Európa-bajnok úszónőnk nem ér rá búslakodni azon, hogy elhalasztották az olimpiát – karantén idején is rengeteg lehetőséget talál a kibontakozásra, fejlődésre.

– Néhány napja volt a születésnapod. Gondolom, másként ünnepeltél idén, mint eddig, hiszen nem tudtad összehívni a barátokat, rokonokat. Hogyan élted meg ezt a helyzetet?
– Nagyon hasonlított a mostani szülinapom a többihez. Nem szoktam nagy bulit csapni, csak a legközelebbi barátaimmal, esetleg a szüleimmel szoktunk ünnepelni, de sokszor előfordult, hogy épp versenyen voltam a születésnapomon. Most itthon voltam és nagyon jól éreztem magam.

– Isten éltessen! Ami talán nagyobb változást jelenthet, az az olimpia elmaradása, amire nyilván már egy ideje készültél fejben és az edzések által is. Ez a jelentős világverseny ha nem is marad el, de az idei nyár helyett jövőre fogják megrendezni. Miként érintett téged ez a bejelentés?
– Az utóbbi hetekben már várható volt, hogy nem idén lesz az olimpia, így nem ért teljesen váratlanul a döntés. Nem tudom annyira sajnáltatni magunkat emiatt, hogy sportolóként készültünk valamire, ami, ahogy mondtad is, nem elmarad, hanem későbbre halasztják. Most nagyobb gondok is akadnak ennél, nekünk is az a feladatunk, hogy más dolgokra koncentráljunk a versenyzés helyett. Nem tudom az olimpia elhalasztását egy lapon említeni azzal, hogy a saját környezetemben is nagyon sok embernek megszűnik a munkája, s ki tudja, milyen megpróbáltatások várnak még ránk, hogyan fogunk ebből kilábalni. Semmit sem érne, ha otthon keseregnék... Pedig az olimpia az életem része, gyakorlatilag 8 éves korom óta naponta kétszer úszom, folyton készülök valamilyen versenyre. De azt gondolom, ezen most túl kell lépni, előre kell tekinteni, és akkor felkészülünk majd jövőre.

– Említetted, hogy élsportolóként nagyon be van osztva az életrended, a korábbi interjúnkban is szóba került a sajátos napi ritmusod. Mivel foglalkozol ebben a karanténos időszakban?
– Teljesen másként telnek a napjaim.

Előrehoztuk a nyári szünetet, mert nem nagyon van olyan időpont, olyan verseny, amire tudnék készülni. Ez nem azt jelenti, hogy semmit nem csinálok. Igazából nem szeretem a nyári szüneteket, nem szoktam soha leállni, mert nem érezném jól magam ettől.

Ennek megfelelően jelenleg is itthoni edzéseket végzek – ez teljesen új számomra, hiszen konditerembe szoktam járni, de most erre sincs lehetőség. Itthon vagyok, de nagyon el tudom magam foglalni. Te is azért nem tudtál rögtön elérni, mert nincs folyton a közelemben a telefonom – fontos, hogy ki tudjak kapcsolni. Sokat pakolok, rengeteg tennivalót találok a ház körül. Három éve élek itt, mégis alig vagyok itthon, hiszen rengeteget utazom, így sok elmaradt dolog gyűlt össze, amiket mindig halogattam, mert nem volt rájuk időm. Ráadásul vizsgaidőszak is közeledik. Februárban még azon gondolkodtam, hogy az olimpiai felkészülés miatt esetleg halasztanék egy félévet, de végül egy különleges sugallat hatására úgy döntöttem, folytatom a tanulást. Milyen jól tettem! Az előző években ültettem paradicsomot, paprikát a kertünkben, idén is szeretném megtenni ugyanezt, de még oda se jutottam el, hogy palántázzak.

– Ezek szerint nem a sarokban ülve unatkozol, esetleg tévét nézel egész nap.
– Egyáltalán nem. Tévézni egyébként is ritkán szoktam, inkább olvasni próbálok, de most erre sincs időm, mert készülni kell a vizsgákra.

– Milyen szakon tanulsz?
– Marketing mesterképzésre járok a győri egyetemen. Ez a második félévem.

– Mindezek alapján nagyon aktívan telik számodra az otthonlét. Mi üzennél azoknak, akik nehezen tudnak mit kezdeni a bezártsággal, nehézségként élik meg a másoktól való elszigeteltséget, esetleg unatkoznak?
– Régóta vágytam rá, hogy társasjátékozzunk, most erre is van lehetőségünk. Örülök, hogy itthon lehetek – persze, szerencsés vagyok, mert ki tudok menni a kertbe, érhet a napfény, sokat vagyok levegőn, ami nagyon sokat számít ilyenkor.

Már gyerekként is úgy neveltek a szüleim, hogy elképzelhetetlen volt számomra az unatkozás. Panellakásban éltünk, de mindig mondták, hogy találjam fel magam, olvassak, hallgassak zenét, keressek valamilyen hasznos tevékenységet.

Akkor még nem volt kertünk, kis helyen nőttem fel, legfeljebb a játszótérre tudtam lemenni. Most is arra törekszem, hogy hasznosan töltsem el az időmet. Annyi mindent lehet csinálni! Új hobbit találhatunk magunknak, s a játék, olvasás mellett arra is alkalom adódik, hogy jobban megismerjük az otthonunkat és azokat, akikkel együtt élünk.

Beszélgetőtárs: Gégény István