Próféciák régen és ma.

Egy német cikk szerint a keresztények között van egy törésvonal a csodákat valóságnak tartók illetve a csodákkal szemben szkeptikusok között. Akik a mai tudomány módszereivel közelítenek a Szentíráshoz, azok a három szinoptikus evangéliumról úgy gondolják, csakis Jeruzsálem pusztulása, tehát Kr.u.70 után íródhattak, hiszen Jézus világosan beszél bennük a templom és a város lerombolásáról.

Pedig Isten nem csak a bibliai időkben cselekedett természet fölötti módon. Ma is megteszi, ma is ad próféciákat, jeleket és csodákat.

Elég Medjugorjera, Fatimára gondolnunk vagy azokra a csodálatos felismerésekre, amelyeket a tudomány hozott elénk az utóbbi száz évben. Számomra Isten gyöngédségének jele, hogy akár a torinói leplet, akár a szentföldi ásatásokat vagy a természet csodáit kutatjuk a mai technikával, olyan jeleket találunk, amelyek a mi korunk módján ugyanazokat az igazságokat tárják elénk, amiket a Biblia a keletkezése korában élők nyelvén.

Az Újszövetségben azonban már nem olyan „szakma” prófétának lenni, mint az ószövetségi időkben: Jézus beteljesítette a próféciákat, őutána nem jött több Illés vagy Mózes.

Hanem az első pünkösd óta a Szentlélek minden keresztény emberben működik, különféle adományokkal, ajándékokkal, vezetve azokat, akik hallgatnak rá: hol a Szentírás igéin keresztül, hol belső képekkel, álmokkal, testvérek szava által.

Nemrég Berkecz Franciska szociális testvérrel beszélgettem a próféciák szerepéről, ő is beszámolt számos ilyen tapasztalatáról. Az egyik személyesen kapott isteni útmutatásról így mesélt:

- Isten sok-sok évvel ezelőtt Salamon imáját helyezte a szívemre: „bölcsességet adj nekem Uram, hogy vezethessem a te népedet”. Attól fogva rendszeresen imádkoztam bölcsességéért – aztán tíz évvel később megválasztottak elöljárónak, és ott, akkor is ugyanez volt az olvasmány. Mintha Isten azt mondta volna: lásd, ezért volt és van szükséged Salamon imájára. Isten vezetett akkor is tovább, amikor beteg lettem, átadtam az elöljárói szolgálatot és kerestem az új feladatomat. Egy pap, akinek a segítségét kértem, rövid ima után ezt mondta nekem: úgy érzem, most más testvéreiddel együtt imádkoznod kell a misszióban szolgáló szociális testvérekért. Bennem ugyanez a vágy élt és az alapítónk is ilyen útmutatást hagyott ránk.

Ez a prófétai látás. Mi keressük Isten akaratát, és Isten meg is mutatja: igék által, vagy közös imában, belső látás vagy képek által.

Kérdésemre, vajon biztosak lehetünk-e abban, hogy ezek a képek, látások valóban Istentől erednek, Franciska nővér elmondta: a valódi prófécia épít, eligazít, utat mutat, helyreállít, és Isten mindig több felől megerősíti.

A prófécia egyik fajtája tehát a személyes vezetés. A Bibliában azonban sokszor királyok, sőt egész népek kapnak isteni útmutatást. Ilyen üzenetet hozott Magyarországnak 2014-ben Elke Mölle egy imakonferenciára. Elke akkor járt először hazánkban, elmondta, hogy sokat imádkozott a tanítását előkészítve és azt helyezte a szívére Isten, hogy Magyarország „harcos menyasszonya az Úrnak, és a mi feladatunk a közbenjárás, hogy Jézus visszaszerezze Európát.”

Elke tolmácsaként voltam jelen ezen az imatalálkozón és szíven ütött az összhang, az egység, amit ott megtapasztaltam. Október 23-án este együtt imádkoztunk történelmünk sebeiért, és ez az imádság döbbenetesen erős és gyógyító volt, helyreállította sokunkat. Ahogy a "Smá Jiszráél"-t magunkra alkalmazva énekeltük, átéltük, hogy jó magyarnak lenni, hogy „az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr”.

