Tényleg jó ötlet lenne ideológiai és turisztikai céllal kárhozottaknak gigantikus vallási épületet építeni?

Már önmagában érdekesség, hogy azon a felületen jelent meg "exkluzív" információként, hogy "megvalósulhat Makovecz Imre grandiózus terve", amely államosított csatorna saját vezetősége szerint is alig érdekel valakit. A hír pedig ez lenne: végre megépülhet "a koronaékszer, az életmű csúcsa", az a "templom", amiben "megjelenik a teljes életmű esszenciája". Az esszencia vagy a magyar főváros XII. kerületében, az Apor Vilmos téren épülhet meg, vagy máshol. Vagy sehol. Ez utóbbi lenne a leghelyesebb forgatókönyv, mármint a meg nem épülés, hiszen a józan ész, minden érv errefelé vezet. A jelek ugyanakkor arra utalnak, hogy a racionalitás és a realitás nem feltétlenül fognak találkozni ebben az esetben.

Az "építsünk-e mostanában Makovecz-templomot az Apor Vilmos térre" kérdés minden eleme megérdemli, hogy külön megvizsgáljuk, így megértsük, miért kell erre az egész kezdeményezésre nemet mondani – ahogy azt már 2011-ben megtették hazai katolikus egyházi vezetők, nagyon helyesen.

1. Kik építsenek templomot?

A "híradás" szerint – ami valójában csupán beszélgetés néhány emberrel, konkrét döntés bejelentése nélkül – civilek kezdeményezésére valósulhat meg az épület kivitelezése. Ez több szempontból is dilemmás megközelítés. Egyrészt keresztény templomot adott keresztény közösség számára helyes és szükséges építeni (ez egyben a lokációt is meghatározza), amennyiben arra a helyi hívő közösségnek szüksége van. Civilek segíthetik, előmozdíthatják egy létező keresztény közösségi igény megvalósulását, de erről itt szó sincs.

A cél világos: egy elhunyt ember álmának megvalósítása a szándék. Makovecz Imrének szeretnének "civilek" "templomot" emelni, akik ráadásul különleges civilek.

Merthogy kormányzati körökben a civil kifejezés évek óta szitokszóvá vált, kivéve azokat, akik bizonyos párt ideológiáját erősítik minden megszólalásukkal. Ha egy ilyen látszólag civil – valójában álcivil – szervezetet kellene említeni, sokan egyből a CÖF nevű gyülekezetre gondolnak. És lám: épp ez a társaság kezdeményezte a szóban forgó terv megvalósítását, amelyről most minden konkrétum említése nélkül egy kormánypárti orgánum úgy számol be, mint ami megvalósulhat. Ez az a szervezet, amelynek egyik fő hangadója bátran szidalmazta a katolikus egyházfőt, amikor épp az volt a fő irányvonal bizonyos körökben, de a CÖF "szellemi honvédő" titulust adott az érintett műsort vezető Földi-Kovács Andreának is. Vallási igény helyett tehát politikai, ideológiai motiváció áll a háttérben. Erős leegyszerűsítéssel a NER "templomáról" van szó, amelyre nem csupán szüksége nincsen a társadalomnak – bármely keresztény felekezetnek még kevésbé –, de azt is érdemes lenne bölcsen megfontolni, hogy mivel egy ilyen grandiozitás megépítésének időigényét 10 évre becsülik, egy demokráciákban szokásos kormányváltás milyen hatással lenne a nagy terv megvalósítására.

