmazása szerint – a hazai keresztény könnyűzenei alkotók zarándokhelyévé vált. Nem tett ezért látszólag semmit, csak ott volt, jelen volt, mi pedig benéztünk, elmondtuk, megmutattuk, tanácsot kértünk, néha segítségért folyamodtunk. Ez már önmagában sokat elárul Győző lelki karakteréről és sajátos missziójáról, de ott vannak még a dalai, amelyek közül némelyik évek óta alapműként szerepel a keresztény dalnokok repertoárjában. Amelyek pedig valamiért kevéssé ismertek, azok is megérdemelnék a nagyobb figyelmet, akár leporolást, aktívabb alkalmazást.

Az általa alapított Signum együttes egyértelmű stílusjegye a tánciskolákból, bálokból ismert klasszikus táncok – cha-cha-cha, rumba, rocky stb. – ritmikájára épülő zeneiség, közvetlen hangvételű, mély lelki érintettségből fakadó szövegekkel párosítva.

Aligha tévedek, ha Győző legismertebb dalának a "Ne félj" című szerzeményt tartom (pedig a "Jel vagy" is megérdemelné ezt a figyelmet). Az interneten fellelhető videóklip még a VHS korszak gyermeke – első albumaik is kazettán jelentek meg –, a dalt azóta sokan és sokféleképpen feldolgozták.

Azt a bizonyos tánczenés vonalat ez az ugyanabból a korból – az előző évezredből – származó felvétel is jól érzékelteti.

És ilyen az, amikor mások dolgozzák fel Győző valamelyik dalát.

Egyik személyes kedvencem a gazdag életműből a "Hazatérés" című dal – mintha én mondanám mindezt tékozló fiúként Istennek. Az azonos nevű albumot szinte egy az egyben a magyar könnyűzenei alkotói össztevékenység egyik csúcspontjának is nevezhetném. De aligha csúcsok meghódítása a cél.

Akik Eddán nevelkedtek, valószínűleg különösen is értékelni fogják a "Te vagy az élet" című dalt.

A Miatyánk imádság feldolgozását nagyon nehéz nem letérdepelve – legalább lélekben meghajolva és az égre tekintve – hallgatni, énekelni. És miért is kéne nem így tenni?

Pontozós rocky, jive – ilyen nevekkel szoktunk hivatkozni azokra a lépésformákra, amelyek jól illenek az alábbi dalhoz.

A "Reklámok" című dal kendőzetlen őszinteséggel szólt már sok évtizeddel ezelőtt is a társadalmat manipulálni igyekvő propagandisztikus tevékenységekről. Sajnos nem igazán vesztett aktualitásából a hamis mennyországokról szóló üzenet.

A sort Kindelmann Győző egy másik ismertebb szerzeményével zárjuk, ami ugyancsak klasszikus tánczenére épül.

(Nyitókép: Magyar Kurír)