Helyben élők nyilatkoztak a SZEMléleknek arról, hogy miként változott meg az élet Milánó környékén.

Beszédes tény a koronavírusos fertőzések által érintett Olaszország aktuális társadalmi helyzete kapcsán, hogy mire megjelenik a február 24-én történt beszélgetéseink alapján készült cikkünk, már néhány dolog megváltozhat. A bizonytalanság, a változékonyság az egyik legfőbb kihívás, amellyel az ott élőknek meg kell küzdeniük, ám a hozzánk eljutott vallomások szerint ezzel egyelőre rendben megbirkóznak az ott élők.

Fontos információ, hogy csak a "vörös zónán" kívül élőkkel tudtunk beszélni, de elmondásuk alapján úgy tűnik, a nagy többség higgadtan kezeli a helyzetet.

Az említett bizonytalanság ékes példája, hogy az Olaszországban szolgálatot teljesítő magyar katolikus lelkipásztor, Németh László érdeklődésünkre közölte: valóban született olyan egyházi rendelkezés, amely egy bizonyos régió katolikus szentmiséinek meg nem tartására vonatkozik, de ő azt jelezte egyelőre az érintett magyar hívek felé, hogy a Parma és Milánó helyszíneken a következő napokban esedékes szentmisék valószínűleg elmaradnak. Vagy nem. Addig még sok dolog történhet.

Pániknak tehát nyoma sincs, de nem olyan most az élet arrafelé, mint normál hétköznapokon. Persze, aki ismeri az olaszokat, jól tudja, hogy ott bőven akadnak minden év során különleges időszakok. A svájci határ közelében élő Zsuzsa családjában például amolyan "fehér hétként" kezelik ezt az időszakot – olyankor bezárnak az iskolák, síszünet van. Most sem kell, nem is lehet iskolába menni, viszont a szülőknek (munkahelytől függően) dolgozniuk kellene, ami otthon lévő gyermekek mellett nem igazán hétköznapi állapot.

A bevásárlás sem a szokott mederben zajlik, ugyanis a veszélyérzet mégiscsak ott van a levegőben, így az olaszok olyan mértékben bespájzoltak, főleg lisztből, hogy

alapos tájékozódás után érdemes csak eldönteni, hová induljunk bevásárolni: itt pelenkából van még a polcokon, ott fagyasztott élelmiszerekből akad némi választék...

A zsigeri veszélyérzet egyik sajátos megnyilvánulása volt, amikor egy bank épülete, miután ott egy kínai személy eltüsszentette magát, szinte azonnal kiürült (kb. 60 kilométerre történt mindez az ellenőrzés alá vont területtől).

A vírus terjedéséről, tüneteiről elég jól tájékozottak a helyiek, a háziorvosok is kellő információt nyújtanak. Akik minél többet szeretnének tudni – és érthetően most a legtöbb Olaszországban élő személy ide tartozik –, azok számára a segélyhívó használatát javasolták, hogy ne terhelődjenek túl a kórházak a kétes esetekkel. Ez a felhívás viszont túl hatékonyra sikeredett, így egy külön zöld szám szolgálja e napokban a tájékozódást, egy másikon pedig be lehet jelenteni, ha valaki magán vagy a környezetén felfedezné a tüneteket.

Bár a médiabeli célzásokból akár erre is lehetne következtetni, a nem fertőzöttnek nyilvánított területeken nem hord mindenki maszkot,

az emberek ugyanúgy beülnek a kávézókba (noha azok hamarabb zárnak a szokásosnál), a kismamák, szülők nyugodtak.

Alapvetően a "gyülekezés" van átmenetileg korlátozva, vagyis nincsenek sportesemények, edzések, ebbe a körbe kerültek bele a már említett szentmisék és a közoktatási intézmények tanórái is.

Ám van még egy terület, ami a "gyülekezést" érinti: a munkahelyek még Olaszországon belül is változatosan kezelik a fertőzésveszéllyel járó kihívást, de akik szomszédos országokba ingáznak – Zsuzsa férje például Svájcban dolgozik –, még több bizonytalansággal szembesülnek. Ma még nyitva volt a határ, de ki tudja, mit hoz a holnap...

Amennyire távolról felmérhető,

Olaszország közössége most leginkább kitartásból, ráhagyatkozásból, elfogadásból vizsgázik.

Gondoljunk ezekre a felebarátainkra most különös szeretettel, és segítsük őket, amiben csak lehetőségünk adódik rá!

(Illusztráció: Twitter)