Szalay Anna Lilla teljes életet él és mer nagyot álmodni.
Tudjuk, az lenne a legjobb, ha nem kellene nőnap, gyereknap, állatok, víz vagy Föld napja –, mert mindig figyelmesen, tisztelettel és szeretettel bánnánk egymással és a teremtett világgal. Így van ez a mai emléknappal is, legjobb lenne, ha nem lenne szükség rá. Legjobb lenne, ha nem osztályoznánk egymást, hanem mindenkit a maga különlegességében fogadnánk el és szeretnénk. De egyelőre még rászorulunk ezekre az emlékeztetőkre, a figyelmünket terelő, felhívó alkalmakra, mint a Fogyatékos Emberek Világnapja.
Ilyenkor kicsit több figyelem fordul azok felé, akik valamilyen szempontból nehezített pályán játsszanak az életben. A Nem Adom Fel Alapítványban ilyen emberek dolgoznak együtt szakemberekkel és önkéntesekkel sorstársaik érdekében. Kávézójuk a Magdolna utca elején működik, itt a csapat tagjai között van, aki kerekesszékkel közlekedik, van, aki nem lát vagy más sérüléssel él - és mindannyian remekül és lelkesen dolgoznak. Egyikük,
Szalay Anna Lilla az alapítás óta felszolgálóként dolgozik a Nem Adom Fel Kávézó és Étteremben és mostanában az Alapítvány Mikes Lélekközpont kampányának arca. Mosolygós, életvidám, öntudatos fiatal hölgy, immár menyasszony.
Amikor erről kérdezem, elmondja, hogy vőlegénye, Gábor is Down-szindrómás, és már 9 éve szeretik egymást, de egyelőre mindketten a szülői házban laknak.
- Moziba, színházba, kirándulni szoktunk menni Gáborral. A szülők elkísérnek, aztán ők is elmennek kávézóba vagy plázába. Kirándulásnál ők előrébb mennek, hogy ketten lehessünk. Most nehéz, mert messze lakunk egymástól és a járvány miatt nem tudunk találkozni. De december elején lesz egy karácsonyi fotózásunk, ott látjuk megint egymást. Igyekszem megvenni az ajándékát addigra, de majd csak 24-én bonthatja ki!
Az is kiderül, hogy mindketten szeretnek táncolni és dobolni:
- Művészetterápiás foglalkozásra járok már régóta, ott kezdtem megismerni a hangszereket, kipróbálhattam többet is. A dzsembe egy törzsi dob, ilyenen dobolok. Anyukám aggódott, hogy nekem való-e, mert elég nagy és nehéz, fából van, de én viszem! Gábor is dobol, de ő dobszerkón. Meg például a Rehab Critical Mass-on táncolt is.
A kávézóban Anna Lilla négy órában dolgozik, főnöke büszke arra, hogy milyen alaposan, lelkiismeretesen végzi a feladatait. Kérdésemre Anna Lilla elmondja, hogy sokan kíváncsiságból mennek be hozzájuk, aztán visszajárnak és van számos törzsvendég is. A munkájáról is mesél:
- Az a szabály, hogy nem azért vagyunk ott, hogy beszélgessünk, a vendég nem a haverunk, nem a családtagunk. Csak odamegyek, üdvözlöm, ha törzsvendég, akkor megmondom neki, hogy örülök, hogy látom, de aztán felveszem a rendelést és megyek. A terítésnek az a lényege, hogy nem szabad sokáig időzni, hanem gyorsan kell mindent a helyére tenni, hogy jöhessenek a vendégek. Sok szabály van, például nem szabad karkötőt, karórát hordani, a nyakláncot, bizsut le kell venni. A körmöt se lehet festeni, úgy kell bemenni a kávézóba, hogy ápoltak legyünk, minden kimosva, vasalva, tisztán, legyen rajtunk.
Ezt olyan profin összefoglalta, mintha egy új munkatársat tanítana be, jegyzem meg és valóban, nemrég rábízták egy új kolléga mentorálását.
Anna Lilla egyébként is szívesen adja át a tudását, egyik álma, hogy sérült gyerekeket taníthasson dobolni.
Beszélgetésünkben részt vesz Györke Nóra is, az alapítvány kommunikációs vezetője. Ő Anna Lilla "asszisztense", ő segít Annának a blogja, facebook oldala írásában is. Tőle tudom meg, hogy sokan csodálják Annát önbizalmáért, nőiességéért és az életörömért, amely sugárzik belőle. Ezért is testhezálló a feladat, hogy a kamerák előtt képviselje közös álmukat, egy önálló, támogatott lakhatást biztosító otthon felépítését.
A tervezett Mikes Lélekközpont Őrmezőn lesz, ahol közel a Kelenföldi pályaudvar, a 4-es metró, a buszok végállomása, de mégis nyugodt hely. - A telek már megvan, közösen gazoltuk ki - meséli Györke Nóra -, és a tervek szerint egy háromszintes épület épül majd itt. Az alsó szinten támogatott lakhatást biztosítanánk 10-12 fiatalnak, köztük Anna-Lilláéknak. A második szinten autista gyerekek fejlesztő központja, a Léleköntő program működik majd, ahol a szülőket is bevonva nyújtunk segítséget és a harmadik szinten átmeneti szállást biztosítanánk olyan családoknak, akik a gyermeküket intenzív terápiára hozzák messzebbről, akár határon túlról.
A támogatott lakhatás 24 órás segítő szolgálatot is jelent. Mindenki önálló, amiben pedig szüksége van rá, abban támogatást kap.
Támogatott döntéshozatalnak nevezik ezt – van, akinek a pénzkezelésben, másnak a fizikai szükségletekben kell segítség. Az elképzelések szerint egymást is támogatnák az együttlakó közösség tagjai. A konyha és a nappali közös lesz, lehet együtt főzni, társasjátékozni, de minden lakó külön szobát kap saját fürdőszobával.
Anna Lilla lelkesen meséli, hogy ő viszi majd a társasjátékait, köztük a Dixit-et, ami az egyik kedvence. Szeretne majd Gáborral együtt főzni is, ezért már gyűjti édesanyja receptjeit.
Ahhoz, hogy ez az álom valósággá váljon, mindannyian hozzájárulhatunk kisebb-nagyobb adományainkkal itt.
Sajnos a koronavírus miatt most elmarad a hagyományos gála, amelynek bevételét az alapítvány projektjeire fordíthatnák és a kávézó rendezvényei is szünetetelnek, de egy online műsor idén is várja az érdeklődőket itt. A kávézóban pedig a járvány ideje alatt is rendelhetünk elvitelre.
Összeállította: Herbert Dóra
Fotók: Dely Dávid
