"Manipuláció, szexuális zaklatás: miért kellett Josef Kentenich atyának elhagynia az általa alapított Schönstatt közösséget?" címmel jelent meg egy írás a „Die Tagespost” hetilapban, 2020. július 2-án.
A Schönstatt Mozgalom határozottan elutasítja az alapítója ellen felhozott vádakat, melyet Alexandra von Teuffenbach egyháztörténész hozott nyilvánosságra a német katolikus újságban. Állítása szerint a Mária-nővérek ellen elkövetett szexuális zaklatás és manipuláció volt az igazi oka az atya Milwaukee-ba történő elküldésének.
A "Schönstatt" egy lelki út, különösen a hétköznapok számára. A mozgalom alapítója egy jól működő szemléletmódot hagyott ránk: minden dolgot, szituációt és minden embert, akivel találkozom, Isten küldötteként köszönthetek, és így konkrétan az életemben megnyilvánul Isten jelenléte.
A mozgalom neve egy német helység (Vallendar) egy városrészének elnevezéséből származik. A Rajna partján, Köln alatt, Koblenznél fekszik. Ott található egy kápolna, az „Ősszentély”, ahol 1914-ben a Schönstatt mozgalom elkezdődött. Mára több mint 200 ugyanilyen kápolna áll szerte az egész világon. Magyarországon Óbudaváron, a Balaton északi partján Zánka és Nagyvázsony között áll a szentély és várja mindazokat, akik feltöltődni vágynak.
(Forrás: Magyar Schönstatt mozgalom)
Juan Pablo Catoggio atya az Alexandra von Teuffenbach által hozott vádakat félreértelmezésnek és hamis állításoknak nevezi.
Teuffenbach azután mutatta be kutatásainak eredményeit, hogy Ferenc pápa elérhetővé tette XII. Piusz (+1958) korabeli dokumentumokat, így alkalma nyílt átlapozni az archívumokat. Sajnos
a cikkben nem említette az ellenőrizhető forrásokat, az igazoló dokumentumokat és a személyneveket. Az egyháztörténet és a tudomány szempontjából így állításaiból hiányzik hitelesség.
A mozgalom állítólagos "titkai", amelyeket Teuffenbach nyilvánosságra hozott, szintén régóta ismertek és megtalálhatók a tudományos publikációkban. A kutató és az archívumíró észrevételei valamilyen panaszleveleken alapulnak, amelyek Mária-nővérektől származnak, valamint az akkori apostoli látogató Sebastian Tromp „magánjegyzetein”. Ezek a rend alapítójának védelmére írt leveleket is negatívan értelmezik, mint „az alapítóval fennálló patológiás kapcsolat bizonyítékát”.
Kentenich abban az időben szinte folyamatosan külföldön tartózkodott, nem utolsósorban azért, hogy közösségeit világszerte erősíteni tudja. Rejtély marad tehát, hogy ilyen elhúzódó távollét alatt hogyan valósultak meg az ellene felhozott vádak.
Csak hét évvel az alapító halála után, 1975. február 10-én kezdődött meg a hivatalos boldoggá avatási folyamat, amelyet a szokásos nyilatkozat ("nihil obstat”) előzött meg. Ezzel az egyházi hatóságok Kentenich erkölcsi integritását is igazolták.
Bár Kentenich atya az 1950-es években kérte az állítások tisztázását egy egyházi folyamat részeként, ez soha nem történt meg. Továbbá
Kentenich boldoggá avatását 1975-ben elkezdték, ami bizonyára nem történhetett volna meg, ha a vádakat a bizottság igaznak találja.
Kentenich atya az 1914-1919-es években vált ismertté liberális és anti-autoritárius pedagógiájának köszönhetően, mely végső soron a száműzetésének oka lett.
Teuffenbach kijelentéseire reagálva Doria Schlickmann érdekes részletekről számol be, amelyek megvilágíthatják Sebastian Tromp, valamint néhány Mária-nővér ellentmondásos viselkedését. Tromp "nagyon megijesztett néhány nővért tekintélyelvű megjelenése miatt". Szinte "kikényszerítette" a vallomásukat, amivel a hitelesség erősen megkérdőjelezhetővé válik.
Kentenich kritikája már életében is "örvendetesnek" számított, ám védelembe venni gyakorlatilag tilos volt.
Összeállította: Szőke Tibor
(Forrás: die-tagespost.de)
