A német WELT lapcsoport főszerkesztője, Ulf Poschardt szerint a szószékre nem való a pártpolitika.

Az újságíró – aki keresztény neveltetésben részesült protestáns szülei részéről, majd ahogy fogalmaz „katolikus ellenméregként” a jezsuiták egyetemén tanult – több teológiát, elmélkedést várna a templomokban politika helyett. Szerinte az egyesítés után az ateista-kommunista színezetű és a szekularizálódott protestantizmussal összeolvadt gondolkodásmód vált alaphanggá a protestáns társadalomban. Számára a keresztény intellektus mércéjét ma is a jezsuiták jelentik. Keserűen állapítja meg, hogy a templomi prédikációk inkább egy napilap vezércikkére hasonlítanak és sok evangélikus rendezvény csak nyomokban tér el egy zöldpárti gyűléstől.

Poschardt elismeri, hogy az evangélium maga is hordoz politikai üzenetet, ugyanakkor nem szeretné a templomban is ugyanazt hallgatni, ami újságíróként a munkanapjait kitölti.

A United4Rescue nevű szervezetnek a német evangélikus egyház közreműködésével szolgálatba állított mentőhajójáról azt mondja, dicséretes a szegények megsegítése, a szociális ügyek pártolása, de nincs rendjén, ha egyszerűen hátradőlünk egy ilyen akció után.

Azzal ugyanis, hogy kimentünk embereket a tengerből, még nem oldottuk meg a helyzetüket.

„Felvetődik a kérdés, mennyire játszunk ezzel az embercsempészek kezére? Mennyire beszélhetünk valóban menekülőkről? Engem kiborít, hogy sütkérezünk a jócselekedet dicsfényében, de hogy mi lesz tovább, mik a következmények, az nem számít.” Keményen bírálja több német evangélikus püspök „giccsbe hajló” megszólalásait, amelyek hallatán úgy érzi, nem veszik komolyan őt és a többi felnőtt hívőt.

Azt hiszem – fogalmaz a WELT főszerkesztője – a német evangélikus egyháznak mérlegelnie kell, hogy ezt a vonalat akarja-e folytatni. "Az mindenkinek világos, hogy így nem mehet tovább, de

nem látom a kevésbé politikus és sokkal inkább spirituális egyház koncepcióját."

"Itt bőséges 'piac' nyílna, hiszen a kuruzslók, ál-vallási mozgalmak iránti kereslet épp azt bizonyítja, hogy az emberek spirituális szomjúságát nem enyhítik az egyház liberálisnak vélt, ökológiai vagy szociális médiafellépései."

A vírushelyzetre adott egyházi válaszok tekintetében úgy vélte, voltak nagyszerű kezdeményezések, például Berlinben egy lelkész a templom kertjét megnyitva nyáron a város számára is újra láthatóvá tette az egyházat és nagyon sok embernek segít azóta is. Ugyanakkor sokan a bénultságot vetik a gyülekezetek szemére, kifogásolják, hogy az egyház a társadalmi, politikai vitákban siet az állásfoglalással, de nem foglalkozik eleget a járvány miatt különösen is nehéz helyzetben lévő magányos, beteg, idős emberekkel.

- Nagy felelőssége van az egyházaknak most, hogy a karácsonyi ünnepeket is karanténban kell töltenünk - mondja Poschardt -, hiszen aki egy évben egyszer megy templomba, az ilyenkor teszi.

"Találékonyságra és bátorságra van szükség a gyülekezetekben."

Végül jezsuita professzorait idézve így zárja gondolatait: „a tulajdonképpeni csoda az, mennyi mindent képes az ember megalkotni tudással, kíváncsisággal és intellektussal. Biztos vagyok abban, hogy az oltóanyagoknak köszönhetően a jövő évünk kevésbé patológiás lesz."

Magam részéről úgy érzem, ez is része a problémának, hogy már nem is igen remélünk Istentől természet fölötti segítséget, mintha szeretnénk Őt is a világunk részévé tenni, mintha csakis emberi közreműködéssel teremtene. Nem csak Németországban szomjaznak az emberek a Lélekre, és nem csak ott találnak túl kevés élő vizet az egyházakban. Milyen jó, hogy Isten a sziklából is tud forrást fakasztani, sőt, ha hagyjuk, a kőszívünket is élő, érző szívre cseréli. Legyen meg az Ő akarata!

Összeállította és fordította: Herbert Dóra

Forrás: himmelklar.de
Nyitókép: sulupress.de