Elérkeztünk a Keresztény Tanösvény negyedik szakaszához. Csaba testvér arról mesél, hogyan indult el a kereszténység útján.

A kereszténység nem egy tan, nem egy okoskodás, egy emberi bölcsesség, hanem egy találkozás. Nem arról szól, hogy valamit felfogunk, hanem Valakivel találkozunk. Emlékszem, hogy Csíksomlyón a templomban imádkoztam és egyszercsak mintha elszakadt volna a film és mintha valaki megkérdezte volna tőlem:

Te fiú, hiszed, hogy én, aki megajándékoztalak a beszéd készségével, tudok szólni hozzád? És éreztem, hogy erre most igennel vagy nemmel kell válaszolni. Azt válaszoltam, hogy igen, Uram, hiszem.

Aztán mintha megkérdezte volna ugyanaz a hang, hogy azt hiszed-e, hogy én, aki megajándékoztalak a hallás készségével, hallom amit te mondani akarsz, amit gondolsz, ami benned van? Erre is igent mondtam.

Harmadjára így szólt:

Akkor gyere, beszélgessünk!

Ez a találkozás volt, ami elindított engem a kereszténység útján.

Olyan új világot nyitott előttem, ami mindennél fontosabb. 

Induljunk el a templom felé, Isten háza felé, vár minket a szeretetközösség, a Szentháromság!