Robert W. McElroy püspök nyilatkozott az amerikai elnökválasztás előtt.

A "Voting Catholic", azaz "Katolikusként szavazni" elnevezésű podcastban beszélgetett Sebastian Gomes-szal a San Diego-i püspök az amerikai elnökválasztás előtt. Érintette az abortusz kérdését, a katolikusok politikai polarizációját, és azt is, szerinte hogyan lehet katolikusként jó lelkiismerettel szavazni. A beszélgetést annak hossza miatt és az érthetőség kedvéért szerkesztett változatban közölte az americamagazine.org, melyet teljes egészében közlünk. 

– Szeretnék visszautalni egy püspöki találkozóra, melyre tavaly novemberben került sor. Ezen a találkozón egy dokumentumot terjesztettek a püspökök elé, mely arról szólt, hogyan legyenek a katolikusok hű állampolgárok is egyben. Az irat a következő állítást fogalmazta meg: „Az abortusz fenyegetése továbbra is kiemelt fontosságú prioritásunk, mert közvetlenül támadja magát az életet.” Vissza tudna erre emlékezni, és elmondaná, mi volt az aggálya akkor a kijelentéssel kapcsolatban?
– Úgy vélem, az abortusz kitüntetetten fontos kérdés a katolikusok szempontjából – de csak az egyik a sok közül. Aggaszt, hogy ha azt mondjuk, az abortusz a legfontosabb kérdés, választási viszályok közepébe csöppenünk. Az egyház tanítása szerint a pártok értékelésénél a jelöltek többféle tulajdonságát figyelembe kell vennünk, de azt is, hogy milyen álláspontjuk van a katolikus erkölcsi tanítás egy sor fontos tényezőjével kapcsolatban. Az összes ilyen szempontot a közjó fogalma egyesíti magában. A katolikus teológia szerint a közjó az összes társadalmi probléma megoldásának előmozdításával függ össze: a társadalmunkban és a világban élő összes ember életét és méltóságát kívánja biztosítani. Ha az abortuszt a legfontosabb kérdéssé nyilvánítjuk, akkor egyetlen tényezőre korlátozzuk a közjót. Ezzel viszont eltorzítjuk a katolikus tanítást. Ha azt mondanánk, hogy a mostani választásnál az abortusz a legfontosabb kérdés, akkor politikai kijelentést, nem pedig tanbeli megállapítást tennénk.

– Ha csak ezt a dokumentumot vizsgáljuk, nehéz belőle levonni azt a következtetést, hogy a püspökök azt akarják: ne váljunk ilyen, az ügyeket leegyszerűsítő szavazókká. Hogyan tudnák a katolikusok holisztikusan is befogadni a püspökök felhívását?
– El kell olvasni az egész dokumentumot, mert az a közjó tágabb fogalmáról beszél. Pontosan rámutat azokra a kérdésekre, melyekben társadalmunk megosztott. Felhívja a figyelmet az éghajlatváltozásra, amely az egész emberiség végével fenyeget; a nemzetünkben meglévő megosztottságra, faji és osztálybeli tekintetben. A világjárvány minden következményét felnagyítják ezek a kérdések. Ha ezeket valaki nyitott szívvel olvassa végig és megküzd ezekkel Istenben, akkor ez nagyszerű dolog. De ne ragadjon ki csupán egy mondatot.

– Azon tűnődöm, hogyan tudnák a katolikusok egyszerre követni Ferenc pápa szavait és azokat az iránymutatásokat, melyeket itt, Amerikában hallanak és olvasnak a saját püspökeiktől.
– Azt hiszem, Ferenc pápa rámutat a közjó tágabb értelmezésére, hogy mindezeket az elemeket figyelembe kell venni, és tévedés a katolikus erkölcsi tanítást egyetlen kérdésre redukálni. Ez nem lenne hű a hagyományainkhoz. Harminc évvel ezelőtt érdekes módon volt már hasonló eset. Akkor is az abortuszt nyilvánították a legfontosabb erkölcsi kérdésnek, azt állítva, hogy az élet kérdése az az alap, amelyre a közjó "háza" épül, az életvédelem szempontjából pedig a meg nem született életek védelme a legfontosabb. Szerintem viszont mind a ház, mind az alap a Földön nyugszik, a Földet pedig veszély fenyegeti a klímaváltozás miatt: ha az emberiségnek nem nyújt otthont a Föld, akkor sem házunk, sem alapunk nem lesz.

