A gyerekek megrontása már nyíltan történik.

Moloch ókori istenség, hatalmas szobrának belsejében tűz lobogott, ide dobták a neki szánt áldozati adományokat - gyakran az elsőszülött gyerekeket.

Moloch ma is szereti a gyerekeket! Szereti, amikor az ölébe teszik a pici csecsemőket. Szereti, amikor kikerekedett szemű kisgyermekek bámulják tátott szájjal. Szereti, amikor kisleányok és fiúcskák felnőttes mozdulatokkal táncolnak előtte. Szereti, amikor hamvas bőrű gyerekek a kedvéért kifestik magukat és rémisztő maskarákba öltöznek.

Azt szereti aztán a legjobban, amikor ezek a még mindig majdnem gyerekek saját magzataikat hozzák elé hálásan, hogy megszabadulhatnak tőlük.

Molochnak számtalan csápja és karja van, egyik csábosabb és ragacsosabb, mint a másik. Ott vannak például a gondoskodás csápjai: Gyermeked lesz? Idejében gondolj végig mindent, tudod-e biztosítani neki a legjobbat? Vigyázz, nehogy valamelyik fenyegetést kihagyd a számításból! Lehet ugyebár fejlődési rendellenessége, nyitott gerince, génhibája, lukas szíve, sőt, esetleg nem olyan lesz, mint amilyennek álmodod...

Óh, megszületett! Vigyázz, aggódj sokat, lesz-e elég anyatejed, milyen tápszert válassz kiegészítésül, mikor kezdd a gyümölcsöt – persze legjobb bio-dinamikus-öko gazdaságból, ahol a légteret is megvette a termelő! Szoktasd mielőbb önállóságra, aludjon külön szobában, légzésfigyelővel és adóvevő-angyalkával persze.

Ne feledkezz meg a fejlesztőjátékokról sem és aztán szorgalmasan figyeld, mennyivel van lemaradva a szomszéd babája – vagy a tiéd.

Hah, elindult felfedezni a világot! Ideje felszerelni a gyerekbiztos zárakat, fiókvédőket, sarokvédőket és beszerezni a baba-computert. Az oviban majd gondoskodnak a megfelelő sokszínűségről, de most még magadnak kell megküzdened a feladattal – ebben számíthatsz a tévécsatornák széles rajzfilm- és gyerekműsor-kínálatára.

Ha végre közösségbe viszed a csemetédet, már nem kell ötleteket vadásznod, csak lépést kell tartanod a versennyel, mikor mit kell venni, ami már mindenkinek van és mikor mit kell lecserélni, mert már nem az a menő.

Bár a hazai óvodai nevelési program még elmarad a nyugati színvonaltól, azért találsz már olyan intézményt, ahol megfelelően színes a mese- és programválaszték – ha szerencséd van, még külsős segítők is érzékenyítik a gyerekeket –, és ahol támogatják az egyenlőséget és az elfogadást azzal is, hogy nem zavarják a kicsiket, ha elmélyülnek egymás testének felfedezésében a bokrok mögött vagy a játszósarokban.

Ha kellő gondossággal választottad az óvodát és a barátokat gyermekednek, akkor mire iskolába kerül, tökéletes befogadója lehet a tovább vezető programoknak, legyen szó reklámokról, gyereksztárokról, gyűjthető kártyákról, matricákról, celebfotókról vagy ismeretterjesztőnek titulált pornóról.

Az első évtizede végére a gyermeked már nélküled is képes lesz szörfölni* és szelfizni*, hamarosan a szextingbe* is beletanul, neked csak a különböző kütyüket kell biztosítanod meg persze a megfelelő öltözködéshez az anyagi fedezetet.

Ne lepődj meg, hogy némely ruházati cikkek ára fordítottan arányos az általuk takart bőrfelület nagyságával. A klipeket meg jobb, ha meg sem nézed, azok nem ilyen régimódi ízlésű nézőknek valók.

Újabb néhány év elteltével már bátran fordulhatsz tanácsért a kiskamasz gyermekedhez, ha netán unalmassá vált a szexuális életed. A fenti *-gal ellátott szavakról is bizonyosan többet tud, mint te. Attól viszont nem kell tartanod, hogy ő zaklatna téged ilyen kérdésekkel, hiszen tudja, hogy te maradi vagy és semmit sem értesz. Még szerencse, hogy ott van az internet és a szivárványos aktivisták a felvilágosító programokon. Így majd megérti, hogy ami eleinte zavarta, az éppenséggel a valódi énje, és nem kell félnie attól, hogy kipróbáljon bármit, amit a képernyőn látott.

Te se félj, sokáig fiatal maradhatsz ma már, az esetleges unokáidról értesülnöd sem kell, a gondos válságtanácsadók megkímélnek – ha pedig mégis rád hárulna a feladat, az sem nagy ügy, kiskorúak esetében az állam állja a terhességmegszakítás költségét.

Ha aztán egy rossz pillanatában a hálátlan gyermek azt találná szemedre vetni, hogy nem vigyáztál rá vagy netán elhanyagoltad, akkor (fölháborodottan zavard el a háztól, és végre nyugtod lesz) adj hálát az Égnek, hogy még nincs minden elveszve: még mindig van lehetőséged, hogy bocsánatot kérj és felvállald a felelősségedet.

Azért talán mégis jobb, ha mindjárt az elején magadra vállalod és nem engeded át másnak a szülői feladataidat, hanem a legprofibb tanácsadóval konzultálsz rendszeresen: az Élet Teremtőjével! Ő be tudja gyógyítani a sebeket, amelyeket szülőként okoztál, sőt még azokat is amelyeket akaratukon kívül szegény szüleid okoztak neked. 

(Nyitókép: n-tv.de)