2. Mikor épüljön templom?

Elvonatkoztatva az ideológiai szándéktól, arra is érdemes kitérni, hogy ideje van-e új templom építésének. Itt is élhetnénk azzal a leegyszerűsítéssel, hogy a jelenlegi "paphiányos, keresztényhiányos" korszakban a meglévő templomok aktívabb használata lenne az elsődleges cél (azok megtöltésétől a fenntartásukig sok részkérdést ide értve), de ez nem teljesen helyes megközelítés. Csak azért nem kialakítani ugyanis templomot, mert onnan távol, más helyszínen megfogyatkozott a hívő közösség – nem vallana bölcs gondolkodásra. Ma is épülnek templomok, olyannyira, hogy még Makovecz Imre tervei alapján is közel áll a befejezéshez egy ilyen vallási épület (minden valótlanság-terjesztés ellenére épp a fővárosban). Ideje és helye van a templomépítésnek, de csak akkor és ott, amikor és ahol valóban templomra van szükség. Általánosságban megállapítható, hogy

a jelenlegi hazai egyházi állapotok alapján főként annak az arány(talanság)nak a kiegyensúlyozása lenne a fő feladat, amely aktuálisan az emberek (anyagi) megbecsülése helyett dominánsan az infrastruktúra fenntartására kényszeríti a keresztény felekezeteket. Ezt a tehertételt nem növelni, hanem csökkenteni volna helyénvaló.

Még a meglévő templomok karbantartását, állagmegóvását sem igazán képesek önerőből finanszírozni az egyházközségek. Óriási púp lenne a rendszer hátán egy újabb, már kivitelezésileg is alighanem horribilis költségű épület bevállalása, amit aztán üzemeltetni, fenntartani is kellene majd.

3. Kell-e nekünk (a kereszténységnek) ez a Makovecz-templom?

Már a "Szentek és kárhozottak temploma" elnevezés is jó esetben súlyos aggályokat ébreszthet bennünk. Kárhozottak temploma? Komolyan? Talán fekete misék is lesznek ott? Ha egy pillantást vetünk az egyik tervrajzra, ott a "gonosztevők, árulók, titkos fogadalomtevők, gyilkosok, idegenrontók" felsorolása mellett olyan beszédes utalást is találunk, amely szerint ez az épület az ilyen lelkek "temploma a Napúrhoz, a Fiához és a Boldogasszonyhoz". Lehet, hogy én nem figyeltem oda eléggé hittanon – pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szereztem diplomát –, de ez így számomra nem csupán dilemmás, hanem egyenesen veszélyes képzettársítás a kereszténységre nézve. Ez pedig nem is véletlen, hiszen miközben Makovecz Imre személyes hitét nem tisztem megítélni, munkássága annak az antropozófiának a szellemi lenyomatait viseli magán, ami minimum ellentmondásos kapcsolatban áll a kereszténységgel. Hogy miért, abba most nem mennék bele (ide kattintva lehet elmélyülni a két Jézusról, egymást követő Naprendszerekről szóló tanrendszerben), de egy frissen becsődölt, szintén Makovecz Imre nevével összekapcsolódott megalomán projekt, a PPKE Bölcsészkarának piliscsabai kampuszkísérlete is intő jel lehet a jövőre vonatkozóan, hogy talán nem kéne egybeerőltetni azt, ami nem képes összetartozni. Ennek kapcsán ezt az írást érdemes elolvasni. De van még jó cikk a témában.

Egyáltalán nem gondolom mindeközben, hogy Makovecz Imre ne lett volna képes olyan épületet tervezni, amely alkalmas arra, hogy templomként használják az emberek. Ott a paksi példa, de Győrben is van olyan kápolna, ami az ő gondolatiságának nyomait viseli magán. Igaz, pont olyan, mint a piliscsabai (szellem)kampusz: még délidőben is villanyt kell kapcsolni. Az organikusság ugyanis a tapasztalat alapján nem foglalja magában a fény világosságot adó képességének kihasználását, sokkal inkább árnyképző szerepe kerül előtérbe. Ami filozófiailag adott esetben (egy színházban, múzeumban, akár egy horrorfilm hatáskeltő elemeként) akár meg is okolható, ám templomok esetében a funkcionalitás mellett a fő üzenet, a lélek-emelés is elsősorban a fény, nem pedig annak hiánya által motiválható, inspirálható. Ha pedig ott a természetes világosság, miért akarnánk elfedni? Az építészet mint művészet természetesen ennél bonyolultabb összefüggésekből áll össze, ugyanakkor a hit alapja elég – szó szerint – világos.