– Mit tud mondani általában az ügyek átpolitizáltságára, és hogy a katolikusok hogyan tudnának ezekben eligazodni?
– A hívő és hitüket komolyan vevő katolikusoknak az a tragédiájuk, hogy jelenleg az amerikai politika szerkezete teljesen kettéosztja a katolikus tanítást. Bizonyos kérdések esetében a republikánusok jobban képviselik az egyház tanítását: ilyen az abortusz, az eutanázia és a vallásszabadság. Más kérdéseknél a demokraták képviselik az egyházi tanítást: ilyen a klímaváltozás, a szegénység és a rasszizmus problémája. Az a gond, hogy a katolikus választók szó szerint hajléktalanok az USA pártstruktúrájában. Egyetlen olyan politikai erő sincs, amely akár csak megközelítőleg is eljutna a katolikus tanításhoz.

– Vannak, akik azt mondják, hogy ha egyik vagy másik jelöltre szavazol, akkor nem vagy "igazi" katolikus. Mit gondol ezekről az állításokról?
– Ez a kijelentés szörnyű támadás a hitünk ellen. A katolikus hit és identitás nem redukálható az ember politikai álláspontjára. A katolikus hit az Istenbe vetett hit, az Istennel való kapcsolat megteremtése, az egyház életének megértése, az egyház szeretete, a hit zarándokútja ezen a földön. Ezt jelenti a katolikus hit. Azok az emberek, akik azt állítják, hogy ha egy adott politikai kérdésben elszakadsz az egyház tanításától, akkor nem vagy igazi katolikus, politikai hitvallásra csökkentik a hitünket. Hitünk azonban ennél sokkal több.

– Mit tanácsolna a katolikusok számára ezzel kapcsolatban?
– Mikor eldöntjük, hogy kire szavazunk, mindig fog maradni bennünk egyfajta hiányérzet, mert nincs olyan jelölt, aki valamennyi jelentős kérdésben az egyház tanítását képviselné. Kierkegaard mondta azt a csodálatos mondatot, hogy "a félelem, a rettegés és a betegség a halálba vezet". Ebből le tudjuk vonni a következtetést, hogy mi a legjobb útja annak, hogy előmozdítsuk a közjót. Amikor szavazunk, azt szent cselekedetként tegyük. Ne váljunk diadalittassá azért, mert legyőztük a másik oldalt. Ezt nem is olyan könnyű nem megtenni, mert hagytuk, hogy a politika egy játékká, sporttá váljon. Megvan a csapatunk, melynek szurkolunk. Egy katolikus számára azonban ez nem lehet a józan döntés útja.

– Sokat halljuk, hogy legyünk jól informáltak, és hogy hagyatkozzunk a lelkiismeretünkre. Meg tudná magyarázni, hogy ez pontosan mit jelent?
– Párbeszédben vagyunk Istennel, aki vezet minket. Figyelnünk kell az egyház tanítására és ki kell zárnunk mindent, ami az emberek közötti ellentétet erősíti. Ez rossz irányba vihet minket. Kérdezzük meg magunktól: mi a leghelyesebb döntés a nemzetünk, az államunk, a városunk szempontjából? Tegyük félre magunkban ezeket a "törzsi hovatartozásainkat" és önös érdekeinket, kérdezzük meg magunktól, hogy mi is a közjó? A közjó a társadalom egészének a jólétét jelenti, mindenkiét! A kérdés az, hogyan mozdítsuk ezt előre. Ha erre törekszünk és a lelkiismeretünkre hallgatva szavazunk, akkor teljesítettük Isten hívását. Társadalmunk egyik valós veszélye, hogy olyan világban élünk, amelyben a hírcsatornák és a média csak arra képesek, hogy megerősítsék a már meglévő világképünket. Én ezt katasztrofálisnak tartom a lelkiismeret működésének szempontjából. Ez a fajta, több szinten jelen lévő önigazolás megbénítja a lelkiismeretet.

