Egy német püspök önkéntes munkát végez egy helyi misszióban.

Egy éve kötelezte el magát Franz Jung würzburgi püspök, hogy részt vesz a Würzburgi Főpályaudvar Pályaudvari Misszió tevékenységében. „Sehol sem tanulok az életről annyit, mint itt” mondja a munkájával kapcsolatban.

 Törődj a szegényekkel!

„Készen állsz az Úr kedvéért szeretettel találkozni a szegényekkel, a hajléktalanokkal és minden szükséget szenvedővel és irgalmasságot gyakorolni feléjük?” Ezt a kérdést véste szívébe Franz Jung és két éve mondott igent. Püspökszentelése napján azt az ígéretet tette, hogy a szükséget szenvedő embereknek többet nyújt pár együttérző szónál és alamizsnánál. Egy jó évvel ezelőtt azután Franz Jung szövetségesre talált Michael Lindner-Jung személyében, aki ennek a küldetésnek megvalósításában segítségére lehet.

Így történt azután, hogy Franz Jung, aki hivatásánál fogva püspök, már egy éve társadalmi munkát végez a Pályaudvari Misszió munkatársaként. Havonta egyszer van itt, négy óra hosszára, rendszerint 16 órától. A kiadópult mögött várakozik, balra, a bejárat mögött. Sok vendég csak eddig az ablakig jön. A püspöknél rendelnek egy csésze teát és becsomagoltatnak maguknak valami élelmiszert. Szendvicset, egy kis gyümölcsöt, esetleg valami édességet. A közbenső időben az önkéntesek, mint Franz Jung is, kenyereket kennek, újabb teát tesznek fel, elmosogatják az edényt, fertőtlenítik az asztalokat. De a legfontosabb szolgálat a beszélgetés. A koronavírus szabályok miatt nem szabad sok vendégnek tartózkodni a Pályaudvari Misszió helyiségében, és nem maradhatnak olyan soká, mint rendesen. De még akkor is, ha az érintkezés korlátozottabb, a résztvevők számára nagyon lényeges ez a találkozás. Mert sokan, akik itt megfordulnak, egyszerűen csak beszélgetni akarnak, a napi eseményekről, az elvégzendő feladatokról, életük problémáiról. Itt találkozik a püspök a szegényekkel, a hontalanokkal és a szükséget szenvedőkkel.

„Ez számomra szent idő. A titkárnőm tudja, hogy ezt a négy órát szabadon kell tartania számomra, akármi is lesz.”- mondja. Az asszisztensnőn és a püspökség néhány munkatársán kívül nemigen beszélt erről mással. Nem kívánt nyilvánosságot a privát elköteleződésével kapcsolatban. A vendégek közül néhányan felismerik a püspököt, mások viszont nem. Lindner-Jung azonban meggyőzte és összehozta ezt a beszélgetést, ahol nem a személyről magáról van szó, hanem a szolgálatról.

 Az emberek egyszerre láthatókká válnak

A személyes nézőpont kerül itt előtérbe. „Már legelső alkalommal megváltozott a világ” mondja Franz Jung. „Másképp járja az ember a várost”. Délben, a kávészünetben, vagy egyik megbeszélésről a következőre menet, amikor lehetőleg gyalogol, hirtelen mindig újra eszébe jutnak a Pályaudvari Misszió vendégei.„Gyakran látom a városban egyiküket-másikukat. Egyszerűen nem tudják bevenni a kanyart.”

"Egy felismerés kezdetben nagy benyomást tett rám" - meséli Jung - „Az itteni emberek számára a legnagyobb feladat, hogy az aznapot túléljék”. A püspök zsúfolt, strukturált napjaival szemben a mindennapok ürességének kihívása olyan, mintha a probléma egy másik világból való volna. 

