Jeszenszky Géza: Lehet vitázni, de elferdíteni nem!
Dr. Fekete Ágnes 2020. május 19.

Jeszenszky Géza: Lehet vitázni, de elferdíteni nem!

Az elmúlt időszakban sem voltunk híján a nehéz politikai vitáknak. Vajon hogyan állunk most a nemzetközi politikai színtéren? Erről beszélgettünk az egykori külügyminiszterrel.

jeszenszky-geza-mti.jpg

Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, politikus, diplomata. 1990–1994 között az Antall-kormány külügyminisztere, 1998–2002 között Magyarország washingtoni, majd 2011–2014 között norvégiai és izlandi nagykövete volt.

– Hogyan vizsgázott az Európai Unió mint közösség a koronavírus-helyzetben?
– Az Európai Bizottság azért nem tudott hatékonyabban fellépni, mert erre nincs joga. Attól nagyon messze állunk, hogy olyanfajta szövetségi állam lenne az Unió, mint például az Egyesült Államok: az a tagállamok uniója, és szövetségi államként van kormánya, amely döntéseket hoz, melyeket ellenőriz a Kongresszus.

Az Európai Unió államok szövetsége, és csak azt teheti, amire az államok felhatalmazták. Van egy állandó kormánya, ez a Bizottság, van egy "felső háza", ez az Európai Tanács. Ott születhetnek konkrét döntések akár válsághelyzetek megoldására is.

Például a járvány elterjedésekor sok helyen lezárták a határokat, és sok helyen kamionsorok kilométerekben vesztegeltek. A határőrök nem engedték át a forgalmat. A bizottság elnöke, Ursula von der Leyen csak kérni tudta a tagállamokat, hogy változtassák meg a rendelkezéseket, és az árukat megfelelő ellenőrzés után engedjék át. Ez csak egy példa arra, hogy az Európai Bizottság azt teheti meg, amire felhatalmazást kapott. Arra van mód, hogy bizonyos pénzek fölött diszponáljon. Lehetőséget találtak most arra is, hogy bizonyos strukturális alapokat felszabadítsanak, és így kezeljék a válságot. Magyarországra nézve ez egy jelentős összeg volt. A Magyar Kormány ezt az alapot beruházásokra akarta költeni, és nem például a munkahelyek megtartására, a jövedelempótlás biztosítására. Az az egyes kormányok döntése, hogy mit tesznek egy ilyen válsághelyzetben. De az is kérdés, hogy a válság kezeléséből milyen következtetést vonnak le a kormányok, és adnak-e nagyobb felhatalmazást az Uniónak, azaz bizonyos értelemben mélyítik-e majd az Uniót. Én magam úgy látom, hogy az Unió megfelelő intézményei érdemben és felelősen foglalkoztak a vírus helyzettel. De tudjuk, hogy „gúzsba kötve kézzel nem lehet táncolni”. Az a kérdés most, hogy ki kell-e tágítani a gúzst, de a levételéről nincs szó.

– Ugyanakkor sok bírálat hangzik el azzal kapcsolatban, hogy Brüsszel, pontosabban mondva az Európai Bizottság hogyan intézkedett.
– Igen, nálunk kettős szóhasználat létezik: van a rossz fiú, Brüsszel, a bürokrácia, és van a jó nagybácsi, az Unió, annak örülünk, és kapunk tőle pénzeket. De ez a kettő valójában azonos. Szó esett arról is a sajtóban, hogy hogyan foglalkozhat az Unió a magyarországi belpolitikával ahelyett, hogy a vírussal foglalkozna. Egyrészt az az igazság, hogy a tűzoltók és a patika is működött a járvány idején, és ez így van rendjén, hiszen bármilyen baj megtörténhet. Ugyanígy működött az Európa Bizottság is. Kevesen ismerik a V21 mozgalmat, aminek a tagja vagyok. Ez egy olyan csoport, amelyben egyenlő arányban vesznek részt korábbi kormányok tagjai a jobb és a baloldalról. Olyanok vagyunk, akiknek már semmiféle ambíciójuk vagy vesztenivalójuk nincs. Mi nagyon örvendetesnek találtuk, hogy a pártok egyetértettek abban, hogy a különleges helyzet különleges intézkedéseket igényel. Egyet kértünk mi is, hogy legyen ennek az intézkedési jogkör-kiterjesztésnek valamilyen határideje. Minden európai országban kivétel nélkül így volt ez. A legtöbb helyen még azt is megjelölték, hogy ez pontosan mire vonatkozik: pénzeket átcsoportosíthatnak, a határt lezárhatják, kijárási korlátozásokat rendelhetnek el stb. Nálunk ez egy biankó csekk volt. Láttuk azt is, hogy az önkormányzatoktól elvettek bizonyos összegeket. Hogyan várjuk, hogy az önkormányzatok egy váratlan helyzetben eleget tudjanak tenni megnövekedett feladataiknak?

