Mindenki követ valakit: te is, téged is.

Bekövet, kommentel, lájkol, megoszt... Egyre kevésbé világos, hogy korunk embere eszik-e még egyáltalán, vagy csupán fogyaszt: hol tartalmat, hol táplálékot. Este sem feltétlenül aludni indulunk, inkább feltesszük magunkat a töltőre reggelig.

Az agyondigitalizált civilizációnak a maga nem túl építő mellékhatásai mellett van egy fontos vonása. Kiderült általa, ami eddig is így volt, csak talán kevéssé vettük észre: az életünk elválaszthatatlan része mások követése. Régebben ezt úgy mondtuk, hogy felnézek a matektanáromra, olyan szeretnék lenni, mint X híresség, rajongok azért a sportolóért, ha nagy leszek, én is tűzoltó szeretnék lenni stb. Szülővé, nevelővé, vezetővé válva aztán azzal is szembesülünk, hogy milyen a ló másik oldalán lenni: felnéznek ránk, követnek minket, vagy épp nem néznek fel ránk, eszükben sincs követni minket...

Valamely vallás követőjeként elvileg létezik egy abszolút horizont, amerre tekintünk, valaki vagy valami, akit/amit követünk. Keresztényként ez a valaki Isten, nem véletlenül nevezzük Jézust a Mesterünknek. Így, nagy kezdőbetűvel írva.

Az elmúlt hetekben megtapasztaltam, hogy egy épület megépítésének álma kapcsán mennyien tekintenek egy elhunyt személyt, egy neves építészt Mesterüknek. Igen, így, nagy kezdőbetűvel. Idegen tőlem ez a megközelítés, de látom, hogy mások ugyanígy (fél)istenítenek bizonyos politikusokat, megmondókat, sztárokat. Ez a jelenség is azt igazolja, ami

a netfüggés korszakának alapja: elemi vágyunk a követhetnék.

Kell egy idol, akire felnézhetünk, kell egy "torony", ami iránt haladhatunk, de lehet az egy szuperhős is, csak legyen. Mert az ember úgy van megalkotva, hogy ne legyen elég önmagának, ki akarjon lépni, vágyódjon, vonzódjon. Ez nem a véletlen műve szerintem, hanem egy tudatos tervezés eredménye. Hajt a nagyobb, a több, de alaposan félre is tud vezetni, ha rossz Mestert választunk, avagy fogadunk el magunkénak.

Jézus azért jó Mester, mert benne nem csalódunk. Én még biztosan soha nem csalódtam benne. Az út, amin követhetjük őt, járható, élhető, inspiráló. Ez a Mester tele van szeretettel. Még olyan nagyon fel sem kell rá nézni, hiszen itt van mellettem, odahajol hozzám, együtt jön velem.

Jó szívvel ajánlom annak, aki a legboldogabb életet szeretné élni, hogy kövesse Jézust. És ha a tekintetünk rá néz, őt követjük, akkor az agyondigitalizált világban sem fogunk nagyon eltévedni. Ha mégis zsákutcába kerülnénk, odajön hozzánk, átkarol, és kiemel eltévelyedettségünkből.

Ilyen Mesterem van nekem. És neked ki a Mestered?

(Illusztráció: davidservant.com)