És ha lesz, milyen lesz? Inspiráló jövőszövésbe kezdtek magyar katolikusok.

Talán nem ismeretlen az olvasó számára az a vészharangkongatás, amely szerint elfogynak a hívek és a papok, kiürülnek a templomok, már csak pár éve, évtizede van hátra a katolikus egyháznak. Ez a vélekedés nem csupán az Egyház2030 elnevezésű víziókereső folyamat november elején megtartott első eseményéről készült fotóm hozzászólásai között került elő, hanem a helyszínen is felmerült dilemmaként – nem maradván válasz nélkül. A társadalmat tehát hasonlóképp foglalkoztatja a fennmaradás – fenntarthatóság – kérdése, mint magát az egyházat.

A pontos felelet közreadása helyett annak az örömnek szeretnék hangot adni, hogy

ezzel a sajátos kezdeményezéssel az adódhat hozzá a hazai egyházépítés folyamatához, ami számomra hívőként, teológiai végzettségű szakemberként és kommunikátorként egyaránt hiányzott eddig: a stratégiai szemléletet.

Külön öröm, hogy valamilyen szempontrendszer alapján magam is meghívást kaptam ebbe a sokszínű közösségbe, ahol papok, szerzetesek/szerzetesnők, laikus hölgyek és férfiak együtt, mindenféle rangsorolás nélkül oszthatják meg egymással tapasztalataikat, vágyaikat, terveiket, reményüket. Ami ugyanis meggyőződésem szerint fájóan hiányzik a magyar katolikus egyházi valóságból, az a távlatokat nyitó, jövőképet látó és láttató vízió.

Közös megegyezésünk alapján a helyszínen elhangzottakról nem oszthatok meg részleteket – megteszik ezt majd a szervezők az általuk helyesnek gondolt formában és a kellő időben. Arra azonban bátorítást kapott minden jelenlévő, hogy ne csupán hírt adjunk az útkereső párbeszédsorozat megkezdéséről, hanem hozzunk magunkkal a következő alkalmakra minél több kincset és vágyat, nem csupán saját meglátásainkat, hogy a lehető leghitelesebb összkép alapján kereshessük az egyház 2000. születésnapjaként is értelmezhető 2030-as esztendő már napjainkban felsejlő kihívásait.

Annyit elmondhatok, hogy nem mindent látnak teljesen hasonlóan a résztvevők – de hát épp ezért is jöttünk össze, hiszen sokan sokfelől érkezve más nézőpontokat tudunk beleadni a közösbe. A járványhelyzet okán hibrid módon voltunk együtt: ki személyesen, óvintézkedések sokaságát betartva, ki interneten keresztül kapcsolódott be, de ez sem volt akadálya a megosztásnak, a csoportbeszélgetések kivitelezésének, a találkozásnak. És ez így, összességében nagyon "katolikus" hatást keltett, hiszen a sokféleséget is magában foglaló egységre csodálkozhattunk rá.

Azzal a megtapasztalással indultam tovább, hogy egyrészt egészen más – merthogy több – az egyház ahhoz képest, amilyen kép aktuálisan bennem élt önmagunkról, másrészt

minden vészmadárkodás, féltő aggodalom, ellenhang ellenére ez az egyház nagyon is élő, vitális, erőt adó, jövő-képes.

Ha te is szívesen megosztanád, hogy szerinted milyen lesz, avagy milyennek kéne lennie az egyháznak 2030-ban, hozzászólhatsz ehhez a cikkhez a SZEMlélek közösségi oldalán, vagy ide kattintva közvetlenül nekem is küldhetsz üzenetet.