A Deloitte vezető pénzügyi tanácsadója szerint vesztesei és nyertesei is vannak a járványhelyzetnek, s akkor járunk a legjobban, ha a szomszédból rendelünk ételt.

– Tanácsadóként szoktak rátok hivatkozni, holott egészen biztosan sok területet érint a munkátok, amelynek alighanem csak egy része a tanácsadás.
– Megtévesztő lehet valóban ez a kifejezés, legalábbis nem igazán találó. Angolul a professional services megnevezést szokták alkalmazni – a vállalati működést elősegítő, kiszolgáló, javító tevékenységek terén vagyunk a megbízóink partnerei, s nem kerülhető meg mégsem a kifejezés: tanácsadói. A hozzánk hasonló cégek több jól elkülöníthető üzletágban ténykednek: számvitel és könyvvizsgálat, adózás és jogi szolgáltatások, üzletviteli tanácsadás (vállalati folyamatok, hatékonyság, stratégia, digitalizáció) és tranzakciók (fúziók, cégeladás). Én ez utóbbi területtel foglalkozom, akvizíciókkal és cégeladásokkal. Nemrég vált például ismertté, hogy az Aegon biztosító eladta a közép- és kelet-európai részlegét 830 millió euróért a VIG-nek. Egy ilyen egyedi, nagy összegű tranzakció során, ahol nagy a tét és a kockázat, amelyet hosszú előkészítés, elemzések, átvilágítás, üzleti tervezés és árazás előz meg, nagy szükség van külső tanácsadói közreműködésre is, hiszen egyetlen cégben sincs meg az összes szaktudás és kapacitás ahhoz, hogy pusztán belső erőforrásokkal egy ilyen tranzakciót meg lehessen csinálni.

– Neked is volt közöd ilyen formában ehhez a tranzakcióhoz?
– Konkrét ügyletekről értelemszerűen nem beszélhetek, de azt büszkén elmondhatom, hogy piacvezetőként kevés olyan jelentős vállalati felvásárlás, fúzió vagy cégeladás valósul meg ebben a városban, amelynek előkészítésében akár az eladó, akár a vevő(jelöltek) oldalán munkatársainkkal együtt ne vennénk részt.

– Aligha kétséges, hogy a koronavírus miatti járványhelyzet közvetve a globális gazdasági életre is rányomja a bélyegét. Mekkora a baj?
– Nagyon kevés olyan cég van, akit ne érintene a járványhelyzet – a mi működésünkre is hatással volt az elmúlt 6-8 hónap, hiszen főként otthonról vagyunk kénytelenek dolgozni, miközben a munkamódszerünk alapvető eleme a csapatban gondolkodás, együttes tevékenység, közösen kiizzadva a megoldásokat.

A konyhaasztal mellett, esetleg otthoni dolgozószobában, egyedül, alkalmi videókonferenciák során, telefonon nehéz innovatív megoldásokat találni. Ha azonban távolabbról tekintünk az üzleti és tranzakciós tanácsadás területére, azt kell mondanom, hogy jóval kisebb a negatív hatás, mint amit az év elején feltételeztünk.

Tapasztalatunk szerint nincs jelen a gazdaságban az a hirtelen halál típusú gyors leállás, ami a 2008-2009-es gazdasági válságot jellemezte. Akkor a pénzpiacok lefagytak, a bankok nem hiteleztek, pillanatok alatt megszűnt a pénzügyi bizalom, ami durva recessziót eredményezett. Közel sem ez a helyzet jelenleg. Kivéve az olyan területeket, mint a vendéglátás, szórakoztatás, turizmus, közlekedés, szabadidős programok – ezek fontossága sem lebecsülendő –, más szektorokban nincs jelentős visszaesés. Van azonban némi átrendeződés a fogyasztásban, hiszen nyilván máshogyan költenek az emberek, de nyoma sincs leállásnak. Ennek pedig az az oka, hogy a pénzügyi közvetítői rendszerben nincs probléma. A bankok nem szűntek meg hitelezni, a bankok közötti bizalom nem sérült, nincs pénzügyi válság, ráadásul a kormányzatok szerte a világban intenzív költekezésbe kezdtek, nem állt le a cégek beruházási kedve sem. Ha azonban kicsit előbbre tekintünk, tartósabb visszafogott állapot esetén – amikor az emberek nem mozdulnak ki, otthon néznek filmeket, termékeket és ételeket is leginkább csak rendelnek maguknak – elkerülhetetlenül recessziót fog okozni a helyzet, visszaesés következhet be a termelésben is. Ehhez a negatív forgatókönyvhöz nem elég néhány hónap átmeneti állapot, elhúzódó keresletcsökkenésre van hozzá szükség. Erről viszont egyelőre még nem beszélhetünk.