Ugyanott a záró előadást Molnár Imre történész tartotta, aki a magyar nép történelmi küldetéséről beszélt, kiemelve, hogy ez a küldetés adja az identitásunkat! Nem kell, nem szabad tehát hinnünk a sátán sugalmazásainak, hogy semmire sem volnánk jók. Mert

Istennek minden emberrel, minden családdal, minden közösséggel és minden néppel, nemzettel is terve van. Szent István királyunk a koronával együtt apostoli keresztet és feladatot is kapott a pápától annak idején: legyél a kereszt védelmezője!

A Hősök tere építői tudták, hogy hazánk, népünk kinek köszönheti az ezeréves fennmaradását. De, ahogy Pió atya mondta, sajnos erről ma már kevés magyar tud.

A maihoz hasonló járványhelyzetek, a társadalmi feszültségek, a klímaválság sok emberben keltenek aggodalmat és jó táptalajt adnak az apokaliptikus hangulatkeltésnek – találkozunk is ilyenekkel újra és újra. Fontos, hogy a sok prófétainak nevezett írás, üzenet, figyelmeztetés között el tudjunk igazodni. Ehhez szintén Franciska testvértől kértem iránytűt:

"Alapvető, hogy a prófécia mindig összhangban van a Szentírással. Azon kívül a prófétai szó nem rémisztget, nem letaglóz, hanem ha fedd is, mindig reményt ad és megtérésre hív."

Ralph Martin, a katolikus karizmatikus megújulás egyik vezetője nemrég Michael Scanlan ferences atya 1976-os próféciáját magyarázta. Egy évvel korábban, hetvenötben Ralph is kapott egy ilyen látást, mindkettő arról beszél, hogy eljön az idő, amikor minden meginog, minden összeomlik majd, amiben addig bíztunk. A megpróbáltatás után pedig valami új születik majd, fel fog ragyogni Krisztus egyháza, de előtte a megrázkódtatások alatt a keresztényeknek össze kell tartaniuk, a személyes kapcsolatokat kell megerősíteniük. Ralph szerint ezek az Egyesült Államoknak szóló próféciák és éppen a beteljesedésük közepette élünk!

Tilmann Beller schönstatti atya pedig azt mondta körülbelül tíz éve, hogy a Szentlélek korszaka kezdődött el és az egyház jelenlegi struktúrái össze fognak omlani, a keresztények visszahúzódnak a kis közösségekbe, mint annak idején az illegalitásban.

Végiglapozva az elmúlt néhány hónap vagy akár csak pár hét híreit, úgy tűnik, ez az összeomlás, ez a megingás már zajlik körülöttünk. Ez egyben tisztulást is jelent, reményt is ad. Hiszen Jézus is azt mondta, amikor a tanítványok a visszatéréséről kérdezték, hogy valóban ijesztő jelek fogják megelőzni, de:

„Amikor ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert megváltásotok közel van.” (Lk 21, 28)

Természetesen tudjuk, hogy nem ismerhetjük sem a napot, sem az órát – ezért hiteltelen minden számítgatós, rémisztgetős üzenet – viszont az is tagadhatatlan, hogy az első karácsonnyal elkezdődtek a végidők és minden nappal közelebb kerülünk az új Földhöz és új éghez. Ennek az új teremtésnek más előjeleit is láthatjuk: az egyik – ezer évvel az első egyházszakadás és 500 évvel a reformáció után – az ökumené, a keresztények egysége, mert Jézus egy testté akarja formálni az ő népét a Szentlélek által. Ahogy Ferenc pápa megállapította: az üldözött egyházban már jelen van a vértanúk egysége.

A második ilyen jel a zsidó népnek és a nemzetek egyházának egysége, illetve a zsidóság egyházának helyreállása, ennek is láthatók a friss hajtásai a messiási zsidó gyülekezetekben. Mindezek pedig a legnagyobb ígéretre irányulnak: Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelére, amelyet mindannyian várunk. Nem gondolunk eleget erre a visszatérésre, pedig sokat kellene érte imádkoznunk! Az Advent, az Úrjövet mindig erre figyelmeztet: virrasszatok és álljatok készen, hogy amikor megérkezik a vőlegény, készen találjon benneteket. MARANATHA – Jöjj el, Uram!

(Nyitókép: orszagalbum.hu)