Mitől hódította meg még a pápák szívét is a rózsafüzér?

Az október Mária hónapja, különösen is pedig a rózsafüzéré. Kézzelfogható formájában nagyon kedvelt még azok körében is, akik nem imádságra használják. Egyrészt, mert szép: a műanyagtól egészen az ékszer-rózsafüzérekig mindenféle formában és színben megtaláljuk a katolikus boltok polcain vagy a nagyobb zarándokhelyeken.

Másrészt pedig, még ha nem is tudjuk, hogy mit is kellene a "bogyókra" imádkozni, valahogy a rózsafüzér jelenléte mindenkiben pozitív érzéseket kelt: családi emlék is fűződhez hozzá, és valamiféle védő erőt is tulajdonítunk neki (nem véletlenül himbálózik nagyon sok visszapillantó tükrön, vagy tekeredik éppen körbe a sebességváltón a Szűzanya legkedvesebb imájának a jelképe).

Megtanulni imádkozni ezzel a gyönyörű füzérrel első ránézésre nehéznek tűnhet, pedig érdemes nekifutni.

Tapasztalataim szerint a gyorsabbak mindössze 20, a lassabban imádkozók nagyjából 30 perc alatt imádkoznak végig egy rózsafüzért. Monotonitása - az imák egymás utáni ismételgetése - a legnagyobb kihívása, de ebben rejlik ereje is.

Schumicky Mária például, akinek 40 napos nyári zarándoklatát mi is végigkövettük, útjának közepén tartva így fogalmazott: "Legnagyobb fegyverem, ha nem lehet megállni: a rózsafüzér és a dal. Minden elmondott Üdvözlégynél azt várom - nehogy vége legyen, mert ha elfogy, félek elfogy az erőm is."

Dr. Csókay András idegsebész a fejüknél összenőtt bangladesi sziámi ikrek szétválasztó műtétsorozata után azt nyilatkozta, hogy mikor nem tudta, hogyan tovább, a rózsafüzér segített: összesen 7 technikai megoldás a rózsafüzér imádság közben született meg.

De mi lehet a titok?

Megmagyarázni a rózsafüzérben rejlő erőt szerintem nem lehet, egyedül a megtapasztalás segíthet abban, hogy valamennyire megértsük, hogy a rózsafüzérbe "beleimádkozott" titkok, melyek Jézus életére irányítják a figyelmünket, hogyan válnak a részünkké, és segítenek akkor, mikor a legnagyobb szükségünk van rájuk.

Medjugorjében többször járva már sokakkal imádkoztam együtt a rózsafüzért a Jelenések hegyén, és azt tapasztaltam, hogy sírás nélkül kevés alkalommal "úsztuk meg" a túrát. És egyikünk sem tudott úgy lejönni a hegyről, hogy legalább egy picikét ne szerette volna jobban saját magát és embertársait.

Szent II. János Pál pápa a szent rózsafüzérről írt apostoli levelében így fogalmaz: "A rózsafüzér Mária tapasztalásából kiindulva kifejezetten szemlélődő imádság. Ha megfosztanánk e dimenziótól, természetét vesztené, miként VI. Pál hangsúlyozta: „Szemlélődés nélkül a rózsafüzér lélektelen test, s mondása azzal a kockázattal jár, hogy formulák mechanikus ismétlése lesz, és ellentmond Jézus intelmének: 'amikor imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy a bőbeszédűségükért találnak meghallgatást' (Mt 6,7). A rózsafüzér mondása természete szerint nyugodt, szinte késleltetetten lassú ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr élete misztériumairól, melyeket annak szívén keresztül lát, aki a legközelebb állt az Úrhoz, s melyekből elmondhatatlan gazdagság fakad.”

XVI. Benedek pápa egy 2008-as elmélkedésében így fogalmazott: "Ahhoz, hogy a rózsafüzér apostolai lehessünk, minden embernek személyesen kell megtapasztalnia ennek az egyszerű imának a szépségét és a mélységét. Hagynunk kell, hogy Mária kézen fogva vezessen bennünket Krisztus arcának szemlélésében. Aki a titkok szemlélésében Máriát követi, közeledni fog Krisztushoz."

Ha pedig unalmasnak éreznénk a rózsafüzért - ami gyakran utolérhet bennünket -, segíthetnek Charles de Foucauld szavai, akit I. János Pál pápa is idézett: "A szeret kifejezéséhez elegendő néhány szó, melyeket gyakran elismétlünk."

(Forrás és nyitókép: katholisch.de)