Lelkigyakorlatainak célja, hogy felébressze az "alvó lelkeket".
Évek óta figyelem Mijo Barada munkásságát az interneten, és idén sikerült eljutnom az egyik lelkigyakorlatára, melyet augusztus 11-13 között tartott Veszprémben. A Regina Mundi templom volt magyarországi körútjának az utolsó állomása, ahol nagyjából kétszázan követtük reggeltől estig tartó előadásait.
Gyakorló katolikus vagyok, de Mijo szavai számomra is tele voltak újdonsággal. Az események feldolgozása még tart bennem, így egyelőre csak arra vagyok alkalmas, hogy felvillantsak néhány fontos gondolatot az elhangzottakból.
A lelkigyakorlat elején Mijo a szentgyónás jelentőségéről beszélt. Elmondta, ha gyónásunk nem elég alapos (fajta és szám szerint is meg kell gyónnunk bűneinket), Krisztus nem tudja teljesen betölteni szívünket. A bent maradt "kosz" - valójában a bűn általi lelki sebeink - pedig nemcsak ránk, hanem családunkra és ez által tágabb környezetünkre is kihatással lesznek.
Elődeink bűnei is hatással vannak ránk, melyekért ugyan mi már nem felelünk, de gátolhatják a ránk kiáradó áldást, és ugyanígy vonhatjuk meg saját bűneinkkel gyermekünktől is az őt megillető kegyelmeket.
A hatékony imával kapcsolatban hangsúlyozta: "ha nem hisszük, hogy Isten Mindenható, akkor az ima nem fog működni, és először az erős hitért kell imádkoznunk".
Meg kell vizsgálnunk szívünket, hogy valóban hisszük-e, hogy Istennek szent terve van az életünkkel. Hogy egymást megerősítsük ebben, az ott tartózkodókat megkérte, forduljunk egymás felé, és mondjuk egymás szemébe: "Örülök, hogy létezel, mert Isten gyermeke vagy."
Feltette a kérdést, hogy olvassuk-e a Szentírást családjainkban? Megcsókoljuk-e néha a Keresztet? Arra kért bennünket, hogy gondoljuk át napi időbeosztásunkat is: mennyi időnk van az Úrra és az ő Édesanyjára? És ezek után csodálkozunk-e, hogy életünk bizonyos területeiből hiányzik a rend?
A Dalmáciában élő Mijo úgy látja: ugyan a magyar és a horvát nép is régóta katolikus, de mintha kifáradtunk volna, és evangelizációra van szükségünk.
Afrikában szentek képei díszítik a pólókat, amit a fiatalok hordanak. Európában sok esetben sátánista énekesek arcképeit vagy olyan szimbólumokat lát a ruházatokon, melyek ellentétesek az Istennel. "Mintha szégyellnénk Jézust és Máriát."- tette hozzá.
A háromnapos lelkigyakorlatot Laczkó István atya szervezésében négy pap kísérte végig szolgálatban, akiknek munkájáért és a bennünket befogadó helyi plébános nyitottságáért a résztvevők nevében is köszönetet mondok.
Mijo Barada négy gyermekes családapa, egy horvátországi kis faluból, Segetről származik. Mezőgazdasági középiskolába járt, majd agráregyetemet végzett, és ma is mandarinültetvényei biztosítják családja megélhetését. 1983 óta vezet imacsoportokat és szemináriumokat. 2010 óta a németországi paringi Ágoston-rend harmadrendi tagja. 2012-ben velük együtt alapította az Isteni Szeretet Misszionáriusai nemzetközi társulást, melyet XVI. Benedek pápa jóváhagyott, megáldott és imáiba foglalt.
A hit három lépése és az Íme, újjáteremtek mindent (Jel 21,5) című könyveiben írta meg saját élettörténetét és eddigi tapasztalatait az ima erejéről.
Az interneten számos hanganyaga is megtalálható (magyar tolmácsolással ellátva). Különösen az alábbi kérdésekkel és témákkal foglalkozik:
– Mit jelent szentül élni?
– A szentgyónás jelentősége
– Az ima ereje
– Hogyan találjunk jó házastársat?
– A szexuális tisztaság fontossága és a szexuális bűnök következményei
– A magzati élet elleni bűnök és az azokból való gyógyulás
– Családfagyógyítás
– Az Istentől kapott karizmák (lelki adományok)
– Az ezotéria hatásai
– Térségekért és nemzetekért való ima, a múlt évszázadok hatásai területeinkre
(Nyitókép: a veszprémi Regina Mundi templom oltára előtt, Mijo Baradával)