– Lehet-e különbséget tenni a járványhelyzet gazdaságra gyakorolt hatásának súlyossága tekintetében kis- és középvállalkozások és nagyvállalatok között?
– Szerintem egyáltalán nem méretfüggő a probléma, hanem, amint említettem, szektorfüggő. A szállodaiparban a Hilton, vagy a Marriott csoport ugyanúgy nagy bajban van, mint az a családi vállalkozás, amely egyetlen panziót üzemeltet. Az a kérdés, hogy a bezártság, a mozgási korlátozás milyen hatással van az adott vállalkozás piacaira.

– Vannak-e nyertesei ennek a gazdasági szempontból különleges időszaknak?
– Természetesen vannak. Minden olyan szektor és azokon belül minden olyan szereplő, amely elöl járt a digitális szolgáltatások terén, vagyis ahol az ügyfélelérés nagyrészt online történik.

Lehet az pénzintézet, hírszolgáltató, filmforgalmazó, vagy akár zoknigyártó, mind előnyben van most, amennyiben már a járvány előtt online elérésben gondolkodott.

Az is látható, hogy most az eleve létező folyamatok, amelyek az offline térből az online térre való átállást érintették, nagyon felgyorsultak. A bankárok például arról számolnak be, hogy a netbankos szolgáltatások igénybevétele jelentősen kibővült, a fióklátogatás felől az elmozdulás az internetes bankolás felé több évet ugrott pár hónap alatt. Ebben semmi meglepő nincs, ám a járvány ösztönző hatása kimutatható.

– Mielőtt elkezdtünk beszélgetni, az a gondolat motoszkált bennem, hogy vajon mennyire kilátástalan, tervezhetetlen döntéshozói oldalról az előttünk álló időszak. A szavaid alapján mégsem tűnik olyan nagynak a baj.
– A főbb irányok látszanak, ám hogy egy adott vállalatnak milyen konkrét lépéseket érdemes megtennie 2020 decemberében, ezt megválaszolni egyáltalán nem könnyű feladat. Léteznek látható, egyértelmű trendek, ám kérdés, hogy ezt miként lehet lefordítani napi operatív szintre, miközben "tűzoltással" is foglalkozni kell, mert azért mégiscsak gondok adódnak az eddig bevált folyamatok terén. Igen nehéz például úgy működtetni a cégeket, hogy az embereknek csak egy része jár be dolgozni, és azt se lehet tudni biztosan, hogy jövő héten ki lehet-e nyitni a boltokat. Nem ellentmondás tehát, hogy míg hosszabb távon inkább fejlődés, hatékonyságnövekedés, a digitalizáció felgyorsulása figyelhető meg, addig napi szinten óriási a bizonytalanság. Egyetlen vállalatvezető sincs könnyű helyzetben.

– Vegyünk egy példát a vállalati felvásárlások területéről! Tegyük fel, hogy a járványhelyzet miatt bajba került a cégem, olyannyira, hogy csőd közeleg. Van-e olyan határ, amikor még érdemes előre menekülni, avagy mikor kell kiszállni egy vállalkozásból?
– A felvetés alapján szeretnék eloszlatni egy félreértést. Sokan gondolják úgy, hogy cégeladások, vállalati fúziók akkor következnek be, amikor egy cégnek rosszul megy. Ez nem így van. Egy vállalatot akkor lehet jól eladni, amikor annak a cégnek jól megy, és nem csupán pénzügyileg sikeres, hanem van valamilyen különleges ereje – erős piaci pozíciója, egyedi sikeres terméke, fejlesztése, gyártási kapacitása –, vagy bármi más olyan érték, amitől vonzó lehet. Ebből is fakad, hogy a járványhelyzetet megelőző 4-5 év nagyon erős időszak volt cégvásárlási szempontból, mert tényleges fellendülés volt Európában és világszerte egyaránt: a stabil, kiegyensúlyozott, növekvő gazdasági környezet nagyon kedvező finanszírozási környezettel társult. Vagyis könnyen olcsó hitelhez lehetett jutni. Ez megváltozott a járvány miatt, de csak részben. Tranzakciós szempontból két, egymásnak ellentmondó dolog határozza meg a jelenlegi piaci helyzetet: fennmaradt az olcsó pénz a világban, miközben a céltársaságok jövőjét illetően bekerült az összképbe egy nagy bizonytalansági faktor. Stabilitás, kiszámíthatóság nélkül nagyon nehéz beárazni egy céget. Ilyen feltételek mellett nagy bátorság kell egy felvásárlási döntés meghozatalához. Ilyenkor a tranzakciók darabszáma érthetően alacsonyabb lesz a korábbiaknál, a felek érthetően inkább kivárnak, amíg stabilabbá válik a környezet.

– Másként tenném fel az előbbi kérdésemet. Mit tegyek, ha bajban van a cégem a járványhelyzet miatt?
– Egy ilyen céget nehéz lenne jól eladni, ezért semmiképp se az eladástól várja a nehéz helyzet megoldását.

