A Szájer-ügy mutatta meg, valójában mire képes a kormányhoz közel álló médiabirodalom.
Hírterjedési szempontból nem éppen jókor, hétvégén robbant, hogy Szájer József távozik az EP-képviselői posztjáról. A lemondás után a szalagcímekben Orbán harcostársának is titulált politikus következő pozícióját tippelgették.
Keddre azonban minden megváltozott a képviselő jövőjét érintő elképzelésekkel kapcsolatban, mikor valamivel 14 óra előtt robbant a bomba: egy gyülekezési tilalom miatt illegális, egyébként homoszexuális szexpartin kapták el a rendőrök, akik kábítószert találtak Szájernél.
Érdekes, hogy a magyar portálok közül az első híradásokat a markánsan ellenzéki médiumok adták:
13.41-kor a Nyugati Fény, 14.04-kor az Ellenszél, 14.06-kor a Nyugat.hu, 14.17-kor az Azonnali, 14.26-kor a Zsúrpubi.
A három éve blogból ellenzéki hírportállá alakult Nyugati Fény meglehetősen korai értesülésében már Borkaihoz (a szintén szexpartin lebukott győri fideszes képviselőhöz) hasonlította a Szájer-ügyet. Forrásként több külföldi hírportált nevezett meg, melyek órákkal korábban adtak hírt arról, hogy egy magyar EP-képviselő is érintett. Ekkor még nem nevezték meg Szájert (vagy igen, de törölték a nevét), ám egyértelműen beazonosítható volt.
Az tehát nem mondható, hogy percek teltek el a hír külföldi robbanása óta, így az Angol utcai kormánypárti kommunikációs gépezetnek is volt ideje. Az biztos, hogy az ellenzéki médiatér gyorsan reagált, egymás után jelentek meg a híradások.
Érdekes megfigyelni, hogy a központosított kormánypárti sajtó mit tud tenni akkor, amikor központi kommunikációt igénylően jelentős botrány robban ki.
Délután 18 óráig 80 cikk jelent meg a Hírkereső szerint Szájerről, ezek számában pedig a kormánykritikus sajtótermékek sokszorosan túlteljesítették a teljesen lefagyott kormánybarát kiadványokat.
A 444 ez idő alatt 7 cikkben számolt be (egy angol nyelvű), az Index 6-ban, a belőle kivált Telexnél 5 cikket (ebből egy angolul) és egy gúnyrajzot számolhattunk meg. Ugyanígy 6 anyag jelent meg a 24.hun is. Azonban a FIDESZ-hez kötődő médiatermékekben gyakorlatilag semmi. A KESMA-birodalomból kimaradó Pesti Srácok egy anyagban számolt be, ahogyan a Mandiner is. A 888 és a Origo viszont nem hozott le értékelhető tartalmat: mindkettő Szájer közleményét publikálta. Gyakorlatilag a kormánypárti sajtó no comment kategóriába tette a valóban nehezen magyarázható eseményeket.
A 2018-ban alapított Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) több mint 400 bejegyzett médiaterméket birtokol, amelyeket az ellenzék gyakorta propagandagépezetnek nevez. Nagyon nehéz védekezést találni erre vádra olyankor, amikor transzparensen megbénulnak szerkesztőségek, mert nem kapják meg a kommunikációs vezérfonalat, ugyanis a hirtelen föllépő válságot kezelő bizottságok nyilvánvalóan nem tudnak gyorsan reagálni. Az eredmény, hogy ennyi felület a témában megjelent cikkek tíz százalékát sem képes adni.
Tipikusan kríziskezelési PR-feladat az ilyen jellegű hírekre reagálni.
Azonban minél nagyobb a szervezet, annál nehezebb az ilyen, gyors reakciót igénylő helyzetekben időn belül maradni. Nem szívesen vállalná föl senki, hogy esetleg az ő jóváhagyásával kerül ki nem eléggé meggyőző magyarázat, így egészen magas felelősségi szintekig el tud menni a kommunikációs tervezet, a szervezeteken belüli pingpongozással pedig értékes órák telnek el. Eközben a híradással megbízott újságírók nem mernek semmit leírni, hiszen nem tudják, hogyan kell viszonyulniuk majd a hírhez.
Ez az eset mutatja be a kormánypárti sajtó egyik legnagyobb problémáját. Eközben az ellenzéki sajtó a botrányt dagasztja: nem csupán a fontos részletekkel jelentkezik, hanem kihasználva a fokozott érdeklődést, szinte rövidhírekben citálja napon belül újra és újra a tematikát. Egy kis információmorzsa is új cikket, ezáltal új kattintásokat és többlet politikai tőkét jelent. Sem a kattintásvadászat, sem a politikai érdekek kiszolgálása nem hagyományosan büszke zsurnalisztikai feladat, mégis jelen helyzetben az információközlés (ha minősége kritizálható is) mindenképpen értékesebb, mint az információk hiánya.
A szervilizmus látványosan bénítja meg a kiszolgálást minden szervezetben. S vajon ez a lefagyott állapot előfordulhat-e az államigazgatásban is, ha túlságosan nagy a tét és váratlan egy esemény?
Megoldást az jelenthetne, ha nagyobb önállóságot kapnának a szerkesztők, ami természetesen kockázatot is okoz, ezért éppenséggel a központosított, KESMA alá rendezett szerkesztési alapelvvel ellentétes. De az ilyen helyzetekben az ad lehetőséget arra, hogy a kormánypárti olvasók ne ellenzéki médiumok narratívájában ismerjenek meg egy-egy kínos helyzetet, ha azt a saját felületeken is megtalálják. Amíg ez nincsen meg, mert bizonyos híreket el kell hallgatni (vagy megjelenésüket késleltetni kell egy egységes kommunikációs fókusz meghatározásáig), addig még a kormánypárti olvasók számára is hitelességüket vesztik a saját médiafelületeik.
Nem várható el egy FIDESZ-szavazótól sem, hogy ne olvasson magát „függetlennek és objektívnek” nevező, a hasonló helyzetekben persze nyilvánvalóan kritikus és akár részrehajló médiatermékeket, amíg nincsen azoknak alternatívájuk. A mostani modellben hagyományos médiatermékekként szinte csak ellenzéki lapok működnek, mert az önálló sajtótermékek önálló szerkesztőségekkel működnek. Minden más propagandaoldal, amik viszont bár elérésszámban megközelíthetik a hagyományos médiatartalmakat, éppen az ilyen kulcsfontosságú helyzetekben képtelenek az önálló cselekvésre.
Új, önálló szerkesztőséggel rendelkező sajtótermékeket szükséges létrehozni, ha a kormánypárt 2022-ben a digitális médiafölényt el szeretné érni. Jelenleg ezzel nem bír, a Szájer-affér példáján látva pedig távolabb van tőle, mint azt eddig gondoltuk volna.
Sipos Zoltán
a szerző kommunikációs szakember
(Illusztráció forrása: hu.123rf.com)