Egy templom esetében pedig úgy helyes, ha a művészet, a tudomány szolgálja a hitet, nem pedig a hit rendelődik alá a művészkedés allűrjeinek.

És ez az egyik legfőbb dilemma az egész "exkluzív" ügy kapcsán: Istennek épülne az a "templom", vagy Makovecz Imrének? Kinek a hódolata, imádata, dicsőítése az építkezni vágyók valódi célja?

4. Hol építsünk grandiózus templomot Budapesten?

A rövid válasz: sehol. Már csak azért se, mert nem a barokk korban vagyunk: a gazdaságosság mellett a szerénység, egyszerűség evangéliumi elvei is arra vezetnek – a kereszténység alapvető küldetése mellett –, hogy egy új templom ne pazar, pompás, megalomán építészeti műremek, hanem elsősorban és főként az imádság háza legyen.

De játszunk el képzeletben azzal, hogy valós igény mutatkozik egy ilyen épület iránt, és nem csupán politikailag dedikált forrás (napjainkban ez egyenlő a kiapadhatatlan közpénzfolyammal), hanem tényleges adottságok állnak rendelkezésre! Ha így lenne, akkor is egészen biztosan nem az eredetileg megálmodott XII. kerületi Apor Vilmos téren lenne a helye egy ilyen templomnak. A prózai ok nyilvánvaló: épp ott áll egy vallási épület, a Keresztelő Szent Jánosról nevezett, közismertebb nevén felső-krisztinavárosi római katolikus templom. De hát Makovecz Imre ahhoz a kerülethez kötődik, s mint az előbbi költői kérdés rámutatott, ez az épület aligha Istenre hivatott fókuszálni. Még így is marad mozgástér: a Normafa például adná magát, hiszen néhány kápolnán kívül nincs misézőhely a környéken. Igény itt se nagyon lenne rá, de kétségkívül adódhatna térszervező képessége és közösségi vonzereje egy "hegyre épült" szakrális épületnek.

Összességében minden leendő templomépítő jól teszi, ha átolvassa, végigelmélkedi Mircea Eliade román származású vallástörténész A szent és a profán című könyvét (legalább az első fejezetet, ami a szakrális térről szól). A szerző részletesen bemutatja művében a templomok társadalmi hatását, kultúrát befolyásoló, sőt, az adott település további fejlődését determináló képességét. Ez egyben küldetés is, amelyet egy új templomépület elhelyezésénél nem csupán érdemes, sokkal inkább kötelező számításba venni.

Konklúzió

Annak ismeretében, hogy egy – hála Istennek – mérhetően kevesek által nézett televízió által bedobott "civil" ötletről van szó, akár pazarlásnak is tűnhetne ennyi karaktert áldozni erre a minden ízében leginkább lázálomnak ható témára. Csakhogy, amint a műsorvezető önleleplező zárszava is rámutat, a racionalitástól függetlenül sokkal reálisabbnak tűnik ennek a tervnek a megvalósulása, mint hinnénk. A pártközpontba bekötött médium "szellemi honvédője" ugyanis megígérte, hogy ők fognak elsőként beszámolni az újabb fejleményekről. Nem püspökök, nem egyházi felületek, hanem egy párttévé. Ami az előbb leírtak ismeretében egyáltalán nem meglepő. Mint ahogy az sem, hogy bár konkrét döntés bejelentése nem történt, mégis ott a gyanús utalás arra, hogy "megvalósulhat" ez az egész. Az összképet látva

az év elején leadott műsor alighanem egy már megvalósult akarat, egy megszületett, de nyilvánosságra nem hozott döntés előkommunikálását, a témát érintő szentimentális érzékenyítést szolgálhatja.

Nem teljesen esélytelen így sem, hogy ne épüljön meg a szentek és kárhozottak Makovecz-temploma. Az kell csupán hozzá, hogy akik egyházi oldalról döntési helyzetben vannak, éljenek is a rájuk bízott felelősséggel.

(Illusztrációk forrása: eloepiteszet.hu, felsokrisztina.net)