Háromgyermekes apa, négyunokás nagyapa, 2018-ig házasságban élt: a papok ritkán tudhatnak magukénak olyan életrajzot, mint Udo Casel, akit 66 éves korában szenteltek pappá.

"Még nem tudom elhinni. 44 éve szolgálom az egyházat, 33 éve diakónusként." - mondta Udo. Felesége, Karin 2018-ban halt meg rákban, hosszú szenvedés után. "Nekem ez volt életem legnehezebb időazaka." Már fiatalon egyértelmű volt, hogy valamilyen, lelkigondozással kapcsolatos hivatást szeretne választani. Tinédzserként úgy döntött, hogy nem lép papi pályára, ennek egyik oka a cölibátus volt.

Miután befejezte teológiai tanulmányait a Paderborni Főiskolán, még nem volt számára egyértelmű, hogy laikusként hol tud az egyházban állást vállalni. Végül a kölni egyházmegyéhez tartozó bergheimi plébániára került, ahol nem volt állandó plébános, így ügyintézői munkája mellett egyfajta lelkigondozói kapcsolattartóként is működött.

Ebben az időben erősödött Udoban a diakónusi elhívás. Miután 1987-ben diakónussá szentelték, hosszabb ideig Kürtenben szolgált, majd 2005-ben családjával Königswinterbe költözött.

A gondolat, hogy pap legyen, tavaly, felesége halálát követően fogalmazódott meg benne. Lelki vezetője is ösztönözte őt.

Végül levelet írt Rainer Maria Woelki kölni bíborosnak, aki elfogadta kérését. Egyetlen feltételt szabott: gyermekeinek egyet kell érteniük a döntésével. Amikor Udo két leányát és fiát összehívta, el sem tudták képzelni, mit fog apjuk bejelenteni. Nagy öröm volt, amikor rájöttek, hogy pap akar lenni. "Azt sem tudtuk, hogy ez lehetséges" - mondták. Udo így megszerezte a szükséges hozzájárulást. Sokéves tapasztalata miatt nem kellett a felszenteléshez szükséges, hagyományos szemináriumi utat végigjárnia: a diakónusi évükben járó kispapok évfolyamához csatlakozott, és pappá szentelése előtt öt hétre be is költözött a szemináriumba. 

A sok évi egyházban töltött szolgálat ellenére voltak számára teljesen új területek: mindenekelőtt a gyóntatás gyakorlata, melyet eddig csak a másik oldalról ismert.

De a szentmise is tartogatott neki újdonságokat. "Soha nem gondoltam volna, hogy diakónusként több mint 30 éve álltam a pap mellett, de sok apróság ismeretlen maradt, amelyek valójában az ünnepléshez tartoznak" - volt ilyen a liturgikus gyakorlatban, az egyházjogi ismeretekben, de a retorikában is (pedig ő is sok éve prédikál).

Tapasztalata apaként és férjként megkülönböztette őt a többi papjelölttől is. Kicsit lazábban lát mindent: "Úgy érzékelem, a fiatalabb paptestvérek azon igyekeznek, hogy mindent előírásszerűen csináljanak. De ha sokat foglalkoztál már emberekkel, akkor kicsit tovább látsz a hivatalos válaszokon. Ez persze nem jelenti azt, hogy felhígulhatna az egyházi tanítás vagy hogy bármi olyat tehetnék, ami beleütközne az egyházi szabályokba".

Casel atyát hat paptársával együtt június 19-én szentelték pappá a Kölni Dómban. És hogy hogyan áll egy ilyen pap a cölibátushoz?

Mindig úgy gondolta, hogy "ostobaság", hogy a papok kötelesek cölibátust vállalni. Most, hogy így él, Krisztussal való kapcsolata intenzívebb: "radikálisabban kapcsolódok Krisztushoz".

Hamarosan 67 éves lesz. Ha egészséges marad, azt mondja, hogy továbbra is pap lesz 75 éves koráig. Aztán az a kívánsága, hogy visszatérhessen gyermekei közelébe és oda, ahová feleségét temették.

Összeállította: Szőke Tibor

(Forrás és nyitókép: katholisch.de)