Úgy néz ki, hogy a felhatalmazási törvény örve alatt sok olyan rendelkezés született, ami nem egyeztethető össze a valós szükséggel.

Erre szomorú példa az is, hogy az elmúlt héten jelentős rendőri erők jelentek meg két magán embernél hajnalban, és rémhírterjesztés miatt őket őrizetbe vették. Azután szerencsére megállapította az ügyészség, hogy a kérdéses írás vélemény volt és nem rémhírterjesztés. Ezek miatt került Magyarország pellengérre. Ennek persze nem örül senki. Ugyanakkor legyen az az igen érthető cél, hogy a kritika helytálló legyen, ha van! Ha pedig van benne igazság, akkor javítsuk ki a hibát! Vagy cáfoljuk az állításokat! De erre azt állítani, hogy az EU-nak nincs joga arra, hogy belenézzenek a Magyarországon folyó történésekbe?! Hát jól néznénk ki, ha itt bárki bármit megtehetne a törvénytisztelő polgárokkal!

– Ebből a szempontból úgy néz ki, hogy mi járunk a jó úton, és az Unió megy szembe velünk.
– Gondoljuk meg: 27 országról van szó. A hangosan bírálók között vannak jobb és bal oldali politikusok, sőt kormányok is. A napokban hallottuk, hogy a külügyminiszter berendelte a skandináv országok nagyköveteit, mert úgymond álhíreket terjesztenek Magyarországról. Én erről nem tudok. De különben is elképzelhető-e az, hogy az egész világ pikkel Magyarországra? És más országokra miért nem? Persze más országokon is van bírálni való. Két hete hallottuk például, hogy Romániában az államelnök azt állítja, hogy a magyar kormány egy jelenleg ellenzékben levő román párttal tárgyal arról, hogy Erdélyt átvegye Magyarország. Nem is a Székelyföldet, hanem egész Erdélyt, ahol nyilvánvalóan kisebbségben vannak a magyarok! Nevetséges vád. Nyilvánvalóan alaptalan. De hogyan vonhatja bárki felelősségre Romániát? Az lehetséges csupán, hogy az Európai Parlamentben ez nyilvánosságot kap. Mi is volt a vádaskodás oka? Az, hogy az RMDSZ egy javaslatot nyújtott be a Székelyföld, mint "történelmi és etnikai szempontból sajátos régió" létrehozására. Bizonyos, hogy ott a magyar nyelv is hivatalos nyelv lenne, lehetne használni a nemzeti színeket, lenne regionális gyűlése, ahogyan számos európai országban vannak ilyen régiók. Európai elvekkel és gyakorlattal összhangban álló szokásokhoz igazodva adták be a javaslatot. Mégis teljes hisztériával reagáltak. Nemcsak az államfő tette ezt, hanem – hogy ne maradjanak le – a romániai pártok sorra csatlakoznak, még azzal is előállnak, hogy a magyar pártot tiltsák be. Ha erre Románia azt mondja, hogy ez az én belügyem, azt teszem, amit akarok?! Akkor indítsunk háborút egy kétszer akkora népességű ország ellen? Egyet tudunk tenni, hogy a szolidaritásra hivatkozunk. De

ha azt igényeljünk, hogy az Európai Unió foglalkozzon a kisebbségben élő magyarokkal, az ottani ellenzékkel, akkor el kell fogadnunk, hogy beleszólnak a mi dolgainkba is.

– Ha jól értem, véleménye szerint Magyarország nem vizsgázott feltétlenül jól „vírus helyzetből” az utóbbi időben?
– Én magam nem vagyok jelenleg semmilyen pártnak a tagja. Sokan mások, akik hozzám hasonlóan, – nem egyszerűen a politikai ellenzékiek, hanem gondolkodó emberek, – azt mondják, hogy a vírus jelentette valódi veszéllyel visszaélések történnek. Ugyanakkor készséggel elismerem azt, hogy időben lépett a magyar kormány, indokolt korlátozásokat rendeltek el. Lehet, hogy eredményesen és időben tettek meg lépéseket. Ami jó, azt ismerjük el, de ami rossz, azt tegyük szóvá!

