Az év hatodik hónapja nevét valószínűleg Juno római istennőről kapta, aki Jupiter felesége is volt. A görög mitológiabeli Hérával azonosították. A hónap régi katolikus neve: Szent Iván hava.

Iuno Regina, Juno istennő a házasság által megszentelt szerelem pártfogója és a születések védőistennője volt. Szent állata a lúd. 
A rómaiak június 1-jén ülték meg Iuno Moneta (népies értelmezésben: az „intő” Juno) temploma avatásának emlékünnepét. Ő Janus párja is volt, akit Pater Matutinusnak („Reggeli Atyának”) is neveztek. Janus kettős arcával az év elejének, januárnak, a kapuőre volt. Janus és Juno között számos rokon vonás található. Mindketten uralják a hónapok első napját, mindkettejüknek áldozatot mutattak be Újhold idején. Közös ünnepük is volt. Juno a női termékenység és a gyermekszülés patrónája, miközben Janus a férfi nemzőerő és a fogantatás istene is. Június 9—15. között zajlott a Vestalia, Vesta istennő ünnepi hete. Ez volt a tűzünnep, a nyári napfordulat ünnepe.

A meteorológusok Nyárelőként tartják számon júniust.

Számos népi megfigyelés vonatkozik erre az időszakra:

A júniusi eső koldusbotot nyomhat a gazda kezébe.

Ha a kakukk Szent Iván napja előtt megszólal, úgy olcsó lesz a gabona, ha utána, úgy drága.

Ha Szent Iván napján eső esik, úgy mind mogyoró, mind pedig dió kevés lészen, így tehát dió helyett sült almát ehetünk. 

Ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esik. 

A június 24-e a nyári napforduló napja, ekkor van szent Iván éj, erről kapta a hónap egyik nevét is. Széles körben tartottak rítusokat és rituálékat a legrövidebb éjszaka, a természet, és a fák tiszteletére. W. Shakespeare Szentivánéji álom című műve is erre utal.