– Akkor bízzon a cégvezető az állami mentőövben?
– Nem gondolnám, hogy az államnak olyan feladata lenne, hogy megmentse a bajban lévő, rossz helyzetbe került cégeket, még akkor sem, ha számos európai állam átmeneti vállalati támogatásokkal próbálja a foglalkoztatást fenntartani. Ez csak nagyon rövid távon fenntartható, vagyis a pandémiás helyzettel összefüggő kijárási, valamit utazási korlátozások és boltbezárások átmeneti hatásait enyhítheti.

– De akkor mit csináljak a veszteséges cégemmel?
- A megroggyanó cégek túlnyomó többsége nem azért megy csődbe, mert veszteségessé válik, hanem azért, mert elfogy a cash, a likviditás. Nem a profit a lényeg ilyen helyzetben, hanem az, hogy a vállalat képes-e alapanyagot venni, a dolgozóit kifizetni, van-e árbevétele, vagy elégette a pénzét, az, mondjuk, készletekben áll. Akár pandémiás helyzet, akár más idéz elő egy sokkszerű helyzetet egy cég életében, a rövidtávú cél nem más, mint hogy amit csak lehet, pénzzé kell tenni és átállni egy cash flow fókuszú vezetésre.

– Tehát önmagában a járványhelyzet nem okozott eddig hatalmas kárt a globális gazdaságban – noha egyes iparágak nagy bajba kerültek, de nyertesei is vannak a helyzetnek.
– Ez így van, de az is igaz, hogy amennyiben tartósan fennmarad egy ilyen, a lakossági fogyasztás szempontjából tartalék lángon üzemelő gazdasági környezet, annak előbb-utóbb kihatása lesz a termelésre is.

Ma még elsősorban a szolgáltató szektor van gondban, de ha további hosszú hónapokig nem lesz kilábalás, akkor a negatív gazdasági hatás is tovább fog gyűrűzni más iparágakra.

– Vegyünk egy drámaibb forgatókönyvet! Ha 2-3 évig velünk marad a járvány és annak társadalmi hatásai – elmaradnak a közösségi programok, koncertek, állandósul a távmunka – mire számítsunk?
– Ez egy nagyon sötét szcenárió. Azt kell látni, hogy a legtágabb értelemben vett szabadidő és szórakoztató szektor, ami az emberek értelmes szabadidős tevékenységét annak teljességében lefedi, hatalmas ipará vált az elmúlt évtizedekben. A lakossági fogyasztás egyre nagyobb aránya tevődött át ide – a világszerte bővülő városi középosztály költéseiben a színház, koncert, utazás, sport, vendéglátás, nyaralás, kikapcsolódás irányába –, emiatt pedig a foglalkoztatás is egyre nagyobb arányú ebben a munkaigényes szakmacsoportban. Masszőr, pincér, rendezvényszervező, hegedűművész... Ha éveken keresztül tetszhalott állapotban marad ez a szolgáltató szektor, ezáltal jelentős embertömeg jövedelme fog kiesni, ez pedig az élet minden más területére is hatással lesz. Jobb nem is belegondolni, mi lenne, ha még egy évig úgy maradna minden, ahogy most van. Az sem jó, ha az emberek nem érzik jól magukat a bezártság miatt, de ennél sokkal nagyobb gondot fognak okozni a munkaerő-piaci hatások és a kieső jövedelmek által okozott recesszió.

– Zárjuk ennél világosabb megközelítéssel a beszélgetést! Ha tanácsadóként fordulnának most hozzád az olvasók, mit javasolnál pozitív lépésként akár a társadalom tagjainak, akár a cégek döntéshozóinak?
– Mindenki fogyasztónak tekinthető, ebből a szempontból pedig

azt javaslom, hogy mindenki próbálja fenntartani azokat a szolgáltatókat, akik a közvetlen környezetében működnek. Rendeljünk például ebédet onnan, ahol eddig törzsvendégek voltunk, hogy ne kelljen bezárni azt az éttermet,

elbocsátva mindenkit, legalább egy szakács és egy felszolgáló megéljen, így könnyebb lesz majd újraindulni, mintha teljesen tönkre mennek, bezárnak. Vállalatvezetőknek pedig, ahogy említettem, fontos odafigyelni a likviditásra, mert ott lehet nagyon elcsúszni, valamint a tevékenységek minél nagyobb szeletét érdemes digitalizálni. Minden ilyen projektet fel kell gyorsítani, erre költeni kell, online kapcsolatba kell kerülni a külvilággal, ahol csak lehet. Megéri ez a befektetés, mert ha elmúlik a járvány, a trend akkor is itt fog maradni velünk. Olyan egyirányú utca ez, ahonnan nem lehet visszafordulni.

(Beszélgetőtárs: Gégény István)