Egy jótékonysági est utózöngéi.

Sok jó ember gyűlt össze a báli szezonban, hogy együtt ünnepeljenek terített asztal mellett, táncparketten, közösségben. Honnan tudom ennyire biztosan, hogy jó emberek? Nem azért, mert kifizették az adománnyal felérő belépő árát. Nem azért, mert a szintén borsosnak mondható összegű – ugyancsak karitatív célok hátterét biztosító – tombolajegyből annyi fogyott, mint égen a csillag. Ezek csupán anyagias körítései az összképnek. Onnan tudom, hogy jó emberek sereglettek össze erre az eseményre, hogy mind sérült, tanulási nehézségekkel (is) küzdő, a GDP-orienált gondolkodás alapján "lemaradt" gyermeket nevelnek, gondoznak, fejlesztenek, támogatnak.

Jövőt adnak, de olyat, amelynek perspektívája nem a sikeres karrier, a vonzó életpálya, hanem a mosolygós, átölelős élet, a szép holnap reménye.

Sok jó ember között felfrissül a lélek, könnyebbé válnak a hordozott terhek, s kötetlen formában tanulhatnak a jelenlévők egymástól a problémákon felülemelkedni, elengedni, messzebb látni, derűsebben tekinteni a kihívásokra.

Sok jó ember ropta a táncot, különböző korosztályokat képviselve, miközben mosolyogva figyelte a színes kavalkádot asztalától párjával az egyik hazai barkácsáruház-lánc első embere. Ő is velünk bálozott, több hasonló tehetős emberrel együtt, akik követendő ellenpéldát szolgáltatnak a bibliabeli gazdag ifjúhoz képest. Van vagyonuk, de abból szívesen, rendszeres adnak, éltetve a reményt, támogatva a társadalom rászorulóit és azokat a csendes, ismeretlen hősöket, akik minden nap viszik az extra terhet.

Sok jó ember él körülöttünk, akikről legfeljebb szélsőséges esetekben, határhelyzetekben emlékezik meg a média. Pedig a botrányok, viták, konfliktusok, celebvillantások, 15 percnyi hírnevek folyama mellett bőven jutna hely a közbeszéd terepein azoknak, akik ténylegesen a vállukon viszik, szívük szeretetével szebbé teszik társadalmunk közösségét.

Sok jó ember várja, hogy észrevegyük, támogassuk, odafigyeljünk rá, akár tanuljunk is tőle.

(Illusztráció forrása: freeimages.com)