„A cél egyszerűen: csak jelen lenni”. Elsősorban nem arról van szó, hogy megmentsük a világot, hanem hogy tudomásul vegyük, olyannak amilyen, mondja Jung. Ezért határozta el magát erre a szolgálatra ő, aki püspökként gyakran él meg „Patyomkin-féle” látogatásokat, melyek során a pillanatfelvétel nem tükrözi a valóságot.

Tanulási lehetőség az Egyház számára

A Pályaudvari Missziót ezek az állandó alkalmak a würzburgi püspökség egyedülálló egyházi helyévé avatják. Itt a püspök két lényeges jövőbeni terve fonódik össze. A kontempláció számára szívügy, amint ezt - hivatalának megkezdése óta - mindig újra hangsúlyozta. A másik a szociális orientálódás, azaz

minden tevékenységet az emberek életkörülményei felé irányulva kell végezni.

A püspök ezzel a programmal kapcsolatban határozott igénnyel fordul a munkatársai felé. ”A szociális orientálódáshoz konkrét elkötelezettség kell”, mondja. Olyan lelkipásztorokat kívánna, akik tevékenyen keresik, hol van rájuk szükség. „Nekem személy szerint az elköteleződés fontos, hogy elvállaljak egy jó szolgálatot, de ezt meg is akarom tartani”, magyarázza. Havonta négy óránál több az ő hivatala mellet nem volna lehetséges. De a püspök azt is mondja: „Havonta négy órát bizony mindenki rászánhatna”.

Lilian Stumpf is hetente négy órán át dolgozik itt. Pár nappal a püspök után a déli műszakot fogja átvenni a Pályaudvari Missziónál. Szerencsésnek tartja magát, mert nincs semmiben hiánya és életének mélypontjaiból sikeresen kikerült. Tudja, hogy sok embernek ez nem jut osztályrészül és ezért akar önkéntes szolgálatával nekik kárpótlást nyújtani. Ez a megfelelő hely erre a célra, mert jól tud bánni az emberekkel és éppen ezt az adottságát kívánja hasznosítani.

 Az Egyház így nem folytathatja tovább

De, teszi hozzá elnéző mosolygással, ő nem „standard-keresztény”. Ez annyit jelent, hogy nem megy minden vasárnap misére és inkább Jézus tanításának személyes megértésére törekszik. Úgy fogalmaz: ismeretségi körében is alig található valaki, aki „így tovább tudja folytatni az Egyházzal”. Ez az Egyház nem az az Egyház, ami a Pályaudvari Misszióban megmutatkozik.

A jelenlegi Egyház olyan szervezet, ami önmagát magas szobortalapzatra állította, mondja Stumpf. Le kell szállnia.

Lilian Stumpf, aki elkötelezett az Egyháznak emberek szükségletei felé irányuló szolgálata iránt, olyan követelményt fogalmaz meg, ami megegyezik a püspök szándékával. „Meg kell szüntetnünk az atyáskodó módot”, mondja ő. Ebben a konkrét karitatív szolgálat igen értékes. Az Egyház ezen keresztül bepillantást nyer az emberek életébe, világába. Saját rendszerét ennek megfelelően meg kell változtatnia. Az ingerültség határán, teljes határozottsággal teszi hozzá a püspök, hogy ez igen sokszor „irritáló ellenálláson” bukik meg.

Az olyan emberek, mint Michael Lindner-Jung és Lilian Stumpf ezen már rég túljutottak. Itt, a Pályaudvari Missziónál, különböző világok találkoznak, az Egyház számára is. Sok terület van, ahol a würzburgi egyházkerületnek manapság alaposan, a gyökerekig menően át kell alakulnia. Sok a kívánalom a helyi Egyházzal és annak vezetőjével szemben. A püspök azonban egy ilyen nap végével sem veszít optimizmusából „Nem félek” - nyilatkozza a jövővel kapcsolatos kilátásokról.

Forrás:katholisch.de

Fordította: Seidl Ambrusné

Összeállította: Szőke Tibor