– Ez úgy hangzik, hogy a lelkiismeretre való ráhagyatkozás nem arról szól, hogy egyszer és mindenkorra valamilyen következtetésre jutunk. Ez egy állandó folyamat és küzdelem, ami nem egyszerű. Valami, amit folymaatosan felül kell vizsgálni. Ez így helyes megállapítás?
– Igen. Sokkal könnyebb ügyekre szavazni, sokkal egyszerűbben eljutunk a saját következtetéseinkre. Amikor jelöltekre szavazunk, akkor figyelembe kell venni az ő álláspontjukat, de figyelembe kell vennünk jellemüket, a vezetési képességüket, egyéb kompetenciáikat is, és ebben a pillanatban fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy ki fogja jobban elérni a közös jót? Ennek a megítélése ideiglenes, mert arra vonatkozik, hogy most, ebben a pillanatban mire kell leginkább figyelni társadalmunkban a közjó előmozdítása érdekében, hogy mire hív bennünket Isten egy jobb világ megteremtőiként.

– Kimondhatjuk, hogy a saját lelkiismeretünk a leghitelesebb hang, melyre hallgatnunk kell a választásokon? Az egyház irányt mutat, de a saját lelkiismeretem a leghitelesebb hang. Igaz ez így?
– Az egyház feladata, hogy hirdesse az evangéliumot, melyet minden korban a fejlődés lehetőségét sem kizárva közvetít felénk a tanításaiban. Ez egy hiteles forrás számunkra. De ami azt illeti, a katolikus tanítás mindig ott van a szíved mélyén, mikor Istennel vagy. Miután meghallgattad az egyház tanítását, a különböző ügyekben tett nyilatkozatait. Egyszerűen leülsz imádkozni, és megkérdezed Istent, hogy mire hív téged? Ha ezt őszintén csinálod, akkor a lelkiismereted lesz a legfőbb iránymutatód. Az egyház azt tanítja: nemcsak hogy követheted a lelkiismeretedet, hanem követned kell azt. Bűnt követsz el, ha nem hallgatsz az Istennel való párbeszédben kiformálódott lelkiismeretedre. A lelkiismeret legnagyobb ellensége a racionalizálás. Gyakran meggyőzzük magunkat arról, hogy amire Isten hív bennünket, az egyenlő azzal, amit helyesnek tartunk, és ami a legjobban szolgálja érdekeinket vagy vágyainkat. Racionalizálunk, és ez a politikai döntéseinkre is igaz. A racionalizálás folyton belopódzik a gondolkodásunkba, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk.

– Püspök Úr! Ön is állampolgár. Nem fogom arra kérni, hogy nevezzen meg egy jelöltet vagy hogy fedje fel, hogy Ön kire fog szavazni. De katolikusként és állampolgárként mi alapján fog felelősen dönteni?
– Mindenkinek, aki hívő, aki követni szeretné Jézus Krisztus evangéliumát, az egyház tanítását, aki felelősnek érzi magát a nemzetéért, az államáért és a világért, ugyanazt kell követnie. Van, hogy könnyű a helyzet a tekintetben, hogy kire szavazzak, máskor viszont nehezebb. Tehát leülök, végiggondolnom a dolgokat, és meghozom a tőlem telhető legjobb döntést. De be kell vallanom, amikor szavazok, bármennyire is biztos vagyok a választásom helyességében, van bennem egy szomorúság a politika jelenlegi állapotával kapcsolatban. A jelölteket jobban jellemzi, hogy mi az, amit nem képviselnek ahelyett, hogy milyen értékek mellett állnak ki.

Összeállította: Sáhó Eszter

(Forrás és nyitókép: americamagazine.org, a fordításban segítségünkre volt a Vigília szerkesztősége által facebook oldalukon nyilvánosságra hozott részlet)