– Ami megint csak fájdalmas tapasztalatunk, hogy ismét elkezdődött a nácizás. Ilyen érzelmeket kavaró „érvekre” nehéz válaszolni.
– Arra gondol, hogy a konzervatív, jobbközép Európai Néppárt elnöke, a korábbi lengyel miniszterelnök állítólag azt mondta, hogy Orbán miniszterelnök náci lenne? Mert megint az történt, hogy elhangzott egy megjegyzés, és azt egészen másként kommentálták. A konkrét megjegyzés az volt, hogy ez a felhatalmazási törvény tetszene egy, a két háború között élt német politológusnak, filozófusnak, aki egyfajta ideológiai alapot szolgáltatott Hitler több lépéséhez. Carl Schmittet azonban a Fidesz is sokszor idézte az utóbbi időben, mert ő alapvetően konzervatív volt, de sajnálatos módon jogi felfogását fel lehetett használni. Lehet Donald Tusk elnök véleményével vitázni, de elferdíteni nem lehet! Ráadásul a magyar sajtó egy részében megjelent egy olyan alávaló vád, hogy Tusk nagyapja együttműködött a német megszállókkal. Egy fényképet is közzé tettek, amiről azt mondták, hogy ez Tusk nagyapja. Ez akkor került a magyar sajtóban elő, amikor ezt a vádat régesrég megcáfolták. De ha történetesen így is lett volna, akkor sem minősíti ez az unokáját. Ráadásul

Tusk nemcsak egy kiváló politikus, hanem egy nagyszerű barátunk is. Olvastam azt a beszédet, amit Pécsett mondott néhány évvel ezelőtt, amikor díszdoktorrá avatták. Egy értő beszéd ez Magyarország kultúrájáról, életéről!

Történészként írtam egy könyvet Az elveszett presztízs címmel arról, hogy hány jóindulatú kritikát utasítottunk el az első világháború előtt, hány barátot elidegenítettünk. Ez vezetett oda, hogy Trianonban egyedül maradtunk. Nekünk barátokat kell szereznünk, és nem ellenségeket! Radosław Sikorski válaszolt Deutsch Tamásnak egy levélben, aki egyébként korábban külügyminiszter volt, nekem személyes barátom. Némi indulattal utasította vissza az elterjedt rágalmakat.

– Ezeket hallva azt gondolom, nehéz helyzetben van a tájékozódni vágyó állampolgár, mert nincs idő arra, hogy mindennek utána járjon.
– Erre való a sajtó. De hogyha a nyilvánosságot dominálja egy irányzat, akkor nagyon könnyű az embereket megtéveszteni. Még ma is általános az a felfogás, hogy ha „bemondták”, akkor biztosan igaz. Ezt ellensúlyozni csak úgy lehet, hogy az ellenvélemény is hasonló módon kapjon teret. Bölcs latin mondás: Audiatur et altera pars. Mindegyik felet hallgassuk meg! Jelenleg nagyon egyoldalú, különösen a vidéki sajtó. Ha csak egyfélét hallanak az emberek, akkor nem várható el az, hogy különbséget tudjanak tenni az álhír és a valódi hír között. Nem véletlen, hogy a demokráciákban a szabad sajtó a legalapvetőbb feltétel.     

– Úgy tűnik, hogy ugyanakkor nem csak Magyarország felől érkezik egyfajta szkepticizmus az Európai Unióval kapcsolatosan.
– Igen. Ennek egyik tényezője éppen az, hogy olyan dolgokat kérnek számon, amire nincs felhatalmazás. De ha felruháznák a Bizottságot több jogosultsággal, akkor meg azt hallanánk: Brüsszel ne mondja meg, hogy mit tegyünk! Ezt mondták az angolok is. Ők azonban az egykori gyarmati kapcsolatokkal, egy erős hadsereggel megengedhetik ezt maguknak.

Magyarország számára nincs alternatíva! Legfeljebb, ha valamiféle tatár kánsággá alakulnánk, és egy eurázsiai rendszerbe tömörülnénk, visszaállítanánk a KGST. Csak ilyen alternatíva van jelenleg, de ezt szerintem egyetlen józan ember sem kívánja.

