A valóság tágabb annál, mint amiről általában hallunk.

Az üldözött keresztényekkel való szolidaritási kezdeményezés, a Vörös Szerda kapcsán a Klubrádió Gégény Istvánt, a SZEMlélek médiacsoport kreatív igazgatóját kérdezte. A riporter, Para-Kovács Imre elismerte, kétségkívül vannak helyek a világon, ahol kockázatos dolog kereszténynek lenni, de máshol a migránsokat, a melegeket vagy éppen a muzulmánokat üldözik. Számára kicsit képmutatónak tűnik az üldözött keresztényekkel kapcsolatos kormányzati tevékenység.

– Nagyszerű kezdeményezés a Red Wednesday – kezdte válaszát Gégény István –, amely rávilágít a keresztényüldözésre, és minket, keresztényeket ráébreszt, hogy a testvéreink szenvednek. Amit furcsállok, hogy miért nem egyházi személyek beszélnek erről a médiában. Azt is el kell mondanunk, hogy Magyarországon sem tökéletes a helyzet. Aki idehaza nem politikai értelemben kívánja a kereszténységét gyakorolni, az esetleg úgy járhat, mint az a püspök, akit meglátogatott két kormányzati politikus és megkérték, hogy „fogja be a száját”. Vagy akár úgy, mint a körmendi plébános, aki befogadott többek között keresztény menekülteket, akik egy sátorban voltak elszállásolva télvíz idején - ő is megkapta a magáét.

Tehát a keresztényüldözés egy valóság, de sokkal szélesebb valóság annál, mint amit a magyar politika kommunikál.

A riporter kérdésére, vajon az "állami kereszténység" alkalmas-e hívők nevelésére vagy kizárólag képmutató embereket eredményez, a kreatív igazgató elmondta, hogy Kr.u. 313-ban, az ú.n. konstantini fordulat után, amikor hivatalosan elismerték az addig tűzzel-vassal üldözött kereszténységet, megkezdődött egy „langyosodás”. Addig a keresztények vállalták a halált is a hitükért, ettől kezdve viszont néha a pápa jelölte ki a német-római császárt, néha a császár mondta meg, hogy ki legyen a pápa, és máig tartó egyensúlyozás kezdődött állam és egyház között. Úgy látja, az Egyesült Államokban most lezajlott választások során is sérült a vallás, hiszen nem a személyes hit, nem Jézus követése volt a fontos, hanem minden oldal igyekezett a keresztényeket a maga táborába szervezni. Szerinte ez a keresztény emberek igaz hitének sajátos üldözése.

– Abban a furcsa helyzetben vagyok – folytatta Para-Kovács Imre –, hogy nekem, gyakorló és határozott ateistának, a két legjobb barátom keresztény, és ők sem pont úgy keresztények, ahogy ez az állam szeretné most – és onnantól kezdve nincs jó világ.

Gégény István elismerte, ő maga is kap a keresztény körökből nem csak kritikát, hanem szidalmat és verbális támadásokat is azért, mert evangéliumi módon igyekszik kereszténynek lenni. Az örmény–azeri konfliktussal kapcsolatban is úgy vélte, politikai – vagy ahogy a riporter feltételezte, talán gazdasági –

érdekeink miatt az örmények esetében a keresztényvédelmi láng sajnos elhalványult.

A Klubrádió riportere felvetette, hogy szerinte sokan Jézus elé helyezik a miniszterelnököt és szerintük aki nem követi Orbán Viktort, az nem is lehet keresztény.

– Bocsánat az erős kifejezésért, de szektásodást érzek ebben – reagált Gégény. – A kereszténység vallja, hogy minden emberben – így hitem szerint Önben is, Para-Kovács Úr – megvan a vágyakozás a nagyobb jó, a boldogság után. Ezt a vágyat manipulálják, térítik el azok, akik kijelölnek egy vezért és minden bizalmukat egy halandó emberbe helyezik a Teremtő Isten helyett. Ilyenkor már nem számítanak az illető tetteiben jelentkező ellentmondások, csak az a lényeg, hogy az ellenséggel szemben van, aki megvéd minket. Én így értelmezem.

 „Túlságosan egyszerű képlet az ember…” jegyezte meg a riporter lakonikusan a beszélgetés lezárásaként.

(Képek forrása: reformatus.hu)