A bezártság, a sötétség, a találkozások hiánya akár komoly lelki traumát is okozhat. Kivéve, ha teszünk ellene.

Aki kevésbé szereti a telet, a hideget, a korai sötétedést, eddig felmelegíthette a szívét a rengeteg településen hagyománnyá váló ünnepi forgatagban, ahol a vásárlás mellett/helyett lehetőség nyílik a találkozásra, beszélgetésre, forró csoki, puncs elfogyasztására – egy kis lélekmelengetésre.

A járvány második hulláma miatt mindebből az egyre hidegebb, zordabb időjárás és a sötétség tűnik garantáltnak, a baráti, távolabbi rokoni találkozások lehetősége pedig minimális, szinte kizárt. Sőt,

sok olyan ember fogja fájdalmak közt, esetleg kórházban tölteni az ünnepi időszakot, aki a koronavírus fertőző jelenléte nélkül egészségesen élhetné át az év utolsó hónapját.

Még csak november közepe van, de már biztosnak tűnik, hogy nem az izgatja elsősorban a társadalom tagjainak fantáziáját, hogy elmehetünk-e majd éjféli misére, korcsolyázhatunk-e a nagyvárosok terein, netán lesz-e lehetőségünk a korábbi módon karácsonyfát választani, hanem megússzuk-e enyhébb tünetekkel a valószínűleg minket is elérő vírusfertőzést, vagy éppen ott lehetünk-e súlyos beteg családtagunk mellett a kórházban legnehezebb órái idején.

Ezeket átgondolva alapos okunk lenne kétségbe esni, szorongani, félelemmel tekinteni a közeledő tél felé. Mégsem lehetetlen depressziómentessé tenni az ünnepi készülődés időszakát. Sőt, az ösztönök mellett értelemmel is megáldott emberekként ez most a legfontosabb személyes és társadalmi feladatunk, kötelességünk!

Ki akadályoz meg abban, hogy minden egyes napon, ami még hátra van az évből, felhívjuk egy ismerősünket, barátunkat, rokonunkat, akivel rég beszéltünk már? Mi akadálya annak, hogy időt fordítsunk saját magunkra, belső rendezetlenségeink kisimogatására? A karácsonyi napokat megelőző ádventi négy hét elvileg a készület időszaka. Olyankor nem karácsonyi daloknak kéne szólniuk utcákon, tereken, hanem elcsendesedve kellene készítgetni a szívünket. Mire is? Tudjuk egyáltalán, mit ünneplünk karácsonykor? Ünneplünk még valamit, az ajándékozáson túl?

Számos egyszerű lehetőségünk adódik a szeretet kifejezésére, megosztására, ezáltal sokszorozására. Olyan apróságok, amelyekre eddig talán kevésbé jutott figyelmünk, időnk, energiánk. Olyan ajándékozások, ajándékká válások, amelyek, ha valóban szeretetből fakadnak, bennünket is gazdagítanak.

Ez ráadásul nem csupán nekem jutott eszembe. Amikor megtudtam, hogy – még az újabb különleges jogrend, veszélyhelyzet kihirdetése előtt – felmerült, hogy az egyik legfertőzöttebb nagyvárosban, Győrben megtartanák a karácsonyi vásárt, megkerestem a polgármestert, mert nem értettem, mi ezzel a célja.

– Polgármesterként és kardiológusként egyaránt úgy vélem, a hideg idő, a sötétedés depresszióra hajlamossá teszi az embereket, ilyenkor hajlamosak vagyunk borúsabban látni a világot. A COVID-19 járvány önmagában is félelmet kelt sokakban, nem csupán egészségügyi szempontból, hanem a munkahelyekkel kapcsolatos bizonytalanságok miatt is; ez tehát a családokat több szempontból is veszélyeztető helyzet. Nagyon fontosnak tartom emiatt, hogy a karácsonyi hangulatot a maga bensőségességével valahogy átéljék az emberek egy ilyen nehéz helyzetben – fogalmazott érdeklődésemre Dézsi Csaba András győri városvezető. – A hit csodákra képes. Karácsony szakrális jellege lehetőséget ad az elmélyülésre, az abban való megerősödésre, hogy túl leszünk a nehézségeken. Most 30 napig nem tudunk mást tenni, mint betartjuk a szigorú óvintézkedéseket, de utána talán ismét lehetőségünk lesz átgondolni, hogy miként teremthetünk ünnepi hangulatot Győr városában. A szabályok betartásával talán lehet majd sétálni a szabadban, eközben pedig olyan élményelemekkel találkozhatnak majd a városlakók, amik pozitívan érintik a lelküket.

Úgy várják sokan a védőoltást, mint a Messiást, ám közben fegyelmezettséggel, a tömeghelyzetek elkerülésével már most is sok mozgásterünk adódik, hogy ne hagyjuk a lelkünket megbetegedni.

Politikusként az is a feladatom, hogy segítsek az embereknek ép testtel és ép lélekkel átvészelni ezt az időszakot. Örülnék, ha mintát tudnának adni egymásnak a városvezetők abban, hogy miként lehet kellő óvatosság mellett lélekemelő élményekhez juttatni a társadalom tagjait – nyilatkozta a polgármester.

Úgy lesznek tehát boldog, lelki terhektől mentes ünnepi napjaink, ha mindent elkövetünk a pozitívumok megerősítésére, a negatívumok közös leküzdésére. Ez a karácsonyunk biztosan nem lesz önmagától, nélkülünk boldog. Kreatívan, tudatosan készülve rá viszont szép meglepetések érhetnek bennünket.

(Illusztráció: pinterest.com)