Régi kérdés, hogy az Európai Unió mélyüljön, vagy bővüljön. A kettőt időnként szembeállították egymással. Mielőtt annak idején beléptünk volna, azt szorgalmaztuk, hogy bővüljön az unió, hiszen ez volt az érdekünk. Személyesen adtam be 1990 április 1-én Magyarország felvételi kérelmét. Ma is azt gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos lépés volt. Magyarország nagyon sokat kapott ettől, ugyanakkor az is igaz, hogy ez mégsem érintett mindenkit egyformán, voltak ennek vesztesei is. Ennek azonban nem az Unió az oka. Magam is úgy látom, hogy vannak rossz tendenciák Európában. Bizonyos erkölcsinek is mondható romlást látunk. Én például minden egyén szabadságát tiszteletben tartom. Például azt, hogy milyen vallása legyen. De hogy a nemét megváltoztathassa, ez őrültség (más kérdés, hogy elenyésző arányban vannak hibás gének következtében hermafroditák). De nem szeretnék a szélsőséges példáknál leragadni. Itt a migráció gondja. Sok tekintetben osztom a kormány álláspontját. Sőt, már jóval korábban ezt képviseltem az ENSZ menekültügyi bizottságában: Indokolt az üldözött emberek befogadása. Az azonban nem megoldás, hogy a kedvezőtlen klímájú, vagy szegény országok lakosai kerekedjenek föl, és jöjjenek Európába, vagy Észak-Amerikába. Lehetőleg a szülőhazájában élhessen mindenki emberhez méltó életet. Aki pedig a tudományos életben való részvétel miatt, vagy bármely más okból nekivág a nagyvilágban, az jöjjön, ha szükség van rá. De milliós nagyságrendű vándorlás nem oldható meg. Nem megoldás az, hogy számos muzulmán közösség nem tud vagy nem hajlandó alkalmazkodni, és uszítanak a befogadó állammal szemben. Ez nem megengedhető. Ugyanakkor egyetlen út az integráció, mert őket már nem lehet sehova visszatelepíteni. Ez azt is jelenti, hogy nem szabad szűk lakóközösségeket, gettókat kialakítani. Ezeket a kérdéseket európai szinten kell megbeszélni, és úgy látom, hogy valamennyi európai politikusban van hajlandóság arra, hogy meghallgassa az érveinket. Európa a racionális vitára, a kompromisszumra, a szavazásra épül. Eddig Európa – a háborúkat leszámítva – számos válsággal megbirkózott, és nagyon bízom abban hogy erre a következő időszakban is kész lesz.

– Végül is az az álláspontja, hogy az Uniót mélyíteni kellene?
– Az Európai Unió mélyítése nem azt jelenti, hogy megszűnnek a nemzeti kultúrák. Évszázadokon át meg is maradtak, és meg is fognak maradni. Hiszen

jól-rosszul meg lehet tanulni angolul, mégis mindenkinek van egy anyanyelve, esetleg kettő, ha vegyes házasságban születik. Európa vonzereje éppen a diverzitás.

Nézzük meg a konyhát! Nagy európai városokban lehet étkezni úgy, hogy a helyi, hagyományos ételeket preferáljuk, de lehet olaszosan enni, lehet egzotikus ételeket is kapni. Ez a sokszínű konyha az, ami sokak számára vonzó. Ezzel még nem adja föl egy-egy ország a saját ízlését és konyháját. Úgy látom, hogy ez egy mesterségesen fenntartott félelem: megszűnnek a nemzetállamok. Eszembe jut Markó Béla egyik cikke: A nemzetállam egy rémálom. Többnemzetiségű állam Románia, Magyarország, és a legtöbb ország. Több mint 25 éve van egy tanácskozás Tusnádfürdőn, aminek nagyon örülök. Eredetileg ez román-magyar tanácskozás volt, jelenleg pedig a magyar belpolitika ügye lett. Ott mondta a miniszterelnök, hogy a nemzetállamokat meg kell erősíteni. Románia alkotmánya azt mondja ki, amelynek területén ez elhangzott, hogy Románia a román nemzet egységes és oszthatatlan állama, ami azt jelenti, hogy nem vesz tudomást a kisebbségekről. A román alkotmány alapján utasítják el a magyar javaslatokat. Ezekben a helyzetekben csak egy nemzetközi hatáskörrel bíró szervezet tud segíteni. Ha nincs Európai Unió, akkor semmi esélyünk sincsen arra, hogy a szűk látókörű politikusokat jobb belátásra bírjuk. Annak idején, amikor külügyminiszter voltam, mi alkottuk meg azt a kisebbségi törvényt, amely a magyarországi kisebbségek autonómiáját biztosítja. Ezzel bizonyítottuk, hogy ezt a kérdést felvilágosodott módon is meg tudjuk oldani.

(Beszélgetőtárs: Fekete Ágnes)

süti beállítások módosítása